– Szakmai és magánéletében is – nem titkoltan – a keresztény értékrend mellett kötelezte el magát. Honnan hozta a hitét?
– Mélyen hívő családban, szeretetteljes közegben nőttem fel. Három bátyám van, mind nagyon különbözünk egymástól, de a keresztény-polgári-konzervatív értékrend, amit a szüleinktől és a nagyszüleinktől kaptunk, erősen meghatározta a neveltetésünket. Az ösvény, amin járok, biztosan nem volt mindig teljesen egyenes – nem volt ugyan sem damaszkuszi utam, sem páli megtérésem, de abban sosem kételkedtem, hogy Isten mellettem van és támogat.
– Mi volt előbb az életében, az egyházi újságírás, vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem?
– Már gimnazista koromban foglalkoztam egyházi újságírással: a Mária Rádióban vezettem műsort önkéntesként. Izgalmas kihívás volt, már csak azért is, mert 15-16 évesen hajnalban felkelni nem volt túl nagy buli… Ezzel együtt is óriási megtiszteltetésnek éreztem az egészet. A Napindító című műsort vezettem, mások mellett például Csernus Lászlóval és Tóth Boglárkával. Sok mindent megtanulhattam ott: például az alázatot, ami nagyon fontos. Ilyen „előélet” után kijelenthetem, hogy a szeretett hivatást tanultam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán. A pázmányos évek az életem, az identitásom egyfajta kivirágoztatását jelentették; szakmailag és emberileg is nagyon sokat kaptam ott.
– Kik azok a pázmányos tanárok, akikre szívesen gondol vissza? Akiktől úgy érzi, valódi tudást és útravalót kapott?
– Mindenkitől, de tényleg… Ha ki kellene emelnem neveket, akkor az elsők között említeném Osztovits Ágnest, aki akkoriban a „régi” Heti Válaszba írt recenziókat és könyvajánlókat, kivételes ember, akitől rengeteg mindent tanultam, nem csak a szakmáról. Andok Mónika tanárnő, Radetzky András tanár úr, Szikora József, Kovács Ákos tanszékvezető, Nemesi Attila, aki ma már dékánhelyettesként „szolgál” a Pázmányon… Schmidt Mária, akitől többet tanultam meg két hónap alatt Európa történelméről, mint a gimnáziumi évek alatt összesen. Járai Judit, aki ma már kollégám, a Kossuth Rádió ikonikus műsorvezetője, riportere. Ők mind fantasztikus emberek és tanárok, akiknek köszönhetően sok szaktársam került a szakma egészen magas polcára. Teljesen átlagos, sőt, talán átlag alatt teljesítő diákként kezdtem el az egyetemet, és az évfolyam egyik legjobbjaként végeztem. De nem azért, mert olyan könnyű volt, ellenkezőleg: a kommunikáció és médiatudomány szakot a Pázmány nem amolyan „büfészakként” működteti, hanem nagyon is valós és értékes tudást ad. Ott találtam rá igazán a hivatásomra, kinyílt számomra a világ, lubickoltam abban a közegben – már csak amiatt is, mert elképesztően módon érdekelni kezdett a közélet.
– A képzeletbeli idővonalon hová illeszthető be a 777 blog elindítása?
– Tulajdonképpen a 777 is a Pázmányról indult. Szikora tanár úr óráján tartottam – még hallgatóként – egy előadást, amelyben azt találtam mondani: az egyházi kommunikáció nem annyira evangelizáló, mint inkább fenntartó funkciót tölt be Magyarországon. Az egyházi orgánumok beszámolnak az egyház életének eseményeiről, változásairól, de nem igazán tesznek tanúságot. Miután mi sem találtunk számunkra érdekes egyházi-keresztény cikkeket, hát elkezdtünk írni – tulajdonképpen ezzel indult el a 777 blog.
– Volt elképzelésük arról, hogy végül micsoda fejlődésen megy keresztül a blog?
– A 777 fejlődési pályája nem volt töretlen, de azt gondolom: szakmai szempontból ma már nagyon erős orgánum. Soha nem gondoltam volna, hogy a 777 valaha eljut idáig! Mondjuk nem is volt tervben. Azt sem gondoltam volna, hogy a blog elindítása, működtetése ekkora feladatot, terhet ró majd ránk, és hogy ennyi időt visz el. De annyi kegyelmet kaptunk a munkánk során, hogy azt kell mondanom: ennek így kellett történnie. Tettük, amit jónak és helyesnek ítéltünk, és egyszer csak azt láttuk, hogy nulla forint ráfordítással elkezdtünk terjedni, már-már virálisan. Elképesztően népszerűek lettünk. Mi, heten, akik a csapat tagjai maradtunk, botladozva, el-el esve, de végig hűségesek maradtunk a hitünkhöz… Ma már több mint 110 ezer embert követ bennünket a Facebookon, ami számunkra egyfelől büszkeség, másfelől viszont óriási felelősség. A 777 egyébként messze nincs még a csúcson, még közel sincs készen „a ház”.
– Mikor lesz készen?
– Hogy ki tudjuk-e teljesíteni a küldetésünket, az egy többdimenziós, nehéz kérdés, de igyekezni fogunk. Az elmúlt nyáron nagyot léptünk előre azzal, hogy elindítottunk egy webshopot, ezt szeretnénk önfenntartóvá tenni. A 777 jelenleg olvasói adományokból és könyveladásokból tartja fenn magát; három fizetett munkatársunk van, a költségvetésünkben pedig évek óta három hónapot „tolunk” magunk előtt. Szerintem akkor lesz igazán „készen a ház”, ha majd az online mellett egy stabil offline közösséget is a magunkénak tudhatunk a rendezvényeink által. Nagy álmom egy kávézó létrehozása imaszobával, szerkesztőséggel, 777-es termékekkel, offline eseményekkel. Nagyon hiszek a közösség megtartó erejében. De ha annyit értünk el, amennyit ma fel tudunk mutatni, már akkor is végtelenül hálásak lehetünk a Jóistennek.
– Egy országos hírű, népszerű keresztény blog elindítása és menedzselése önmagában is karriernek tekinthető, ön azonban nem állt itt meg: az MTVA Online Igazgatóságának vezetőjeként is tevékenykedett.
– A pázmányos éveim alatt hétről hétre közreműködtem – önkéntesként – Horváth Gergely Áron Magyar Lelátó című sportmagazinjának készítésében. A műsorok 13 rádióban mentek adásba országszerte. Pótolhatatlan tapasztalatot szereztem ott is, de ami legalább olyan fontos, hogy bekerültem abba a szakmai körbe, amelyben a mai napig mozgok. Az MTVA-s, közmédiás pályafutásom, de a sportújságírói karrierem is nulla kapcsolatrendszerrel indult el, inkább egyfajta „szent” és őrült elhivatottság vitt előre. Soha nem törtettem, nem kerestem a pozíciókat, egész egyszerűen valahogy mindig ott voltam, ahol szükség volt a munkámra. Talán látták rajtam, hogy annyira akarom csinálni, és ez megtetszett a döntéshozóknak…
– Szerteágazó a tevékenységek köre, amiket végez – talán sokszor a szabadideje rovására. Megkapja ehhez a támogatást a családtól?
– Maximálisan! A feleségem mindenben mellettem áll. Kisfiunk, Jakab 2 éves elmúlt, és nagyon szeretnénk, ha születnének testvérei. Azt érzem: az életem nem is lehetne csodálatosabb: boldog házasságban és családban élek, a szüleim jó egészségnek örvendenek, a testvéreim a közelünkben élnek. Minden kerek.
– Karrierje során újra és újra „visszaköszön” az, amit annak idején a PPKE-n tanult. Nemrég azonban átkerült a katedra túloldalára…
– Óraadó tanár és társosztályfőnök lettem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen televíziós műsorkészítési szakon. Óriási kihívás átadni a fiataloknak a tudást.
– A fiataloknak…?
– Ha belegondolok, hogy nagyjából feleannyi idős diákokat tanítok, mint én vagyok… De a lényeg, hogy nem csak a szakmai tudást, hanem a lelkesedést, az emberséget is szeretném nekik átadni, ahogy nekem is átadták a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Tudom, hogy anélkül semmit nem érhettem volna el a pályámon. A mi szakmánkban, a média világában túl sok „nehéz figura” mozog, ezért nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nem nevelünk kiváló embereket.
– Ferenc pápa 2023-as apostoli látogatása idején az MTVA-t és a 777-et is az első vonalból tudósította. Az MKPK Szalézi Szent Ferencről elnevezett sajtó-ösztöndíja – amit a pápalátogatás után ítéltek oda önnek – méltó elismerése a szakmai tevékenységének.
– …és a 777-nek is, úgy gondolom. Azon fogok dolgozni, hogy utólag is mindig méltó legyek erre az elismerésre!
