Mesélj kicsit arról kérlek, hogyan találkoztál a Kopits-ösztöndíjjal. Valaki említette esetleg, vagy teljesen véletlenül bukkantál rá?
Egy hallgatói hírlevélben olvastam róla és felkeltette az érdeklődésemet. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy nem feltétlenül volt tudatos. Elsőkörben a Nemzeti Felsőoktatási ösztöndíj elnyerése volt a célom, viszont annak leadási határidejéről sajnos lecsúsztam. A tanulmányi eredményeim mindig is kiválóak voltak, tudtam, hogy azzal kapcsolatban nem lesz probléma, így a Kopits-ösztöndíj elnyeréséhez szükséges további anyagokkal, oktatói ajánlásokkal foglalkoztam. Mivel a Nemzeti Felsőoktatási ösztöndíj kapcsán utánajártam a hasonló pályázatok menetének, így a Kopits-ösztöndíjhoz gyakorlatilag minden a kezemnél volt.

Ki tudnál emelni egy olyan részletet a pályázatból, ami szerinted az elbírálás során mérvadó lehetett?
Véleményem szerint az egyetemen kívüli aktív, plusztevékenységek. A Mindset Pszichológia Tanácsadó és Terápiás Központ Personal Development Managere, valamint az Élet & Pszichológia rovat vezetője vagyok. Itt 13 újságíró munkáját koordinálom, ami nagy felelősséggel jár. Ezen kívül tagja vagyok a Corvinus Egyetem Human Behaviour Association névre hallgató diákszervezetének. Ez utóbbi azzal a céllal jött létre, hogy összefogja a HR, valamint a munka- és szervezetpszichológia iránt érdeklődő egyetemistákat.
Szakirányom szervezetpszichológia, így jelenleg a szakmai gyakorlatom keretein belül különböző tréningek tartásában nyújtok segítséget, asszisztensi feladatokat látok el. Ennek fókuszában az emberi vonal, a dolgozók állnak, a munka világában fellelhető problémákra kapnak különböző stratégiákat, olyan fejleszthető készségeket, amelyek révén hatékonyabbak lehetnek a munkájukhoz tartozó feladatokban.

Kevesen mondhatják ma egyetemistaként, hogy ilyen mértékben produktívak lennének. Vannak még továbbtanulási szándékaid, vagy inkább a munka világa felé orientálódsz?
Vannak, de még nem kristálytisztán. Korábban biztos voltam abban, hogy azonnal a Doktori Iskola lesz a következő lépés, ez majd elválik. Szeretek kutatni, ennek kapcsán már részesültem korábban a BA-s kutatási témám által Mohácsi Ágnes-ösztöndíjban. Három hallgató közül én lettem az első helyezett, ami óriási elismerés.

Mit gondolsz az ösztöndíjakról, hogyan állsz hozzájuk?
Értékelem őket, de ez sok esetben egyfajta paradox dolog. Amikor megkapja az ember, nem feltétlenül úgy örül neki, ahogyan azt elképzelik. Olyankor felsejlik a rengeteg energia, tudás, ami a háttérben húzódik meg, a mérhetetlen munka, áldozat, majd pedig tudatosítjuk magunkban, hogy „igen, ezt megérdemelted”. Mindenképpen egy pozitív megerősítés, ami motivál és előrevisz. Sosem álltam úgy hozzájuk, hogy ezt most biztosan én nyerem, vagy kapom meg, mert szerintem a nagyképű hozzáállás és kérkedés nem célravezető, sőt a tudományos életben egyenesen visszatetsző.

Mit emelnél ki az egyetemünk pozitívumai közül, mi tud téged építeni, előre vinni?
A legnagyobb érték számomra, hogy az oktatókkal egyfajta kollegiális, partneri viszonyban tudunk dolgozni. Nem érzem azt feltétlenül, hogy „csak egy hallgató” lennék, ha bármivel kapcsolatban segítségre van szükségem készségesen állnak hozzá. Nem konzervatív, hanem sokkal inkább rugalmas szemszögből közelítenek meg sok mindent.
A szó legkevésbé sem írja le azt, amit szeretnék megfogalmazni, nem is ezt tartom a legmegfelelőbbnek, de ami a hétköznapokban építeni tud az a tudásvágy. Mindemellett az a sokunk által feltett kérdés, hogy hogyan is működünk mi emberek valójában?