Ha össze kéne foglalnod a Pázmányon töltött eddigi időt, milyen emléket hagy benned, mit mondanál? 
Jelenleg ez a negyedik évem itt a Pázmányon és elmondhatom, hogy szinte csak pozitív emlékekkel gazdagodtam. Már az első pillanattól kezdve, akár a Gólyatáborra gondolok, akár a Pszichológus Beavató Táborra, egy nagy családként működtünk együtt az évfolyamon. Tudtam és a mai napig tudom is, hogy ha bárkitől segítséget kérek, akkor azt meg is kapom, és nemcsak a hallgatótársakra gondolok itt, hanem az oktatókra is. És ez a közösség az, ami miatt alapképzés után is a Pázmányt választottam.

Melyik az a tulajdonságod, amelyet a legjobban tudsz hasznosítani az egyetemen?
Az egyetemen töltött évek alatt számos kihívással találkoztam és a szorgalmam, illetve a nyitottságom volt az, ami mindig előre vitt. Az, hogy mindig előrébb és előrébb jussak szakmai téren. Illetve az, hogy megismerjek másokat, más szemléleteket, értékeket, hiszen az egyetemre annyi helyről jönnek az emberek, és annyi sok új dolgot hoznak magukkal.

Mi az a legfontosabb dolog/érték, amit az egyetemen töltött évek alatt tanultál meg? 
Számomra az a legfontosabb érték, amit az itt töltött évek alatt tanultam, hogy mindig van egy másik nézőpont is. Ne csak önmagunk szempontjából szemléljük a dolgokat, hanem más perspektívákat is vegyünk figyelembe és más álláspontokat is hallgassunk meg. Hiszen nagyon sokfélék az emberek és egyáltalán nem biztos, hogy a másik szemszögében nincs igazság.

Mik a terveid a jövőre nézve?
A pszichológián belül főként a gyermekpszichológia, illetve a kutatás az, ami az évek alatt leginkább közelebb állt a szívemhez. Jelenleg úgy gondolom, hogy a mesterképzés befejezetével szeretnék majd belevágni a doktori képzése. És majd gyermekpszichológusként szeretnék a jövőben elhelyezkedni.