A Vestigia-program – Követek, ügynökök és kémek a XV-XVI. századi Magyarországon címmel jelent meg nemrég egy érdekfeszítő cikkük az Élet és Tudományban a Vestigia-programról. Hogyan foglalná össze a kutatás lényegét és fő céljait?
A cikk, amelyet kollégáimmal, Armando Nuzzóval és Mátyus Norberttel együtt írtunk éppen azért készült, hogy ne csak a legszűkebb szakértői kör értesüljön eredményeinkről. Olyan magyar vonatkozású forrásokat veszünk ugyanis számba, amelyek Magyarországon fellelhetetlenek és érdekes, fontos, pótolhatatlan adalékokat tartalmaznak az adott korszak (1300-1550, de leginkább a Mátyás- és a Jagelló-kor) világáról. Az intenzív olasz-magyar kapcsolatokból adódóan nagyon sok olasz (és latin) nyelvű irat maradt fenn ebből a korból olasz levéltárakban, amelyeknek a feltérképezése a XIX. században nagy erőkkel elindult, de az I. világháború kitörésekor megtorpant és azóta csak alkalmi kutatások történtek.

Mikor indult el a program?
A program (az OTKA 81430. sz kutatás) 2010 májusában vette kezdetét, Armando Nuzzo irányításával, én egy évvel később vettem át tőle a vezetését.

A PPKE BTK Olasz Tanszék oktatóin és hallgatóin kívül kik vettek még részt benne?
Szorosan együttműködünk egyetemünk történészeivel, doktoranduszaival, hallgatóival illetve a MTA BTK Történettudományi Intézet kutatóival és az ELTE, a Milánói Katolikus Egyetem oktatói és hallgatói is közreműködtek benne rövidebb-hosszabb ideig.

Milyen sűrűn utaztak ki Olaszországba? 
Évente két-három, kutatói félévben akár öt-hat utat is tettünk, egy ízben 12 diákkal együtt.

Hogyan zajlott a kutatás?
Az első időszakban a XIX-XX. századi, az MTA Másolatgyűjteményében meglévő forrásokat vettük számba, amely a Fraknói Vilmos, Berzeviczy Albert, Nyáry Albert és mások neveivel fémjelzett nemzedék eredményeit őrzi. A gondos tervezés után létrehozott Infocus levéltári adatbázis-kezelő programban minden egyes dokumentumot rögzítettünk, amely a kiválasztott két város (Milánó és Modena) levéltáraiban készült másolatként. A kutatás az olaszországi helyszíneken folytatódott, ahol beigazolódott, hogy a másolatban meglévő iratok többszöröse vár még feltárásra, kutatásra. Ezeket diákjaink segítségével 2013 tavaszán lefényképeztük, és digitálisan is rögzítettük az adatbázisban, amely mostanra 3000 egységet tartalmaz már. Mivel a 2012-es tavaszi emiliai földrengés erősen érintette az ottani, általunk felkeresett intézményeket (az Állami Levéltárat és az Este Könyvtárat), egy év haladékot kaptunk a program befejezésére, amely így 2015 májusára ér véget.

A kutatás során négy olasz közgyűjtemény úgynevezett hungarikáit vizsgálták. Milyen dokumentumok kerültek eddig a látóterükbe? Mennyire mutatnak változatosságot ezek az anyagok?
Milánó és Ferrara hercegi udvarai nagyon szoros kapcsolatot tartottak a XV-XVI. században Magyarországgal. Ha minden magyar vonatkozású iratot nem is kutathattunk fel, a magyarországi követjárások, a Magyarországon tevékenykedő olaszok (főpapok, humanisták, uralkodók és rokonaik) személyes és hivatalos iratai most már jó eséllyel itthonról is kutathatók lesznek. Természetesen nem lehet kizárni, hogy egy magyar emberre vonatkozó adat egészen más fondokban bújjon meg, de ezek felkutatása már valóban a gombostű és a szénaboglya viszonyát idézi.

A cikkben forrásrészletet közölnek Ercole Pio olasz ügynök leveléből, amiben urának, Estei Hippolit milánói érseknek, ferrarai- és egri püspöknek számol be a II. Ulászló királlyal történt találkozójáról. Egyedi, a kor hivatalos dokumentumaiból alig kirajzolódó részleteket ismerhetünk meg arról, hogy milyen lehetett egy találkozó a magyar királlyal. Művelődés- és kortörténeti szempontból mindenképpen egyedülálló információk lehetnek ezekben a dokumentumokban.
Ez valóban így van. Míg a magyarországi dokumentumok többsége hivatalos irat, és ezért bár fontos adatokat tartalmaznak, nem igazán élvezetes olvasmányok, a kíváncsi, buzgó, olykor szemtelen és mohó olasz ügynökök, követek izgalmas, érdekes részleteket árulnak el a korabeli Magyarországról. Ercole Pio hazájában költői babérokra pályázott; egri érseki kormányzóként 10-16 oldalas leveleiben élte ki irodalmi hivatását. Sok olyan eseménynek voltak ezek az olaszok tanúi, amit a történelemkönyvekből ismerünk, mint adatokat, de a véletlen tanúk szemével minden másképp fest: a Dózsa-féle felkelés, a királyi kihallgatás vagy Bakócz Tamás szavajárása.

Elmondana-e esetleg egy-két másik érdekes történetet is, ami az eddig feltárt dokumentumokban olvasható?
Nagyon csodálkoztam azon, amit Donato Aretino esztergomi érseki helynök ír a hatalomból kiszorított Beatrix nyomorúságos életéről, akinek Bakócz Tamás és az érseki helynök juttatja már az élelmiszert is néhány évvel Mátyás halála után. Az „én" Ercole Pióm véletlenül ott járt a tatai országgyűlésen, leírja benyomásait az ott elhangzottakról; többször bíztatja Estei Hippolit bíborost, pátrónusát, hogy szerezzen engedélyt búcsúcédulák kibocsátására az egri építkezések kapcsán. Kiszámolhatjuk, hogy hány nap volt a lovas küldönc útja Budáról Milánóba, olvassuk, miként vadásztak, sok a titkosírással írt levél, amelyeket sokszor több úton is küldtek, mert a hírvivők nem egyszer estek áldozatul útközben. Érdekes, hogy az újonnan érkező kormányzók hogyan látnak mai menedzserek módjára a költséghatékonyabb gazdálkodáshoz és miképpen törik bele a bicskájuk. A számadáskönyvek Esztergom hétköznapjait is mutatják: az adószedésről, a kút tisztításáról, lovak, fegyverek beszerzéséről tanúskodnak.

Számíthatunk arra, hogy a kutatás során politikatörténeti szempontból is kuriózumnak számító új információk kerülhetnek elő?
A politikatörténet terén nem számítok szenzációkra: a történelem főbb tényeit nem fogjuk felforgatni. Ám a napvilágra kerülő dokumentumok egyes tényeket új megvilágításba helyeznek, előtérbe állítanak addig ismeretlen vagy kevésbé ismert személyeket, eseményeket és színesebb képet rajzolnak a mindennapokról. Jó példa erre a Kuffart Hajnalka (a Történettudományi Doktori Iskola hallgatója) kutatása, aki türelmes munkával boncolgatja a XV. század végi esztergomi érsekség számadáskönyveit: számtalan apró adat, „névtelen" személy, tevékenységek, szokások bomlanak ki a munkája nyomán.

2015-ben milyen kutatási célokat tűztek ki maguk elé, amiket mindenképpen teljesíteni szeretnének még?
A jelenlegi kutatási ciklus 2010 és 2015 között zajlik, májusban hivatalosan lezárjuk a jelen szakaszt. Az utolsó év különösen sűrű: most végezzük a felvitt adatok helyszíni ellenőrzését.

Tervezik egy újabb kutatási program keretein belül a munka folytatását?
Az eddig végzett munkával szerzett tapasztalat szinte kötelez minket a folytatásra. Reméljük, hogy az OTKA támogatni fogja következő pályázatunkat, amelynek keretében (immár Mátyus Norbert tanár úr vezetésével) újabb öt olasz levéltárban (Mantova, Udine, Gorizia, Pordenone, Trieste) mérnénk fel a középkori Magyarországra vonatkozó iratokat.

Ha valaki folyamatosan szeretné követni a Vestigia-program legújabb fejleményeit, a program hivatalos weblapján mindezt megteheti. Mit találnak ezen az oldalon az érdeklődők?
A honlapon a kutatás leírását, előzményeit és az öt év során keletkezett kutatási jelentéseket is elhelyezzük, ahogy illik, de legfőképpen innen lehet keresni név, hely, dátum, szabad szöveg megadásával az egész adatbázisban. A kiválasztott rekord jelzetet, rövid leírást, érintett hely- és személyneveket, a dokumentum első és utolsó szavait, és a legtöbbször tartalmi összefoglalót (regesztát) mutat, és az Ambrosiana Könyvtár kivéltelével (ahol a digitalizálás költsége igen magas lett volna) minden dokumentum jól olvasható fényképét, fényképeit is.

Volt-e már itthon, vagy külföldön konferencia a témáról, vagy tervezik-e, hogy a nagyközönség minél szélesebb körben megismerhesse a Vestigia-program eredményeit?
A kutatás mérlegét 2014 szeptemberében vontuk meg, egy budapesti konferencián. Volt alkalmunk az eredményekről beszélni az MTA Könyvtörténeti Munkabizottságában, a Magyar Nemzeti Levéltár hungarika kutatócsoportja előtt, de tartottam doktori kurzust róla Milánóban, és kollégáim is sokfelé Magyarországon, Szlovéniában, Olaszországban. Legközelebb Esztergomban beszélünk róla május 7-én a Iohanneum dísztermében, a régész kollégák szervezésében.

Online és/vagy offline, milyen kiadványok formájában tervezik bemutatni a kutatás eredményeit?
A kutatás legfontosabb eredménye maga az adatbázis, amelyet természetesen bárki szabadon használhat. Az elmúlt években sok dokumentumot dolgoztunk fel, de távolról sem merítettük ki a kincsestárat, és azt reméljük, hogy a korszak kutatóinak hasznára lesz, amit létrehoztunk. Az említett konferencián elhangzottakból és néhány disszertációból összeállt egy tanulmánykötet, amelynek megjelentetését még e kutatás keretében meg tudjuk valósítani: ebben 13 tanulmány lesz olvasható magyar nyelven olasz, magyar és német kutatók tollából. A megjelenés után nem sokkal a tanulmányok is fel fognak kerülni a Vestigia honlapjára illetve a szerzők saját honlapjaira. Olasz nyelven a modenai Quaderni Estensi és a római Rivista di Studi Ungheresi közli. Bízom benne, hogy a kutatás folytatódhat és még sok kincset tárhatunk a nagyközönség elé.

Az interjút készítette: Bognár Eszter