Ha a Pázmányra gondolsz, mi jut először eszedbe róla?
A Sophianum épülete, és minden, ami ott pozitív energiával tölt fel: a jó hangulatú kurzusok, az Ostrakon szakkollégiumi tanácskozások, az interkulturális estek a külföldi hallgatókkal, szóval nem konkrétan egyvalami, hanem az egyetem pezsgése úgy összességében.

Melyik az a tulajdonságod, amelyet a legjobban tudsz hasznosítani az egyetemen?
Szerintem a nyitottságom és a jó kommunikációs készségem. A Horánszky utcai Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatára jártam középiskolába, ahol a színpadi szereplés és az egymás iránt tanúsított nyíltság volt a létünk alapja. A VMG rengeteget segít a diákok kommunikációs és személyiségfejlődésében, és ez sokszor eszembe jutott az egyetemi évek során, pl. kiselőadások bemutatásakor, új ismeretségek/barátságok kötésekor, nagyközönség előtti szerepléskor. Úgy tapasztaltam, hogy sokan élnek olyan erős gátlásokkal, amiket ha leküzdenének, sikeresebb egyetemi éveket tudhatnának maguk mögött (pl. órai munka vagy kapcsolati tőke szempontjából).

Mi az a legfontosabb dolog/érték, amit az egyetemen töltött évek alatt tanultál meg?
Talán az, hogy bárhonnan is származunk, mind egyek vagyunk. Ez így önmagában elég közhelyesen hangzik, de nagyon mély értelmet nyer, ha az ember él mindazzal a sok lehetőséggel, amit az egyetem biztosít számára. Az elmúlt három év során olyan külföldi élményekkel gazdagodtam, melyekben nem lehetett volna részem, ha nem vagyok egyetemista, és egyáltalán, ha nem vagyok Pázmányos. Rómában töltöttem fél élvet Erasmus ösztöndíjjal, Brüsszelben szakmai gyakorlatoztam, Örményországban jártam egy Pázmány és annak jereváni partneregyeteme által szervezett nyári egyetemen, lehetőségem volt Oroszországba utazni egy ifjúsági világtalálkozóra, jelenleg pedig Lisszabonban tanulok a PPKE és a Portugál Katolikus Egyetem közös duális képzése keretében. Ezen külföldi tartózkodások során egyrészről mélyebben megismertem a helyi kultúrákat, másrészről olyan sok jó emberrel találkoztam braziloktól kezdve nigerieken át kirgizekig, hogy teljesen megbizonyosodhattam afelől, hogy a jóság univerzális, illetve hogy minden kultúrának megvan a maga különlegessége, amit érdemes felfedezni. Nyitottság, pozitív hozzáállás és egy mosoly a kulcsa mindennek.

Mi motivál a hétköznapokban?
A tudás és a tapasztalás iránti vágy. Mindig van egy (vagy több) konkrét tervem. Ezeket lehet, hogy hetek alatt meg tudom valósítani, de lehet, hogy valami évekbe telik. A Pázmány sok terv beteljesítésére adott lehetőséget, viszont annál több kaput nyitott ki előttem: habár nehéz lesz búcsút venni az egyetemi évektől, biztos vagyok benne, hogy az alma materből kilépve sem fogok unatkozni.