Milyen szakra jársz és miért erre jelentkeztél?
Régészetet tanulok, mesterképzésen másodéves vagyok. Tudom közhelyes, de gyerekkorom óta régész szeretnék lenni, pontosabban 11–12 éves koromban jött az ötlet, amikor ötödikben elkezdtünk történelmet tanulni. A történelmet mindig is szerettem, de az anyagi kultúra sokkal jobban vonzott.

Miért döntöttél a Pázmány mellett?
A nagykanizsai Piarista Gimnáziumban végeztem középiskolai tanulmányaimat, ahol sok tanárom a Pázmányon végzett. Jókat meséltek az egyetemről és a színvonalas oktatásról, a közösségről.
Mély nyomot hagyott bennem, hogy a 2010-es évben gimnáziumunk szervezésében néhány diáktársammal egy tehetséggondozási program keretében meglátogattuk a Pázmány piliscsabai campusát, ahol körbevezettek minket és még az órákra is beülhettünk „kis” tizedikesként.

Tavaly köztársasági ösztöndíjban részesültél, milyen érzés megkapni ezt az ösztöndíjat? Miket kell ennek elnyeréséhez teljesíteni?
Egyik kollégista társam hívta fel a figyelmem erre a pályázati lehetőségre, gondoltam megpróbálom. Az ösztöndíj elbírálásakor figyelembe veszik a tanulmányi átlagot, közösségszervező tevékenységet, közösségért végzett munkát, ezen felül a nyelvvizsgák száma illetve a publikációk száma jelenthet plusz pontokat. Esetemben az első három pontnak volt relevanciája, tanulmányi eredményem alapvetően jó, illetve a Iosephinum Kollégiumban diákbizottsági tagként, valamint a Régészeti Tanszék egyik demonstrátoraként sok közösségi „munkát” végzek.

Szíriában voltál ásatáson Major Balázzsal. Hol voltatok pontosan, melyik városban, mennyi ideig és hol laktatok?
2016-ban két szezonban volt lehetőségem Szíriába menni a régészeti misszióval. Első alkalommal tavasszal (március közepétől április közepéig), akkor Jableben egy bronzkori tellen laktunk, ami sok régész álma. A nyári szezon szintén egy hónap volt, ekkor egy hotelben laktunk egy Kurfajsz nevű településen.

Napi hány órát foglalkoztatok a terepmunkával? Az ásatáson kívül mire jutott még időtök?
A várban, ahol a kutatás zajlik a helyiek 9-17-ig dolgoznak, így nekünk is ebben az időintervallumban van lehetőségünk végezni a munkánkat. Nincs mindig mindenki a terepen egy-egy szezonban, mivel az ásatás mellett a leletek feldolgozása (kerámiatisztítás, restaurálás, rajzdokumentáció) is folyik.
Igyekszünk a lehető legtöbb időt a kutatásra fordítani, hogy kihasználjuk a sokszor nagyon rövidnek bizonyuló egy hónapot, de Major tanár úr mindig igyekszik bezsúfolni a szoros munkába egy-két kirándulónapot is.

Minek az ásatásán dolgoztatok és mennyi ideig? Milyen nehézségek merülhetnek/merültek fel egy ilyen munka közben?
A Közel-Kelet egyik legnagyobb középkori várának Margatnak (Qal'at al-Marqab) a kutatásán dolgozik a misszió 2006-óta. A lelőhely a Johannita Lovagrend legkiemeltebb szentföldi erődje volt. A nyári szezonban a kulturális világörökségi helyszín, a Krak des Chevalier roncsolásmentes régészeti kutatását és építészeti felmérését is megkezdtük. Margathoz hasonlóan II. András királyunk keresztes hadjárata alkalmával ezt a várat is meglátogatta.
Nehézségek mindig adódnak, hiszen egy hónapig össze vagyunk zárva, és olykor megesik, hogy elfogy a lendület, de próbáljuk motiválni egymást.

Hogyan kerültél ebbe a munkacsapatba (jelentkeztél vagy megkértek, hogy menj)?
Nem jelentkeztem, a tanszékvezető megkérdezte lenne-e kedvem részt venni a szíriai kutatásban, én pedig igent mondtam.

Milyen a tapasztalatokat szereztél ezen az ásatáson? Nyelvgyakorlással vagy egyéb feladattal kapcsolatos kihívásokkal könnyen megbirkóztál?
Sok tapasztalattal gazdagodtam mindkét alkalommal, például besegíthettem a kerámiarestaurálásba, illetve megtanulhattam az építészeti felmérések alapjait.
A szírek nagyon vendégszerető és kedves emberek, könnyű volt velük szót érteni, még így is, hogy nem beszélek a nyelvükön.

A szíriai ásatás idejét leszámítva voltál külföldön hosszabb ideig ösztöndíjjal valamilyen tanulmányúton/csereprogramon? (Ha nem, melyik országba mennél szívesen tovább képezni magad?)
A régészet egy olyan hivatás, ami sok helyre eljuttat, legyen szó belföldről vagy külföldről. Az őszi szemeszter elején Olaszországban dolgoztunk egy kisebb csapattal, majd október közepétől november közepéig Kurdisztánban volt lehetőségem ásni a Kurd - Magyar Régészeti misszióval, Major Balázs vezetésével.
Tanulmányúton/csereprogramon még nem voltam, Olaszországba szívesen mennék, de bármely ország bármely egyeteme szóba jöhet, ahol oktatnak antik-, középkori- vagy roncsolásmentes régészetet.

Milyen élményeket szereztél az egyetemi éveid alatt?
Nagyon sok jó élményben volt részem. Legtöbb emlékem ásatásokhoz, a szobatársaimhoz, barátaimhoz és a campushoz kötődik. Nagyon sok mindent kaptam ezalatt a négy év alatt, amik nélkül nehéz lenne boldogulnom a jövőben.

Kik azok a tanárok, akik segítettek, felnézel rájuk, esetleg valamilyen jó tanáccsal láttak el tanulmányaid alatt?
A gimnáziumi történelem tanárnőmtől – aki szintén Pázmányos volt – nagyon sokat tanultam, ő emberileg is követendő példa számomra.
Az egyetemen a legtöbb tanáromra felnézek, mindegyikük elismert név a szakmában, rengeteget lehet tőlük tanulni.

Hogyan képzeled el az életed a Pázmány után – a szakmai utadat a választott szakodon viszed tovább?
Természetesen a régészetben képzelem el a jövőm. Szeretnék doktori képzésre jelentkezni, a jövőben pedig szívesen tanítanék is.

Az interjút Csikós Kornélia készítette.