Mikor kezdett el a filmezés foglalkoztatni? Mindig is filmes szerettél volna lenni?
Mindig is érdekelt a filmes világ, annak idején jártam statisztálni csak, hogy részt vehessek forgatásokon, de sajnos az angol soha nem volt az erősségem, ennek a szakmának viszont ez elengedhetetlen része, így kezdetben ez távoli tervnek tűnt, eleinte TV-zéssel vagy színházzal szerettem volna foglalkozni.

Miért esett éppen a Pázmányra a választásod?
Gimnázium utolsó évében döntöttem el, hogy kommunikáció szakra szeretnék menni és mindenképp Budapesten vagy környékén szerettem volna tanulni. Megnéztem mindenhol a szakirányokat és a tárgyakat. Nagyon tetszett, hogy a Pázmányon négy szakirány közül is lehet választani. Nagyon érdekelt a Televíziós és rádiós újságírás valamint a Film és Videó szakirány, boldog voltam, amikor később kiderült, hogy nem kell választanom e kettő közül, mert alapszakon lehetőség volt mindkettőt elvégezni.

A kommunikáció- és médiatudományi szakon szerzett tudás befolyásolta a pályád alakulását vagy a filmes gondolkodásodat?
Nagy előnye volt a Pázmánynak, hogy az elméleti tudás mellett gyakorlati tudásra is szert tettünk. Jól felszerelt stúdiókban dolgozhattunk, a gyakorlati órák alatt rengeteg filmet kellett készítenünk, TV és rádióműsorokat gyártanunk. Egy-egy félév alatt különböző pozíciókban is kipróbálhattuk magunkat, így az évek során mindenkiben kialakulhatott a kép, melyik terület áll hozzá legközelebb, hol szeretne dolgozni a későbbiekben. Nagyon jó oktatóink is voltak, akik nem csak az elméleti oldalát tanították meg a szakmának, de gyakorlati tudásukat is átadták. Sok mindenkihez fűz valami kedves emlék, mindig lehetett hozzájuk fordulni bármilyen kérdéssel. Pázmányosnak lenni olyan volt, mint egy nagy család része lenni.

Tanulmányaidból mit tudtál leginkább hasznosítani?
Már az egyetem évei alatt megtanultam, hogy a film és televíziós műsorkészítés egy nagy csapatmunka. Fontos az egyéni gondolkodás, a kreativitás, az, hogy mindenki hozzárakja a legjobb tudását, de ez nem egy individuális műfaj, nem egy ember munkájától lesz sikeres az a film vagy műsor, ez egy nagybetűs csapatmunka, ahol sok ember egy cél érdekében közösen dolgozik, összeadódnak az ötletek, aminek a végén megszületik valami. Így volt ez az egyetemi órák alatt is, amikor közösen dolgoztunk egy rövidfilmen vagy egy televíziós műsoron. Ezt a szemléletet sajátíthattam el a Pázmány TV-ben és a Pázmány Rádióban, melynek én is lelkes tagja voltam. Kivételes lehetőség volt, hogy az egyetemnek saját rádiója volt, ahol kipróbálhattuk a műsorgyártást. A Pázmány TV munkája kapcsán megismerkedhettünk a műsorvezetéssel, a riporterkedéssel, a vágással, olyan helyszíneken forgathattam, mint az A38 hajó, az Operett, vagy a Madách Színház.

Mi a legkedvesebb pázmányos emléked?
Nagyon nehéz lenne csak egy emléket kiemelnem, meghatározóak voltak az egyetemi évek. A kötelező órákon kívül is sokat dolgoztunk a Pázmány Rádióban és a Pázmány TV-ben, ez már akkor is egy hobbi volt, nem csak kötelesség. Szívesen emlékszem vissza a gólyatáborokra, a filmes táborra, a kommunikációs szakestekre. Tagja voltam a BÖSZK egyetemi színjátszócsapatának is, amihez szintén rengeteg kedves emlék és barát fűz. Imádtam a Iosephinumban kollégistának lenni. A barátnőimmel, akikkel ott ismerkedtem meg, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Felsorolhatatlan az a sok emlék, ami odaköt minket. A piliscsabai campuson tanulni egy kivételes élmény volt, a mai napig nem tudok úgy átutazni Piliscsabán, hogy ne mosolyodnék el, amikor meglátom az egyetem főépületét vagy a kollégiumot az út túloldalán, ilyenkor mindig olyan nosztalgikus hangulat fog el.

Az egyetem elvégzése után hosszabb ideig az egyik hazai kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorainál (X-Faktor, Hungary’s Got Talent) dolgoztál. Mi jelentette a legnagyobb kihívást ebben az időszakban?
Első televíziós munkámat is a Pázmánynak köszönhetem. Másodévesként kötelező hat hetes gyakorlaton kellett részt vennünk. Az RTL Klubnál akkor futó Reflektor Magazin is rajta volt a listán, akikkel az egyetem kapcsolatban állt. Mivel mindenképp valamelyik nagy csatornánál szerettem volna dolgozni, így nagyon boldog voltam, amikor megkaptam a gyakornoki lehetőséget. Nyáron miután letelt a kötelező hat hét, a műsorkészítők azt mondták, amint lehetőségük lesz, szeretnének velem ismét együtt dolgozni. Januárban csörgött is a telefonom, így kerültem be harmad éves egyetemistaként a Csillag születik, majd az X-Faktor csapatába dolgozni. Ezekben az években a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a munkát össze tudjam hangolni a tanulással. Míg mások végigbulizták a nyarakat a tanévek között, én az X-Faktor felvételeit forgattam. És bár nagyon sokat kellett dolgozni, mégis nagyon örültem és boldog voltam, hogy egy ilyen nagy show műsornak a része lehetek. A mesterképzés megkezdése szinte egybe esett az első komolyabb munkaajánlattal, amikor felkérést kaptam először, mint szerkesztőmunkatárs majd később, mint riporter az X-Faktor élő adásaiba. Sem a megkeresést nem akartam elutasítani, sem az egyetemet félbehagyni, így a tanáraim együttműködésének köszönhetem, hogy a mesterképzést is be tudtam fejezni és a műsorokat is el tudtam vállalni.

Hogyan vezetett utad Madridba, majd végül Londonba?
A mesterképzés elvégzése után ott álltam a diplomámmal, amit nem kaphattam meg, mivel nem volt meg a második nyelvvizsgám. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem halogatom tovább az angol nyelvtanulást. 4 év tévézés után sokakban megrökönyödést váltott ki, amikor bejelentettem, hogy Angliába költözöm, ahol babysitterként fogok dolgozni, de én nagyon eltökélt voltam, hogy végre magabiztosan elsajátítsam az angol nyelvet. Annyira élveztem ezt az ajándék évet, hogy végül kilenc hónapig maradtam a családnál, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Az angliai év után beleszerettem a külföldi kalandozásokba, így amikor hazajövetelem után jött egy lehetőség, hogy Madridba költözhetek, rögtön éltem vele, még annak ellenére is, hogy nem beszéltem spanyolul. Tudtam, hogy a kinti televízióknál spanyol tudás nélkül nem lesz esélyem, de megfordult a fejemben, hogy a megszerzett angoltudással valamilyen filmes cégnél lehetőséget kaphatok. Pár hónap munkakeresés és önéletrajz küldözgetés után végül produkciós asszisztensként vettek fel az Ilion Animációs Stúdióhoz, ahol a Paramount Picturessel dolgozhattam együtt a Csodapark című mesén. Mivel a projekt utolsó időszakában csatlakoztam a céghez és határozott idejű szerződésem volt, így amikor a londoni DNEG vizuális effektekkel foglalkozó cég Madridban toborozta az embereket, én is jelentkeztem az interjúra. Így alakult, hogy még a madridi szerződésem befejezése előtt aláírhattam az új angliai szerződésem. Két éve októberben költöztem Londonba, ahol produkciós koordniátorként kezdtem a DNEG-nél dolgozni, március óta pedig mint produkciós supervisor dolgozom.

Részt vettél a 2019-es EMMY-gálán, melyet az amerikai televíziózás legrangosabb díjátadójaként tartanak számon. A DNEG, vizuális effektekkel, számítógépes animációval foglalkozó vállalat, ahol jelenleg dolgozol, a Chernobyl filmért, a „Visual Effect as a Supporting Role” kategóriában nyert díjat. Milyen érzés volt ott lenni egy ilyen nagy eseményen?
Nem gondoltam volna, hogy egyszer Emmy szobrokra kell vigyáznom egy buliban. A kollégáimat kísértem el, akik a Chernobyl című filmért kaptak jelölést. Fantasztikus élmény volt ott lenni velük és végig izgulni az estét. Először jártam Hollywoodban, de azt gondolom, nagyon emlékezetes első találkozás volt. Végigmenni a vörös szőnyegen, a nézőtér soraiból izgulni végig a díjkiosztót és koccintani az esti partin olyan volt, mintha egy filmbe csöppentem volna. A pillanat pedig amikor megtudtuk, hogy ők nyertek a kategóriájukban, megkoronázta az estét.

Melyik számodra a legkedvesebb produkció, amelyben eddig közreműködtél?
Imádom a meséket így az egyik legkedvesebb produkció amiben dolgoztam a Csodapark volt. Más kötődése van az embernek egy animációs filmhez, ahol minden egyes dolgot mi hozunk létre a karakterektől a helyszíneken át az utolsó kis berendezési tárgyig. Jelenleg is egy Disney mesén dolgozunk, Ron’s Gone Wrong még az elején tartunk a projektnek, de már alig várom, hogy mindenki láthassa majd a mozikban. A Harry Potter könyveket és filmeket mindig is imádtam, így a filmek közül a Legendás Állatok második részét emelném ki. Annak idején nem gondoltam volna, hogy az én nevem is ott lesz majd egyszer a stáblistán.

Mik a távlati terveid?
A jelenlegi munkám legmagasabb pozíciója a producer. Azt gondolom, az elmúlt négy évet mióta külföldre költöztem, ha akartam se tudtam volna így megtervezni és azt érzem, hogy ez még mindig csak valaminek a kezdete. Szeretnék nagyon sokat tanulni, fejlődni, nyitottnak lenni és megragadni minden lehetőséget. Egy nap pedig remélem, majd otthon is tudom kamatoztatni a megszerzett tudást.

Az interjút Kemény Mária készítette.