Emlékszel még esetleg arra, hogy anno miért pont a Pázmányt választottad?
A Pázmánynak volt egyetemi előkészítője magyarból, erre jelentkeztem és itt már azok a tanárok tanítottak, akik később az egyetemen is. Mártonffy Marcell akkora hatással volt rám, hogy miatta első helyen jelentkeztem a Pázmányra, magyar-kommunikáció szakra.

Minek vetted a leginkább hasznát az itteni tanulmányaidból, pázmányos életedből?
Az évfolyamom és a pár évvel felettem járók is fontos, jó pozíciókba helyezkedtek el. Sokat segítünk a mai napig egymásnak szakmai kérdésekben. Azt hiszem a kapcsolati háló, ami itt kialakult a legfontosabb. Szinte minden minisztériumban, tévében, kommunikációs cégnél akad egy-egy volt pázmányos, aki tud segíteni. A kommunikáció szakon még Péterffy András szárnyai alatt, majd később Dér Andrásnál nagyon jó filmesztétikai képzést kaptunk. Bár a TV-s vonal még nem volt erős, a vizuális nevelésem azt hiszem elég jól sikerült. :) 

Milyen kedves élményre emlékszel legszívesebben?
Én az egyetemen tettem szert a baráti társaságomra, akikkel a mai napig heti szinten összejárunk. Ez a legnagyobb ajándék, amit az egyetemi évektől kaptam. A Tibornyás esték, délutánok, délelőttök. A logika előadás helyetti elbarangolások a Pilisbe. Konkrét élmény pedig: 2002-ben Muray Gábornak volt egy fotókiállítása, amelyen én egy Karinthy verset mondtam, Sashegyi Zsófi énekelt, és a Takács Máté egy elbeszélést olvasott. Fantasztikus hangulatú, csodálatos este volt.

Mit tanácsolnál a most felvételizőknek, mire figyeljenek leginkább?
Éljenek közösségi életet! Gyűjtsenek barátokat, egész életükben erre fognak támaszkodni. Ha csak lehet pályázzanak ösztöndíjakra és utazzanak sokat külföldre.

Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
Mindent magamnak köszönhetek, ahol vagyok, azt sok munkával értem el. Talán erre vagyok a legbüszkébb.

Mi a legutóbbi sikered, amiről szívesen mesélnél?
Nehéz kiválasztani, mert a híradós műfaj olyan, hogy minden nap adatik valami apró siker. Az egyik a választások után történt, amikor próbáltam elkapni a miniszterelnököt a folyosón. Ahogy az már megszokott a sajtófőnöke a kameránk elé állt és próbálta megakadályozni, hogy feltegyem a kérdésemet. Orbán Viktornak viszont volt ideje, így fogta a sajtóst és egyszerűen arrébb rakta, kicsit le is tromfolta és válaszolt. A másik nagy büszkeségem, hogy 10 év híradózás után most már műsort is vezetek, ami egészen más kihívásokat, feladatokat jelent mint riporterkedni. Nagyon élvezem és nagyon örülök, hogy hosszú évek kemény munkájával elértem ezt.

Legemlékezetesebb riport?
Több is van. Az egyiket úgy 8 éve csináltam Benedek Miklós színművésszel. Akkor már évek óta nem nyilatkozott senkinek. Én jókor, jó időben hívtam fel, és igent mondott, akkor még mint InfoRádiós riprternek. A Nemzeti Színház öltözőjében a III. Richárd első felvonása és a második vége között – vagyis csaknem két órán át – beszélgettünk. Azt hiszem egyetlen interjúalanyom sem volt még ennyire őszinte velem, meghatározó élmény a mai napig. A másik szintén Orbán Viktorhoz kapcsolódik. A Parlament folyosóján a lift előtt futottunk össze, a kérdésem elől már nem tudott elmenekülni, mert a liftajtó nem volt vele, és nem nyílt ki. Ekkor saját kezével feszítette szét az ajtót. Ez azért is nagyon emlékezetes, mert nem kis büszkeségemre Parti Nagy Lajos dramatizálta ezt a rövid jelenetet. 

Profi televíziós szerkesztő-riporterkedés mellett profi cukrász is vagy. Hol tanultad ezt a mesterséget és hogyan szerettél bele a különleges édességek készítésébe? Kísérletezel mostanában valamilyen új finomsággal?
Mindig is nagyon szerettem sütni, főzni, és kísérletezni is. Kifejezetten édes szájú vagyok, így adta magát a cukrászat. 32 évesen beiratkoztam a Dobos C. József Szakközépiskolába és felnőttképzésben elvégeztem a tanfolyamot. Majd egy francia cukrászati képzést is. Mostanság leginkább az eckler fánkok újragondolásán dolgozom. Franciaországban már ez a legmenőbb édesség, a macaron divatnak már leáldozott. Legutóbb egy esküvőre (a szintén Pázmányos Jávor Dánielére) pisztáciás meggyes ecklert kísérleteztem ki.

Fotó: Muray Gábor
Az interjút készítette: Bognár Eszter