Ha össze kéne foglalnod a Pázmányon töltött eddigi időt, milyen emléket hagy benned, mit mondanál?
Idén kezdtem meg az utolsó évemet a pszichológia mesterszakon, így most, az egyetemi pályafutásom végéhez közeledve, egyre gyakrabban foglalkoztat engem is ez a kérdés. Szép és tartalmas éveket köszönhetek a Pázmánynak, azt hiszem, itt találtam meg igazán önmagam. Hálás vagyok elsősorban azért, hogy olyasmit tanulhatok, amiért ízig-vérig lelkesedem, emellett pedig sokat jelent nekem a családias légkör, az összetartó közösség, aminek a részese lehetek. Igaz, sok erőfeszítés, munka és izgalom jellemezte ezeket az éveimet, mégis a Pázmány volt az az intézmény az eddigi életemben, ahol a legjobban éreztem magam, ahol igazán megtaláltam a helyem.
Melyik az a tulajdonságod, amelyet a legjobban tudsz hasznosítani az egyetemen?
Úgy gondolom, a céltudatosságom, a szorgalmam és a kitartásom az, ami leginkább hozzásegített az egyetemi sikereimhez, de talán ennél is fontosabbak számomra azok az új készségeim, amelyeket ez idő alatt szereztem meg, fejlesztettem tovább magamban. Akár az önkifejezést, a kommunikációt, a problémamegoldást és a másokkal való együttműködést illetően, akár önismereti, személyiségfejlődési területen sokat köszönhetek a Pázmánynak. Természetesen ez a folyamat nem volt mindig könnyű, menet közben sok olyan helyzetbe kerültem, amit aktuálisan nehézségként éltem meg, utólag viszont már látom, hogy ezek a tapasztalatok hogyan járultak hozzá a saját fejlődésemhez.
Mi az a legfontosabb dolog/érték, amit az egyetemen töltött évek alatt tanultál meg?
Számomra egyértelműen az egyetemen kötött baráti kapcsolataim jelentik a legnagyobb értéket, általuk megtapasztalhattam, hogy mennyivel többet ér egymás segítése, az összefogás, mint a versengés vagy a rivalizálás. Emellett Nekik köszönhető, hogy a kemény munka mellett sok-sok humor és nevetés is megfűszerezte ezt az időszakot.
Szintén ez idő alatt tanultam meg, hogy mennyire igaz a mondás, miszerint minél többet adunk bele magunkból bizonyos dolgokba, helyzetekbe az életben, annál többet kaphatunk vissza belőlük. Talán ez a mondat foglalja össze legjobban az egyetemi éveim tanulságát.
Mi motivál a hétköznapokban?
A tanulással, karrierrel kapcsolatos kérdésekben egyértelműen a szakma iránti lelkesedésem motivál a leginkább, úgy érzem, nem tudnék ennyi energiát fektetni olyasmibe, ami kevésbé kelti fel az érdeklődésemet.
Mindig nagyon motiváló számomra, ha elérek egy-egy kitűzött célt, ha sikeresnek érzem magam, és erről külső visszajelzés is érkezik. Többre, jobbra sarkall, ha azt érzem, tényleg a saját utamat járom.
A teljes képet nézve leginkább talán mégis a szeretteim, a családom, a számomra kedves emberek tudnak motiválni. Törekszem arra, hogy olyan személyekkel töltsem az időmet, akik inspirálók, akikről úgy gondolom, jó példát mutatnak az élet bármelyik területén, akik feltöltenek. Köszönöm Nekik, hogy ebben a kihívásban is mellettem álltak, mint ahogy mindig teszik.
