A pszichológia szak az egyik legnépszerűbb szak jelenleg, és nem csak a Pázmányon. Mennyire volt nehéz bejutni a pázmányos képzésre?
Azt hiszem, legyen az a Pázmány, az ELTE vagy bármely hazai egyetem, pszichológia szakra bejutni sosem egyszerű. Én nem jelentkeztem máshová mesterképzésre, így nincs viszonyítási alapom, de annyi biztos, hogyha a BA-s záróvizsgára nem készülök fel jó alaposan, bajban lettem volna az írásbelin. Összességében szerintem, aki komolyan gondolja, bekerül.    

Van a családban is esetleg már pszichológus? Miért választottad ezt a területet?
Világ életemben valami olyan hivatást szerettem volna, ahol hasznosnak érezhetem magam, valamint az érzékenységem és a kreativitásom sem hátrány. Sokáig ezt a lehetőséget az orvosi pályában láttam – először állatorvosnak készültem, majd jöttek az emberek –, de idővel rájöttem, hogy műtét helyett én inkább csak beszélgetnék a páciensekkel. Így jött a pszichológia, és ugyan édesapám is pszichológus, ezt sosem éreztem előre kijelölt útnak. A szüleim mindig csak annyit mondtak, hogy a tanulás a legfontosabb. Arról, hogy pontosan mit is szeretnék tanulni, magam dönthettem, így kerültem a Pázmány történelem szakára az érettségi után. Rendkívül gazdag hat év volt, szerettem is nagyon, de nem az volt az én helyem. Viszont semmire nem cserélném el azt az időszakot, mivel a történészi látásmód olyan alapot nyújtott, amire később pszichológushallgatóként szilárdan építkezhettem.

Milyen speciális témákkal foglalkozol?
Jelenleg a médiapszichológia, konkrétabban pedig a közösségi oldalak pszichológiai szempontú vizsgálata az, amivel foglalkozom. Ezt egyébként egy teljesen ad hoc ötletnek köszönhetem. Az első műhelymunkámat Berta Judit tanárnőnél írtam, aki a témaválasztáskor arra biztatott minket, hogy járjunk nyitott szemmel, vegyük észre, hogy a téma néha „az utcán hever”. Mivel a selfie-zés akkor kezdett divatba jönni, arra gondoltam, érdemes lenne ezt a jelenséget tudományosan megvizsgálni, ha már ennyi ember csinálja. Mint utóbb kiderült, tényleg érdemes volt, OTDK I. helyezett pályamunka lett belőle. Azóta két másik műhelymunkát is írtam hasonló témában, a múlt félévtől kezdve pedig Berta tanárnő kutatócsoportjának tagjaként a digitális identitás vizsgálatában veszek részt.

Milyen élményeket tudnál kiemelni eddigi pázmányos pályafutásodból?
Elég hosszú – több mint kilenc éves – pályafutásom során két különböző tudományterületen való jártasságot, és megszámlálhatatlanul sok élményt kaptam az egyetemtől. A Pázmánynak köszönhetően ismertem meg a férjemet, életre szóló barátságokat kötöttem, fantasztikus helyeken, pl. Örményországban és Grúziában is jártam, átéltem nagyon boldog és nagyon szomorú pillanatokat, végezetül pedig megtanultam egy bizonyos módon látni a világot, azaz gondolkodni. Ezek nélkül biztosan nem lennék ma az, aki. Számomra Pázmányosnak lenni az életem része, igazi életérzés.

Gratulálunk a köztársasági ösztöndíjadhoz. A hallgatótársaid azóta több jegyzetet kérnek el tőled?
Köszönöm szépen! A csoporttársaim nagyon kedvesek, sokan gratuláltak az ösztöndíjhoz, kérdezgettek róla, hogy pontosan mivel is jár és hogyan kaptam meg. Jegyzet-fronton eddig nem érzékeltem változást. Talán majd vizsgaidőszakban… ;)

A pszichológia melyik ágával szeretnél a jövőben foglalkozni?
A pszichológia ún. humanisztikus irányzata érdekel a leginkább, amely ahelyett, hogy azt kutatná, mitől leszünk betegek, inkább arra keresi a választ, hogy mitől lehetünk egészségesek. Nekem ez a hozzáállás nagyon szimpatikus, és ezt szeretném megvalósítani a jövőbeli klienseimmel való munkámban is. Emellett mindenképp szeretném elkezdeni a PhD képzést, esetleg valamelyik szakképzést – valami azt súgja, továbbra sem fogok unatkozni.

Az interjút készítette: Bognár Eszter