Viszonylag ritka, hogy ilyen fiatalon valaki egy országos tematikus portál főszerkesztője legyen. Nagy felelősség és lehetőség is egyben. Nem volt benned félsz, amikor megkaptad a felkérést a reformatus.hu megbízott főszerkesztői munkájára?
Elég hosszú út vezetett idáig. Félelem nem volt bennem, amikor megtudtam, hogy elmegy a főszerkesztő, gondoltam, hogy azt fogja javasolni, hogy a napi munkát én vigyem helyette. Ezzel nem is volt probléma, régóta együtt dolgoztunk. Ami meglepő volt, hogy a képviselettel, irányítással is engem bíztak meg. Úgy gondoltam, hogy ha a feletteseim támogatnak ebben, kívülről látják a munkámat és elégedettek vele, akkor ettől nem szabad félni. Tehát félig-meddig fel voltam rá készülve, így nem tűnt annyira ijesztőnek.

2012-ben újult meg a portál, mind megjelenésében, mind tartalom és egyéb online szolgáltatások tekintetében sokkal dinamikusabb és modernebb lett. Milyen rövid- és hosszabb távú terveid vannak a portállal kapcsolatban?
A megújulás az előző főszerkesztő és a korábbi kommunikációs igazgató projektje volt, a tervezésben nem, de a kivitelezésben részt vettem. Ami a további fejlesztéseket, újításokat illeti, el kell mondanom, hogy mi a Magyar Református Egyház hivatalos honlapja vagyunk, működésünk fő irányvonalait az egyházvezetés kommunikációért felelős testületei határozzák meg. Tavaly országos tisztújítás volt egyházunkban, és február 25-től új zsintaunk (döntéshozó testületünk) és lelkészi elnökünk van. Az illetékes testületek ebben az időszakban fogalmazzák meg, határozzák meg a főbb irányvonalakat a következő hat éves ciklusra. Így még nem látjuk pontosan, amit várnak tőlünk.

És szakmai szempontból tervezel fejlesztéseket, változtatásokat?
Amikor elment az elődöm, akkor az egyház vezetése azzal bízott meg, hogy amíg ez a folyamat lezajlik, addig az előző ciklusban megkezdett munkát vigyem tovább. A fejlesztőkkel együttműködve igyekszünk folyamatosan korszerűsíteni a webolalt, tartalmi szempontból pedig arra szeretnénk törekedni, hogy a munkánkban is megmutatkozzon a hitünk, a cikkeinken keresztül is jobban megismerjék az emberek Isten munkáját.

Sok szakmai kritika éri a hazai egyházi médiát, hogy nem eléggé korszerű, nincs intenzív kapcsolatban az emberekkel, nem a modern kor nyelvén próbál üzenni és kapcsolatba lépni velük. Véleményed szerint a református egyház médiumai, így a reformatus.hu is hogyan állják a sarat? Hogy látod ezt belülről?
Változóan.Igyekszik mindenki, azt gondolom. Az írás olyan, mint a fényképezés, mindenki azt hiszi, hogy tud írni. A gyülekezeti honlapoknál, ahol nincs szakember, aki kezelné a híreket, ott gyakran lelkészek írnak lelkész gondolkodásmóddal, olyan nyelven, mintha prédikálnának, de ez egy más csatorna, és mások a szabályai. Magasabb szinteken, az egyházkerületekben, vagy az országos szinten a médiumoknál olyan emberek dolgoznak, akik szakmai elvek mentén végzik a munkájukat és próbálják lefordítani az egyházi élet eseményeit, mert kifelé is kommunikálni kell azokat.

Minek vetted leginkább hasznát a pázmányos tanulmányaidból? Mennyire készített fel a Pázmány kommunikációs képzése a "mélyvízre"?
A Pázmány egyik nagy ajándéka számomra az, hogy a reformatus.hu-hoz kerülhettem. Egy újságíró barátom ajánlott maga helyett egy munkára, mert megbetegedett. Az egri főiskolán tanult kommunikáció szakon és úgy ismertük meg egymást, hogy a Pázmányon, az egri főiskolán és több más egyetemen is van keresztény diákkör, mindketten oda jártunk, és egy országos rendezvényen találkoztunk. Ha nem jöttem volna a Pázmányra, és a SzóSz diákkörön keresztül nem ismerem meg őt, akkor valószínűleg most nem itt dolgoznék.
A másik dolog, amiért nagyon szerettem a kommunikáció képzésünket, az pont a kettősége, hogy egyszerre volt nagyon gyakorlati, ugyanakkor a kommunikációtudomány elméleti megközelítését is megadta. Három év után úgy éreztem, hogy belekóstolhattam valamibe, amit úgy hívnak, hogy egyetem, és társadalomtudomány, ugyanakkor pedig egy szakmának az alapjait is megkaptam, amit az ember menet közben, munka közben tanul meg igazán.

Apropó, emlékszel még arra, hogy anno miért pont a Pázmányt választottad? Ma is így tennél?
Nem volt határozott szándékom. Azt tudtam, hogy mik azok a szakok, amik érdekelnek, meg azt is tudtam, hogy inkább Magyarországon, Budapest környékén szeretnék tanulni. Egyik rokonom ide járt, és mesélt róla. Az első három helyen a Pázmányt jelöltem meg, és egyáltalán nem bántam meg. Beiratkozáskor láttam meg először az egyetemet, de nagyon meghatározó élmény volt számomra az a négy és fél év, amíg kint laktam Piliscsabán. És az a közösség is, amit a diákkör adott. Nagyon sok barátom van onnan, ott ismertem meg a feleségemet is.

Gondolom számtalan kedves élményed van a Pázmányról. Mit emelnél ki?
A közösséget, amit itt megismertem, a Szószosokat. Ajánlom mindenkinek!

Felvidéki magyar vagy, a bodrogközi Tiszacsernyőről származol. Meg sem fordult a fejedben, hogy otthon tanulsz tovább?
Ha Szlovákiában akartam volna továbbtanulni, akkor tanítói, tanári, vagy közgazdasági szakokon vagy teológiát tanulhattam volna csak magyarul, én meg szerettem volna magyar nyelven elvégezni az egyetemet, de ezek a képzések nem vonzottak.

Immáron jó néhány éve Magyarországon élsz, mennyire tudtad megszokni, mi hiányzik leginkább?
Nem volt semmi, ami furcsa lett volna, amit meg kellett volna szoknom.

Az interjút készítette: Bognár Eszter