Ha össze kéne foglalnod a Pázmányon töltött eddigi időt, milyen emléket hagy benned, mit mondanál? 
Az elmúlt öt év, amit az egyetemen töltöttem meghatározó volt az életemben. Sok jó élményt és fontos barátokat szereztem itt, valamint sok olyan lehetőséget kaptam, ami fejlődésre adott lehetőséget és megerősítette a szakmai identitásomat. Emellett volt szerencsém a Pszichológiai Intézeten belül olyan tanárokat megismerni, akiknek türelmükért, munkájukért és visszajelzéseikért nagyon hálás lehetek.

Melyik az a tulajdonságod, amelyet a legjobban tudsz hasznosítani az egyetemen? 
Leginkább a kitartásomat. Ha valamibe belekezdek, nem szívesen hagyom abba, ameddig be nem fejeztem, és igyekszem figyelni arra, hogy ha valamit kiadok a kezeim közül, az megfelelő legyen. Emellett nagyon fontos számomra, hogy bármilyen kudarc ér, tudjak pozitívan tekinteni a jövőbe, és akár egy kis humorral vagy öniróniával átlendülni a nehéz helyzeten.

Mi az a legfontosabb dolog/érték, amit az egyetemen töltött évek alatt tanultál meg?
Azok a tanárok, akik az évek során igazán motiválni tudtak, mind arra buzdítottak, hogy higgyek magamban, álljak ki a számomra fontos dolgokért, adjak nekik hangot és merjek nagyokat álmodni. Szerintem ez a pszichológiában, ahol a kutatás és a különböző módszerek és lehetőségek tárháza szinte végtelen, különösen fontos dolog. 

Mi motivál a hétköznapokban?
Első sorban az, hogy a családom és a szeretteim büszkék legyenek rám, valamint hogy olyat alkossak, amire később én magam, vagy a gyerekeim is azok lehetnek. De pszichológus hallgatóként nagyon fontos számomra, hogy az elsajátított tudásomat később arra használhassam fel, hogy azzal más embereknek segíthessek.