Széles a felsőoktatási intézmények palettája: mért éppen a Pázmány?
Sok emberrel beszélgettem a döntés idején, megnéztem a tantárgylistákat, összehasonlításokat végeztem más egyetemekkel, s egyértelműen az látszott, hogy a Pázmánynak van a legjobb nemzetközi tanulmányok szaka. Az tanszékvezetőnk iranista, s engem már akkoriban és nagyon érdekelt a közel-kelet és térsége. Egyébként megjelöltem a politológia szakot is, de a nemzetközi tanulmányok a nyelvek és a kultúra miatt sokkal közelebb áll hozzám. Számomra e terület színesebb, jobban passzol az egyénségemhez.

Melyek a kedvenc területei?
Az iszlám kultúra és civilizáció nagyon érdekes, a következő félévben pedig jobban kitérünk majd a társadalmi, gazdasági és a modern kor kérdéseire is. Nagyon érdekes volt az Iránnal foglalkozó tárgyam is, erre fakultatív módon beülök legközelebb is.

Említette a politológiát is, ami egy népszerű terület manapság, s talán így marad ez a jövőben is. Esetleg nem érdekli a karrier?
Sokan azt hiszik, hogy aki politológiát tanul, az politikus lesz. Ez persze nem feltétlen igaz, de a képzés inkább Magyarországra és a térségre koncentrál. Egyébként érdekes, átfogó képzés, de engem inkább a nemzetközi ügyek és a MENA régió érdekel.

Az a közvélekedés, hogy a fiatalokat – a ritka kivételektől eltekintve – nem érdekli a politika. Hogyan áll a közélettel? Hírfogyasztó, vagy próbálja magától tartani a mindennapok politikai eseményeit?
Abszolút hírfogyasztó. Nemzetközi szakos hallgatóként ez elengedhetetlen. Gyakran vitatjuk meg a bel- és külpolitikai híreket mind a magyar, mind pedig a külföldi barátaimmal. Habár az igaz, hogy a külföldiek nyitottabbak az ilyen jellegű beszélgetésekre.

Minden nagyon gyorsan változik, de mégis: most, e pillanatban milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Júliusban kezdem a féléves gyakorlatomat a Mercedesnél, s ha minden jól megy, akkor a következő nyáron végzek az egyetemen is. Szeretnék elvégezni egy mesterképzést, ám előtte dolgoznék egy-két évet is, hogy e tapasztalatok mentén tudjak jó döntést hozni a tanulmányaimra vonatkozóan. Egy biztos: a Pázmány BTK mesterképzései nagyon szimpatikusak.

Választott szakából a nyitottsága következik, de Ön emellett meglehetősen világot látott fiatal is. Hogyan tett szert ilyen nagy „nemzetközi tapasztalatra”?
A szüleimmel már gyerekkoromban is sokat utaztam, több kontinensen is jártam, jártunk. A sport miatt pedig szinte fél Európát bejártam a lovakkal. Viszont idővel már egyedül is elkezdtem utazni, megnézni a világot. Ezt a mai napig nagyon élvezem.

Mit gondol a fiatalok elvándorlásról?
Az elmúlt esztendő nyarán, mint leigazolt sportoló Németországban dolgoztam egy privát istállóban. Nagyon jó időszak volt, s eleve szeretem Németországot, hiszen mi magunk is magyarországi németek vagyunk. Az viszont tény, hogy sehol sincsen kolbászból a kerítés, ahogy itthon, úgy külföldön is meg kell küzdeni a problémákkal. Persze mindenkinek el kell döntenie, hogy milyen életet akar és mik a prioritásai. Ám azokkal nem tudok egyetérteni, akik szerint itthon nincsenek lehetőségek az előrejutáshoz és csak az elvándorlásban látják a megoldást. Aki úgy gondolkodik, hogy Magyarországról csak menekülni lehet, külföldön sem fogja megtalálni a számításait. A lehetőségek meg vannak itthon is.

Az Önre jellemző nyitottságot mennyire tapasztalja meg a saját generációjánál?
Nagyon változó, hogy a külföldi tanulásról, vagy az akár csak időleges munkavállalásról ki hogyan gondolkodik. Környezetemben nagyjából fele-fele arányban tapasztalom, hogy ki menne, ki maradna. Fontosak a családi szempontok és közrejátszik az is, hogy ki mennyire vándorló alkat. Emellett azt látom, hogy amennyire lehetőséget biztosít az Erasmus-program, mégsem élnek vele annyian, mint gondolná az ember.

Említette a lovakat, a sportot és ugye bajnok is.
2010-ben a franciaországi Európabajnokságban negyedikek lettünk csapatban, ami akkor Magyarország legjobb eredménye volt. Aztán 2011-ben a fedett pályás országos bajnokságot nyertem meg fiatal lovaskategóriában, 2014-ben az ifjúsági országos bajnokságot és tavaly is a fedett pályás országos bajnokságon lettem második Thália nevű lovammal. És ott vannak a nemzetközi eredmények is. A teljesség igénye nélkül: 2011-es wiener neustadti, kiskunhalasi, lamprechtshauseni, pezinoki vagy 2013-as lipicai Nagydíjak győztese.

Mennyire volt eleve elrendelt, hogy lovagolni fog?
Kipróbáltam más is, hiszen egy jó ideig teniszeztem. Azt szoktam mondani, hogy minden kislány szereti a lovakat s ezzel így voltam én is. Igen korán, már gyerekkoromban találkoztam e pompás állatokkal. Nyolc éves koromban kezdem lovagolni, két évvel később már versenyeztem is.

Nyugtassa meg a laikusokat, hogy a lovaglás nem egy nehéz sport.
E sportág nem egy könnyű terep, hiszen a díjugratás egy technikai-mentális sport és rendkívül fontos, hogy a ló és lovasa megbízzon egymásban. Minden egyes pillanatban „ott kell lenni fejben”, kiváló reflexekre és egyensúlyra is szükség van. A verseny előtt bejárjuk és memorizáljuk a pályát, számolunk, figyelünk. Egyébként minden otthon dől el, hiszen az otthoni munka nyolcvan százalékát a lovas, a többit a ló végzi el, ám a versenyeken már a lóé a főszerep: a verseny az otthoni edzések és munka visszaigazolása. A legjobban talán a F1-hez lehetne hasonlítani, mivel itt is jelentős méretű csapatok dolgoznak a háttérben, a különbség, hogy egy élőlénnyel dolgozunk, nem pedig egy autóval.

Egy minden pillanatban változó világban nehéz előre tervezni, viszont adja magát a kérdés: hol képzeli el magát egy évtized múlva?
Ha úgy számolok, hogy még van egy évem az egyetemen, dolgozom pár évet és még elvégzek egy master-képzést, még mindig csak öt évet töltöttem ki. Viszont amit biztosnak gondolok: harminc évesen szeretnék már családot és úgy látom, hogy a lovaglás is az életem része lesz még. Több opció is van a jövőre nézve, de most azt nem tudom, hogy itthon leszek-e már, vagy még külföldön.

Optimistán és tudatosan szervezi az életét. Ezzel hogyan hat az emberekre?
A barátaim a falnak mennek tőle, de van egy kalendáriumom, amibe minden felvezetek reggeltől estig a hét minden napjára. Mindent leírok, tehát, hogy mikor lesz lovas- vagy erőnléti edzés, mikor vannak egyetemi kötelezettségeim, emellett tanulok franciául és arabul is. Nem maradhatnak ki a hétvégi versenyek és a barátaim sem.

Nagyon precíz, de akkor kérdezem másképpen is: céltudatosságával, a jó értelemben vett pörgésével tud-e példaképként szolgálni?
Fiatalabb lovasoktól szoktam néha leveleket kapni, ami nagyon jól esik. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy fiatal felnőttként még nem tettem le eleget az asztalra, hogy igazi példakép lehessek.

Az interjút készítette: Lippai Roland