Az OTDK-n a Viktoriánus és modern angol és ír irodalom tagozaton I. helyezett lettél, gratulálunk! Milyen témával érted el ezt a sikert?
Köszönöm szépen. Már egy ideje olasz szerzők hatását kutatom William Butler Yeats ír költő és drámaíró munkásságában, elsősorban a drámáiban. Az OTDK-ra írt dolgozatom is ennek a projektnek a részét képezte. Ez alkalommal Baldassare Castiglione Udvari emberének hatását vizsgáltam a legendás ír hős, Cuchulain ábrázolásában Yeats öt Cuchulain-drámájában, pontosabban azt, hogy milyen hasonlóságok lelhetőek fel Castiglione ideális udvari embere és Cuchulain alakja között, különös tekintettel a tökéletes arisztokrata és az ideális művész (költő) közötti kapcsoltra, valamint Yeats és Castiglione recklessness (sprezzatura)-elméletére.

Mióta foglalkoztat ez a téma?
A Castiglione-Yeats kapcsolattal 2014 tavaszán kezdtem el foglalkozni, ami nagyon jó időzítésnek bizonyult, mert éppen akkor Bolognában tanultam Erasmus ösztöndíjjal, így sok hasznos anyagot be tudtam szerezni az ottani könyvtárakból. Yeats munkássága pedig már 2012-ben felkeltette az érdeklődésemet. Én angol minoros voltam, így csak másodévesen vettem fel az első angol irodalmi szemináriumokat, amelyeken felmerült Yeats neve is egyszer-kétszer, és a ‘Bevezetés az angol irodalomtudományba’ órán verseket is vettünk tőle, amelyek annyira tetszettek, hogy elkezdtem többet olvasni Yeats-től, és a hatás azóta is tart. Miután felfedeztem Yeats költészetének szépségeit, szinte rögtön megpróbáltam valahogy hasznosítani az olaszos ismereteimet is, hogy mindkét szakommal egyszerre tudjak foglalkozni, és így jött az olasz-ír összehasonlító irodalom. Az első témám egy Dante-Yeats összehasonlító elemzés volt, amin nagyon sokat dolgoztunk témavezetőmmel, Dr. Földváry Kingával, mert én még csak akkor kezdtem ismerkedni az angol nyelven történő tudományos írással. Ötleteim voltak, de még nem igazán tudtam, hogyan lehetne mindezt tudományos szöveggé alakítani. Tulajdonképpen ezen a témán dolgozva tanultam meg esszét írni és ekkor szerettem meg a kutatói munkát, vagyis ez a téma segített rátalálni a hivatásomra. Most azt érzem, hogy megtaláltam.

Kik voltak a szakmai segítőid, kik voltak rád a legnagyobb hatással eddig az egyetemen?
Az első szakmai segítőm Dr. Földváry Kinga tanárnő volt; tulajdonképpen, ha vele nem találkozom, talán most egészen más terveim volnának, és az ő biztatása nélkül valószínűleg sosem éreztem volna elég bátorságot ahhoz, hogy angolul kezdjek megírni bármilyen komolyabb szöveget. Volt egy konkrét pillanat, amivel elindította a közös, azóta is tartó munkát: éppen az éves Ruttkay Esszépályázat plakátját nézegettem óra előtt, amikor ő megállt mellettem, és megkérdezte, nem szeretnék-e én is beadni egy esszét. Erre én akkor nem mertem mit mondani, mert azelőtt sosem írtam még hosszabb angol szöveget, így nem hittem abban, hogy ezt meg tudnám csinálni, ráadásul semmilyen ötletem nem volt a témát illetően. Mindenesetre azt éreztem, hogy Földváry tanárnő ezt nem tartja lehetetlennek, és akkor nagyon sokat jelentett, hogy valaki hisz bennem. Ezzel nagyjából egy időben olvastam először Yeats-verseket, és innen jött az ötlet, hogy akkor írnék egy esszét a Ruttkay Esszépályázatra Yeats munkásságának egy aspektusából (persze akkor még sokáig fogalmam sem volt, pontosan miből). Természetesen ezek után egyértelmű volt, hogy Földváry tanárnővel szeretnék dolgozni, és szerencsére el is vállalt, megtanított esszét írni, és közben mindig csodálva néztem, hogy ő is mennyire elszántan, szeretettel végzi a munkáját. Ez az időszak hozta meg a kedvemet és a lelkesedésemet a kutatói pálya iránt, amiért mindig hálás leszek neki.
A Yeats-témának köszönhetően kezdtem el dolgozni Dr. Michael McAteer tanár úrral, akinek Yeats munkássága a szakterülete, elsősorban a drámák, így 2014 tavaszától kezdve már Földváry tanárnő mellet McAteer tanár úr is részt vett az OTDK-ra való felkészítésemben. Ez idő alatt nagyon sokat fejlődtem, sokat tanultam tőle, egyre otthonosabban kezdtem magam érezni Yeats meglehetősen bonyolult, ellentmondásokkal teli munkáiban. McAteer tanár úr biztatására pályáztam meg az Ír Nagykövetség ösztöndíját, amit 2015 márciusában elnyertem, és ennek köszönhetően részt vehettem az 56. Nemzetközi Yeats Nyári Iskolán, ahol idén Yeats születésének 150. évfordulóját ünnepeltük, és aminek köszönhetően úgy érzem, végleg elköteleződem az ír irodalom, és elsősorban Yeats drámái iránt. Találkoztam és beszélgettem a szakma nemzetközileg elismert kutatóival, ami meghatározó élmény volt, nem is beszélve Sligo városának különleges hangulatáról. A nyári iskolán ismerkedtem meg Alexandra Poulain tanárnővel is, aki a Lille 3 Egyetemen tanít ír irodalmat és színházat. Egy hétig részt vehettem egy általa tartott Yeats dráma-szemináriumon, ami új ötletekkel gazdagított és megújította a téma iránti lelkesedésemet; onnantól kezdve még biztosabb voltam abban, hogy érdemes Yeats drámáival elmélyültebben foglalkozni, és érdemes minél több emberrel megismertetni és megszerettetni őket, mert sok kincset rejtenek. Tehát ők hárman voltak rám a legnagyobb hatással, de elsősorban Földváry tanárnő és McAteer tanár úr, hiszen szerencsére velük már hosszabb ideje együtt dolgozhatok. Mindhárman nagyszerű kutatók és különleges, szeretnivaló emberek, így nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy tőlük tanulhatok. Ráadásul az elmúlt négy évben az Olasz Tanszék is mindenben támogatott, biztatott, így nekik is nagyon hálás vagyok.

Milyen tapasztalatokat szereztél az OTDK-ra készülve?
A legnagyobb és számomra legértékesebb tapasztalat a nagyközönség előtt való szereplés megszokása volt. Én mindig nagyon izgulok előadások előtt, és sosem tudom, mennyire fog ez látszódni mialatt beszélek. A XXXII. OTDK-n egy olasz nyelvű dolgozattal is indultam, ami egy Pirandello-Yeats összehasonlító tanulmány volt, így két intézeti TDK-n is részt kellett vennem 2014 novemberében, amitől akkor nagyon féltem. A TDK-konferenciák viszont nagyon hasznosak voltak: sikerült jobban megismernem magamat ilyen téren, mert azt éreztem, hogy amint kiállok, és beszélnem kell, elmúlik az izgalmam, főleg, ha érzem, a közönséget érdekli, amiről beszélek. Tehát ez adott egy kis önbizalmat, ami nagyon jól jött később, a nagy konferencián, valamint a tanáraimtól is sok hasznos visszajelzést kaptam az előadásmódot, és a prezentációk igényes összeállítását illetően. A készülés során a Iosephinum Szakkollégiumban néha megkaptam az előadótermet, ahova alkalmanként behívtam pár embert, hogy hallgassanak meg, és eközben a hasznos javaslatok mellett begyakoroltam azt is, hogyan kell improvizálni, reagálni váratlan helyzetekre előadás közben, és hogyan kell helyesen kérdésekre válaszolni, vitatkozni az előadás után (persze ez még mindig nem megy elég jól).

Milyen célokat tűztél ki magad elé? Ezt a területet szeretnéd tovább kutatni mélyebben, vagy más területek is érdekelnek?
Jelenleg az elsődleges célom, hogy az anglisztika mesterképzést jó eredménnyel elvégezzem, és közben lehetőség szerint részt tudjak venni egy-egy konferencián is, és tudjak haladni az olasz-ír összehasonlító irodalmas projektemmel, illetve most már a dramaturgia is elkezdett érdekelni, így jelenleg ezzel is foglalkozom. A későbbiekben nagyon szeretnék majd elvégezni egy PhD programot, de azt még nem tudom, hogy itthon vagy külföldön. Szívesen tanulnék Írországban, hiszen a témám szempontjából az lenne a legideálisabb; az egyetlen probléma, hogy most már nem szívesen szakadnék el a Pázmánytól, így valamilyen köztes megoldást szeretnék majd találni. Mindenképpen ezt a témát szeretném továbbra is kutatni, de nyitott vagyok más témákra és szerzőkre is, csak eddig minden figyelmemet elvette Yeats, mert sok időbe telt, mire nagyjából azt kezdtem érezni, hogy viszonylag otthonosan mozgok a témában (bár nem tudom, vele kapcsolatban érezheti-e ezt bárki valaha is). A későbbiekben szeretném a kutatásomat kiterjeszteni James Joyce és Seamus Heaney munkásságára is.

Idén köztársasági ösztöndíjas is lettél, gratulálunk. Van titkod?
Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy van-e titkom. Ha van, akkor talán az, hogy ha bármilyen nagyobb terv, esemény, sűrűbb időszak előtt állok, igyekszem nem belegondolni abba, hogy a dolgok rosszul is sikerülhetnek. Amint eszembe jutnak a nehézségek, próbálom tudatosan figyelmen kívül hagyni őket, és csak arra koncentrálni, ami előtt éppen állok. Ez volt tavaly áprilisban is, amikor az OTDK-n kívül még volt két nemzetközi konferencia is, illetve egy felsőfokú jogi nyelvvizsga, amin teljesítenem kellett. Ha belegondoltam volna abba, hogy ez egyébként mennyire sok egyszerre, akkor valószínűleg megijedek, és semmibe nem vágok bele. (Persze megesik, hogy ezt a taktikát mégsem sikerül alkalmaznom.)

Emlékszel még, hogy mi alapján döntöttél a Pázmány mellett?
Igen, és főleg arra emlékszem, hogy amikor először megláttam a piliscsabai campus-t, onnantól kezdve nem volt kérdéses, hogy ide szeretnék járni. Ezen kívül abban az évben (2011) találkoztam Emanuele Chiacchierával, aki akkor a Pázmányon PhD hallgató volt (azóta már tanított is az olasz szakon), és aki eljött az ócsai Bolyai János Gimnáziumba egy-egy vendégórát tartani olaszból. Ő nagyon sok jót mondott a Pázmányról, így ez is nagyban hozzájárult a döntésemhez.

Az interjút készítette: Bognár Eszter