Ha össze kéne foglalnod a Pázmányon töltött eddigi időt, milyen emléket hagy benned, mit mondanál? 
2015 ősze óta járok a Pázmányra és úgy érzem, hogy ez a négy év sok mindenben meghatározta az életemet. A BA tanulmányaim során, a szabadbölcsészet képzés alatt döntöttem el, hogy művészettörténettel szeretnék foglalkozni. Itt szembesültem azzal, hogy egy egyetemen lehet családias hangulatú a tanóra és itt találkoztam azokkal a barátaimmal, akikkel az egyetemen eltöltött évek során kerültem szoros kapcsolatba.

Melyik az a tulajdonságod, amelyet a legjobban tudsz hasznosítani az egyetemen?
Ha egy téma igazán felkelti az érdeklődésemet, hosszú időn keresztül örömmel és lelkesedéssel tudok vele foglalkozni, elmélyülni benne. Ez a fajta kitartás sokszor motivált az elmúlt években, akár arra is, hogy ne kapkodjam el a dolgokat, még ha úgy is érzem, túl sok feladatom adódik egyszerre, hiszen így sokkal eredményesebb munkát tudok végezni.

Mi az a legfontosabb dolog/érték, amit az egyetemen töltött évek alatt tanultál meg? 
Számomra nagyon fontos, hogy mindig őszinte tudjak lenni azzal kapcsolatban, hogy mi is az, amivel valójában szívesen töltöm az időmet, mibe fektetem az energiámat.

Mik a terveid a jövőre nézve?
Egyelőre úgy tervezem, hogy ha 2020 nyarán megszerzem a diplomámat, szeretnék felvételizni a Történelemtudományi Doktori Iskolába. Az életet túl változatosnak érzem ahhoz, hogy ennél távolabbi terveket szőjek, eddigi tapasztalataim szerint gyakran adódnak olyan lehetőségek, amelyekre az ember nem is számít.