Már a középiskolában is foglalkoztatott a filmezés, de akkor miért nem a Filmművészeti Főiskolára mentél?
Nagyon sokáig hezitáltam, hogy mit akarok csinálni a gimnázium után. Már akkoriban is a filmezés érdekelt, de nem akartam a Filmművészetire menni, mert úgy éreztem, ott mást tanítanak, mint ami engem érdekel. Aztán szépen le is csúsztam a felvételikről. A Pázmányra viszont kiírtak augusztusban pótfelvételit, volt kommunikáció szak, ami némi filmközeliséggel kecsegtetett, ráadásul akkor indult a művészettörténet szak is, amire engem soha az életben nem vettek volna föl, de mivel ez esetben egy nulladik évet kellett elvégezni és az alapján lehetett bekerülni, így nekem is volt esélyem és végül sikerült is.

Pázmányos tanulmányaidból mit tudtál leginkább hasznosítani filmrendezőként?
Az egyetemen nagyon sok filmszerető emberrel találkoztam, ez nagyon inspiráló volt. Egyes tanáraim a kommunikáció szakon komolyan vették a filmes hóbortjaimat és nagyon sok segítséget kaptam tőlük. Ám furcsa módon, éppen a művészettörténet szak jelenti így utólag a legtöbbet – pedig nem volt ott könnyű dolgom. Míg a csoporttársaim múzeumokba jártak és kiállítási katalógusokat böngésztek, én moziban ültem és filmes magazinokat bújtam. A tanáraim nem is értették, mit keresek ott, ahogyan én sem.... de leadni nem akartam a szakot, úgyhogy küzdöttem. Az időm 90 százaléka ment a művtöri vizsgákra való felkészülésre, így is én voltam a legbénább az egész csoportban, de a tanárok rendesek voltak velem és nem hajítottak ki. És most már azt gondolom, hogy az a kb. 25 millió kép és festmény és szobor és freskótöredék és kődarab és koronaékszer és kódexlap és barlangrajz, ami a 6 év alatt átszaladt a szemeim előtt és aminek a nagyját kénytelen voltam bemagolni, az nem múlt el nyomtalanul és nagyban fejlesztette a vizuális érzékemet. Nem állítom, hogy újra el tudnám mondani a Budai vár átépítésének a fázisait, de ez a rengeteg vizuális inger kifejezetten jót tett nekem.

Megbántál valamit?
Igen, sajnálom, hogy abbahagytam az egyetemet az abszolutórium megszerzése után, a szakdolgozatok írásának a közepén. Letettem minden vizsgámat, mindkét szakon, nekiültem szakdolgozatokat írni – és a felénél Dyga Zsombor barátom elhívott egy filmforgatásra asszisztenskedni. És akkor én mindent félretettem és elmentem filmezni. Úgy éreztem, hogy megtanultam mindent, ami érdekelt, ott meg, ahová én készülök, senkit nem érdekel, hogy van-e diplomám. Ez hülyeség volt, azt a két hónapot még ki kellett volna bírni.... de majd egyszer lehet, hogy még nekiveselkedek, csak hogy ne égjek be a gyerekeim előtt.

Min dolgoztál az utóbbi időben?
Az MTVA részére két éve forgathattam egy raftingos ifjúsági kalandfilmet, A legyőzhetetleneket. Ennek a sikere és a szép nézettség adatai miatt idén készíthettem egy újabb tévéfilmet, ezennel egy Rejtő adaptációt. A nem túlságosan ismert „A detektív, a cowboy és a légió" című írását dolgoztuk át és ebből forgattuk nyáron „A fekete múmia átka" című filmünket. Nem nagyon sikerült még igazán (vagy egyáltalán) vicces Rejtő filmmel előállni itthon és mi most nagyon reménykedünk, hogy a mi kis filmünk lesz talán az első. Nagyszerű színészekkel dolgozhattam: Haumann Péter, Szervét Tibor, Hegedűs D. Géza, Scmied Zoli, Radnay Csilla, Józsa Imre, Kovács Lajos, Kovács Vanda és még sokan mások álltak a kamerám elé, és mi nagyon-nagyon sokat nevettünk a forgatáson, úgyhogy most meglehetősen bizakodóak vagyunk. A film jelenleg is vágódik, de a nyers verziók már eléggé biztatóak.

Nemrégiben támogatást ítélt meg a Nemzeti Filmalap első nagyjátékfilmed, egyben régóta dédelgetett forgatókönyved, a Loop (Hurok) megalkotásához. Kihozható a támogatás szabta keretekből az elképzeléseid szerinti, Madarász Isti-féle „magic-film”?
A filmet gyártó cég is kapott 7,5 millió forintot gyártási-előkészítésre, aztán megkaptuk a tényleges gyártáshoz szükséges 280 millió forintot, amiből már le lehet forgatni a Loop-ot. Ez nem egy egyszerű film, ráadásul mindössze 28 napunk van a forgatásra, úgyhogy össze kell kapni magunkat. Egyelőre jól haladunk. aztán majd jövőre kiderül a mozikban, hogy igazam volt-e.

Nemcsak első mozifilmedet fogod rendezni, hanem Magyarország első időutazós thrillerje is lesz a most készülő Loop. Az már korábbi szakmai- és közönségsikerekkel büszkélkedő rövidfilmjeidből (Előbb-utóbb, SuperDIGITAL) is kiderült, hogy szereted, ha a nézőidnek leesik az álluk, elgondolkoznak, elvarázsolódnak. Ezért különösen izgalmas, hogy milyen borzongások várnak majd a nézőkre egy kifejezetten akcióthrillernek szánt mozifilmben?
A mi saját, nem-hivatalos műfaji besorolásunk az „időkavarós-thriller", mert nem egy konkrét időutazásról, egy szerkezetbe való bemászásról fog szólni a film, ami elrepít az ókorba, hanem egy fiú és egy lány tönkrement kapcsolatának a története lesz, ahol a fiú egyszer csak azzal szembesül, hogy kapott még egy esélyt, hogy javítson a dolgokon. Meg még egyet. Meg még egyet. De a dolog aztán ennél kicsit bonyolultabb lesz, mert én azt vallom, hogy ahol belekavarunk az idő normál múlásába, ott hirtelen zsibbadni kezd az agy....

Úgy hírlik, hogy az időutazás koncepciójába még gyermekkorodban, a Vissza a jövőbe filmek hatására szerettél bele. Ha lenne egy saját DeLorean-od, egy időutazó géped melyik korba látogatnál el vele és miért?
A 70-es, 80-as évek Amerikájába és ott is maradnék. Filmes szempontból szerintem az volt az aranykor. A mozi még iszonyatosan népszerű volt, pénz is volt rá dögivel, de még nem tudtak komoly számítógépes effektusokat létrehozni, úgyhogy mindent kézzel kellett csinálni. Fantasztikus időszak volt, nagyon belekóstoltam volna.

Korábban beszéltél arról, hogy egy rendező rendezzen, és ne kényszerüljön tétlenségre amíg várja a támogatást álmai megvalósításához, ezért örömmel készen állsz arra, hogy megbízásra is rendezz. Azóta két gyönyörű és sikeres országimázs film elkészítése és a népszerű Hacktion sorozat rendezése is a nevedhez fűződik. Álmaid nagyjátékfilmje forgatásának kapujából visszatekintve, mit tanultál, milyen tapasztalatokat szereztél ezek készítése közben, amelyeket nagyjátékfilmed forgatásánál is felhasználhatsz?
Rengeteget tanultam minden egyes projektből, és ez most nem kamu duma, hanem tényleg így van. Másfél évadnyi Hacktion-készítésben vettem részt, két évet dolgoztam a Barátok közt egyik rendezőjeként, illetve két tévéfilmet forgattam az MTVA-nak. Ezek felbecsülhetetlen mennyiségű tapasztalatot, rutint, jó és rossz emléket, kapcsolatokat és nem utolsósorban megélhetést biztosítottak. Nem is tudom, bele mernék-e vágni az első mozifilmembe, ha nem állna mögöttem ez a sok-sok forgatási nap és annak minden megtapasztalása.

Mit üzensz a mostani pázmányosoknak?
Azt, hogy ha valamit csinálnak, akkor azt csinálják rendesen. Három-öt évet lébecolni iszonyú nagy pazarlás, akkor inkább ott kell hagyni az egyetemet egy év után és csinálni valami mást. De ha már ott töltik az időt, akkor tanuljanak a lehető legtöbbet, később már erre nem lesz lehetőség.

Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy még mindig azzal foglalkozhatok, amivel 25 évvel ezelőtt akartam, és amivel 25 év múlva is szeretnék.

Készítette: Bognár Eszter