Több évig kutatott külföldön, a magyar mondattan formális leírásával foglalkozik, mely alapja lehet az automatikus szövegfeldolgozásnak és a nyelvtechnológiának.

Már a középiskolában, illetve az egyetemista évei elején is tudta, hogy kizárólag a nyelvészet felé veszi az irányt, vagy ez az út nem volt ilyen egyértelmű?
A Kossuth Lajos Tudományegyetem angol-magyar szakos egyetemistaként irodalmárnak készültem, a bölcsészdoktori disszertációmat a Shakespeare szonettek magyar fordításairól írtam, de már akkor érdekelt ez az irány, mivel édesapám is nyelvész volt. Sokat köszönhetek az akkor még az orosz tanszéken oktató Papp Ferencnek is, az ő hatására tértem át végül a nyelvészetre.

Széchenyi-díjas magyar nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóprofesszora és a Pázmány oktatója. A diákok képzése, vagy a kutatás áll az első helyen, van-e egyáltalán sorrend?
Időbeli sorrend van csak. 1986 óta dolgozom az MTA Nyelvtudományi Intézeténél, és csupán 20 évvel később, 2006-ban kerültem a Pázmányra, tehát hosszabb idő köt az MTA-hoz, de tulajdonképpen összekapcsolódik a kutatás és az oktatás. Akik most a munkatársaim az intézetben, azoknak egy része korábban a tanítványom volt. Van egy pszicholingvisztikai projektumom, ahol a jobb kezem és az első számú kutató Pintér Lilla, őt az első szemesztertől kezdve tanítottam a Pázmányon. De január 1-jével indult egy uralisztikai projektum is, ahol az első számú munkatársam szintén egy volt Pázmányos diákom, Tánczos Orsolya.

Laikusként a pszicholingvisztika nagyon izgalmasan cseng. Mit jelent ez pontosan?
Ez tulajdonképpen összefügg a generatív nyelvészettel, ami az egyén nyelvi képességét, a belső grammatikáját vizsgálja. Ennek része az a kérdés, hogy kezdetben, gyermekként hogyan jutunk hozzá ezekhez a nyelvi képességekhez. Velünk született-e, vagy később alakul ki, utánzással tanuljuk-e meg. Az én kutatási témám azzal függ össze, hogy a magyar mondatban a szintaktikai szerkezet egy az egyben tükrözi a logikai szerkezetet is, és ez nincs mindenhol így. Egy triviális példa, hogy az a mondat az angolban, hogy „Three students speak two languages” kétértelmű. A magyarban a két jelentést könnyű megkülönböztetni: „Három diák is két nyelvet beszél/Két nyelvet is három diák beszél.” A szórendnek és a hangsúlyozásnak köszönhetően ezek a dolgok a mi nyelvünkben egyértelműek, így kutatni is könnyebb. A cél, annak megállapítása, hogy ez segíti-e a számtani kogníciót, és miképpen tudják a megfelelő módon értelmezni a hallottakat az emberek.

Az egyetemen oktatott kurzusai közül melyik a legkedvesebb az Ön számára?
Szeretem a magyar szintaxist, ezt tanítom a magyar szakosoknak BA-n és MA-n is, sőt, még a doktoranduszoknak is, de a kutatásmódszertan is közel áll a szívemhez. Ennél a tárgynál mindenki maga választ egy kutatási témát, és azt gyakoroljuk, hogy hogyan kell jó rezümét írni, hogyan kell hozzáfogni az adatgyűjtéshez, és mik a cikkírás fortélyai. Több nagyon kreatív diákkal találkozom, elsősorban a doktori iskolában, de a mesterképzésen is vannak kiemelkedő hallgatók. Az Elméleti Nyelvészeti Tanszéken egyre népszerűbb a Digitális bölcsészet szak, mely egy meglehetősen elit szak, ami megkívánja a kreativitást.

Beszélgetésünk napján érkezett haza Cambridge-ből, ahogy egy doktori disszertáció opponenseként vett részt egy védésen. Mik a tapasztalatai, külföldön mennyire más a rendszer?
Nagyon érdekes volt, kint ez tulajdonképpen egy két órás, nem nyilvános vizsga, két vizsgáztatóval, én voltam az egyikük. A disszertáció különböző állításait két órán át vitattuk, úgy vélem ez egy nagyon hasznos módja a védésnek. Magyarországon ez kicsit másképp működik.

Milyen gyakran hívják ilyen és ehhez hasonló külföldi eseményekre, van-e olyan hely, ahol kutatóként kifejezetten sok időt töltött?
Életem során többször töltöttem hosszabb időt külföldön, kétszer egy évet éltem Amerikában, 1985/86-ban a Massachusetts Institute of Technology (MIT) vendégkutatójaként voltam az USA-ban. Engem a generatív nyelvészet érdekel, ennek alapítóatyja Noam Chomsky is itt dolgozott, tehát igen nagy dolog volt, hogy ott tanulhattam. Akkor az volt a világ legjobb nyelvészeti tanszéke. 1992/93-ban pedig Stanford Egyetemen kutattam, egy évig csak a kedvenc témáimmal foglalkozhattam, ezért ez egy nagyon szép időszak a számomra. Mostanában főleg konferenciákra hívnak előadni. Ez elég gyakori, egy évben több ilyen alaklom is van, és az is előfordul, hogy opponensnek hívnak, Hollandiában például már több alkalommal utaztam emiatt.

Szóba kerültek a kedvenc témái a nyelvészeten belül. Jelenleg melyek ezek?
Leginkább azzal foglalkozom, hogy milyen a magyar mondatszerkezet, a generatív elmélet felfogása szerint van egy bizonyos univerzális grammatika és ez nyilvánul meg mindenféle nyelvnek a szerkezetében. Az egyes nyelvek szerkezete tehát ennek a módosult változata. Ez genetikailag kódolt minden egészséges emberben. Ez akkor mutatkozik meg legtisztábban, amikor közös nyelvvel nem bíró összezárt emberek, például korábban az ültetvényeken dolgozó különböző nyelvű rabszolgák körében kialakul egy majdnem teljes közös nyelv, melyből a következő generáció már egy tökéletes kreol nyelvet épít ki. Nemrégiben is volt erre példa, mikor süketnéma gyerekeket gyűjtöttek össze egy bentlakásos iskolában Nicaraguában, és hónapok alatt kialakult a közös jelnyelv. Az az érdekes, hogy ennek az univerzális grammatikának sok olyan tulajdonsága van, ami a magyarban jobban szembetűnő, mint más nyelvekben. Így könnyebb ráérezni az összefüggésekre. Jelenleg mondattannal foglalkozom, próbálom megtalálni azokat a szabályokat, azt az algoritmust, amivel minden magyar mondat előállítható. Erre aztán egy számítógépes fordítás, vagy a nyelvtechnológia, automatikus szövegfeldolgozás, szöveggenerálás is alapulhat. Ez utóbbi terület kutatásának két központja van, az egyik a Pázmányon, a másik a Nyelvtudományi Intézetben.

Mit gondol, nyelvészeti területen mennyire van előkelő helyen a Pázmány az egyetemek között?
Pontos adatot nem tudok, de az jó példa, hogy létezik egy évente megrendezett nemzetközi doktorandusz konferencia nyelvészeknek, a ConSOLE, ennek programjában eddig Magyarországról csak Pázmányos hallgatókkal találkoztam. Pedig nagy verseny van azért, hogy ki vehet részt az eseményen, hiszen bár sokan jelentkeznek, nem fogadják el mindenki előadását. Itthon Szegeden van országos nyelvész doktorandusz konferencia, ott is mindig kiemelkedően szerepelünk.

Több külföldi kutatási lehetőség is adott manapság. Mi a tapasztalata, ez mennyire motiválja a hallgatókat?
Azon vagyunk, hogy legalább egy félévre okvetlenül kijussanak valahová a hallgatók, ha ezt ambicionálják, de ez más tanszékeken is így van, így ez nem egyedülálló.

A tavalyi évben Magyar Tudomány kategóriában Prima Primissima jelölést és Príma díjat kapott. Meglepte a jelölés?
Igen, rendkívüli módon meglepődtem, nagyon örülök ennek a sikernek, hiszen ezt a díjat nem a szakma adta. Az üzenete tehát az, hogy a közvélemény is fontosnak tartja a nyelvészetet. Tapasztalataim szerint gyakran nem tudják, pontosan mit is jelent a nyelvészet, a nyelvműveléssel azonosítják, ezért is üdvözlendő, hogy kicsit nagyobb figyelem irányul rá, így jobban tisztul a kép.

Az interjút készítette: Kuslits Szonja