Nemzetközileg is keresett a Pázmányon megszerzett tudása.

Egy kifejezetten különleges, szemléletét tekintve szinte az országban is egyedülálló Kelet-Ázsia MA képzésre jársz a Pázmányra. Milyenek az eddigi tapasztalataid?
Ez egy igazán különleges képzés, mi vagyunk a második évfolyam a szakon, én 2015-ben kezdtem. Salát Gergelynek, a Kínai Tanszék egyetemi docensének az érdeme, hogy egyáltalán létrejött ez a speciális mesterképzés. Az, hogy egy ilyen szak megszületett abból a felismerésből fakadt, hogy igenis van igény a fiatalokban arra, hogy egy más, frissebb képzésen tanuljanak Kínáról. Kifejezetten előnyös, hogy kevesen vagyunk az évfolyamon, húsz körüli a létszám. Leginkább azért döntöttem emellett a mesterképzés mellett, mert nem akartam folytatni a klasszikus bölcsész utat és sinológiára menni. Inkább társadalomtudományi területen szerettem volna folytatni a tanulmányaimat. A Pázmány erre kifejezetten alkalmas, ugyanis egyszerre képezhetem magam a kínai nyelv ismeretéből, és új kelet-ázsiai országokkal is megismerkedhetek. De tanulok nemzetközi jogot, világgazdaságot és nemzetközi kapcsolatok elméletét is, ami tovább növeli a diplomám értékét. A közép-európai térségben is ritkaságnak számít a szak, úgy tudom, egyedül Lengyelországban indult hasonló BA képzés. Kusai Sándor, volt pekingi nagykövettel is sokat beszélgettünk arról, mennyire használható az egyetemen megszerzett tudásunk. Ő megerősített minket abban, hogy nem csak itthon, de külföldön is jól értékesíthető lesz a tudásunk.

Idén végzel a szakon, és a diplomamunkádban egy kifejezetten izgalmas témával, a kínai segélypolitikával foglalkozol. Miért pont ezt az irányt választottad, és milyen eredményekre jutottál?
Ez a terület, ahogy egyébként több más, Kínával foglalkozó társadalomtudományi kérdés is a hazai szakirodalomban még elég feldolgozatlan. Kevés tanulmány és alig egy két könyv jelent meg magyarul, ezért is értékes az én és a szaktársaim munkája. A kínai-afrikai kapcsolatok most egy divatos témának számít a szakon. A többiek motivációja és lelkesedése alapján is úgy látom, hogy nem lesz probléma az itt megszerzett, modern tudást hasznosítani. A kínai segélypolitika egyébként azért érdekes téma, mert egy olyan alternatívát kínál a fejlődő országoknak, ami azt feltételezi, hogy egyenrangú partner a két ország. A korábbi, nyugati országok által dominált segélypolitikában hierarchikusabb viszonyok uralkodnak. Sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy Kína milyen hatást vált ki azzal, hogy más irányokat képvisel. A segélyezésre is úgy tekint, mint egyfajta befektetés. Úgy vélem, konfliktusos területről van szó, ezért is izgalmas téma.

Az európai kultúrától nagyon távol áll a kínai. Hogyan kúszott be az életedbe az ország szeretete? Már gyermekként is érdeklődtél a keleti kultúrák iránt, vagy ez egy későbbi szerelem?
Gyermekként még korántsem vonzott annyira Kína, és valójában később is inkább a véletlennek köszönhető, hogy ebbe az irányba indultam. Eredetileg jobban érdekelt India és az arab világ, de úgy éreztem nem biztos, hogy az a nekem való terep, és jól érezném magam abban a kultúrában. Biztos voltam benne, hogy szívesen tanulnék egy különleges nyelvet, amit kevesen beszélnek, ezért döntöttem végül úgy, hogy a kínai szakot választom. A családom is biztatott, ami sokat segített a nehézségek leküzdésében. Érdekes, hogy mikor később egy ösztöndíjnak hála Kínában jártam, akkor ugrott be sok olyan, gyerekkori emlék, amik megerősítettek abban, hogy jó irányt választottam. Ilyen például, hogy édesapám nagyon sok autentikus kínai ételt főzött nekünk, amikért én már akkor rajongtam. Így mikor már kint kellett eligazodnom sokat jelentett, hogy az ételeken keresztül közelebb éreztem magamhoz a kínai kultúrát.

Sokan az egyik legnehezebben elsajátítható nyelvnek tartják a kínait. Az egyetemen kezdtél neki a tanulásának, vagy már korábban is ismerkedtél a nyelvvel?
Nem, csak az ELTE-s BA alapképzés alatt kezdtem el a nyelvtanulást, ami cseppet sem volt egyszerű. Még azt sem mondanám, hogy szerelem volt első hallásra, hiszen rögtön bedobtak minket a mély vízbe, nagyon dinamikusan kellett tanulnunk. Az első órától kezdve intenzíven gyakoroltuk a karakterek írását is, elképesztően sokat másoltunk. Az igazi lendületet mégis a már említett kínai ösztöndíj hozta el, 2013-ban ugyanis egy tanévet tölthettem kint. Akkor még az ELTE hallgatója voltam, a Pázmányon ugyanis még nem volt elérhető a kínai BA szak, mikor én kezdtem. Ha lehetőségem lett volna, talán én is a Pázmányon végzem az alapszakot.

Nem mindennapi élmény lehet ilyen hosszú ideig egy kultúrájában ennyire eltérő országban élni. Melyik városban tanultál és milyen tapasztalatokkal tértél haza Kínából?
Az ottani mértékekhez képest egy nem túl nagy városban szerettem volna tanulni. Így esett a választás Hangzhou-ra, ami külföldiek által kevésbé lakott, de kulturális és természeti értékeket is felvonultató város. Egy tanárképző egyetemre jártam, itt végzett például a mára az egész világon ismert Alibaba cégcsoport alapítója is. Emiatt igen ismertté vált. Hangzhou egyébként a 12-13. században Kína fővárosa is volt, különlegessége, hogy a város közepén egy hatalmas tó és egy hegyi buddhista kolostor is található. Az ottani emberek nagyon udvariasak, kulturáltak és kedvesek voltak. Csupa pozitív élménnyel tértem haza.

Kína mellett nemrégiben az egyetem által Japánba is eljutottál.
Így igaz, tavaly szeptemberben a Pázmány és Magyarország képviseletében egy hetet töltöttem el Japánban. Egy nemzetközi programban vettem részt, amelyre európai és közép-ázsiai országokból érkeztek a résztvevők. Az interkulturális program keretében hét nap alatt bejártuk a legfontosabb japán nevezetességeket. Elképesztően intenzív élmény volt. Amellett, hogy sok mindent láttunk, a tanulás sem maradt el. Nagyon hálás vagyok, hogy az egyetem bizalmat szavazott nekem, és részt vehettem egy ilyen utazáson.

Az eddigi eredményeidet, munkáidat tavaly októberben Köztársasági ösztöndíjjal ismerték el. Milyen érzés volt, mikor kiderült, hogy te is az ösztöndíjasok között szerepelsz?
Bár a Kínai Tanszék már beköltözött Budapestre nagy élmény volt, hogy az elismerést Piliscsabán, az ottani csodás campuson vehettem át. Alapvetően vonakodtam beadni a jelentkezésem, és bár az évek alatt sikerült elég sok olyan eredményt és tapasztalatot gyűjtenem, ami alapján kiérdemelhet valaki egy ilyen ösztöndíjat, de azért izgultam, hogy sikerül-e.

Már most is elég speciális a tudásod. Van már arra vonatkozó terved, hogy merre szeretnéd folytatni a pályád?
A jövő tanévre vonatkozó terveim már megvannak. Úgy alakult, hogy a CEU-n folytatom a tanulást. Egy évig egy ottani, nemzetközi tanulmányok mesterképzésre fogok járni. Ez idő alatt inkább az elméleti vonatkozásait ismerem majd meg annak, amibe eddig csak belekóstoltam a Pázmányon. Olyan módszertanokat sajátíthatok el, amelyek a későbbi doktori képzésben is hasznomra válnak majd. Célom, hogy a CEU-n keresztül egy külföldi doktori iskolába is bekerüljek. Amivel ugyanis én szeretnék foglalkozni, azt jelenleg csak külföldön lehet megtanulni, mivel fontos hozzá a terepen szerzett nemzetközi tapasztalat.

Itthon nagyon kevesen beszélik a kínai nyelvet, az a sokrétű tudás, amit a hazai képzés során elsajátítasz Magyarországon is értékes lehetne, mégis inkább külföldre mennél. Tervezed, hogy a távoli jövőben itthon kamatoztatod a tudásod?
Azért gondolom, hogy érdemes más országokban is tanulni, mert ezzel csak több lesz az ember, akár Kínába, Amerikába vagy Japánba is szívesen mennék. Néhány év külföldön kiváló tapasztalatszerzés lehet, van mit hazahozni. De előbb utóbb persze én is itthon szeretnék letelepedni, élni és dolgozni. A magyar felsőoktatásért is van mit tenni, különösen ezen a területen. Szeretném hazahozni a kint megszerzett tudást, hiszen a modern Kína-kutatás nagyon tág terület, mindig vannak új fejlődési irányok.

Az interjút Kuslits Szonja készítette.