Főbb oktatási témái és szűkebb kutatási területe:

A metafizika önálló művelése, a metafizika története, orosz filozófia, klasszikus német filozófia, tudományfilozófia, filozófiai praxis

Mi ösztönözte, hogy bekapcsolódjon a tudományos ismeretterjesztésbe?

Ritkán, csak felkérésre veszek részt tudományos ismeretterjesztésben. A vállalkozást bizonyos határokon túl lehetetlennek tartom, mert a metafizikának, ismeretelméletnek, antropológiának stb. vannak olyan rétegei, amelyek csak alapos jártasság után érthetőek meg. Ugyanakkor igyekszem kipuhatolni, mi az a maximum, amit a filozófiából még más képzettségűek számára is át lehet adni. Ebben érnek meglepetések, néha több, néha kevesebb, mint gondoltam volna. De filozófiai belátásokra és érvekre minden embernek szüksége van a méltó élethez. 

Az ismeretterjesztő tevékenysége visszahat az egyetemi oktató/kutató munkájára?

Valamennyire igen, hiszen a hallgatókat is csak úgy érdemes, illetve lehet tanítani, ha képesek vagyunk a gondolati konstrukciókat a lényegüknél megragadva, érthetően, de torzítások nélkül visszaadni. Éppígy szükséges, hogy lássák a filozófiai kérdések kapcsolatát a saját életükkel – a tudományos ismeretterjesztésben pedig ez elengedhetetlen. Ha nem tesszük meg, a joggal türelmetlen hallgatóság fel fogja tenni a kérdést: „Nagyszerű, de ez miért fontos a számomra?”

Több témát is előadott már a Pázmány Szenior Egyetemen, milyen szempontok szerint választotta ki ezeket?

Általában a hallgatók előzetesen felmért igényeihez igazodtam. Érdekes módon mindig súlyos életproblémákat választottak (halál, szerelem stb.).

Kapott-e olyan kérdést a szenioroktól, amely meglepte, elgondolkoztatta? Ha igen, mi volt az a kérdés?

Több érdekes kérdést is kaptam, de nem tudnám pontosan felidézni őket. Jellemző élményem velük, hogy addig nem nyugodtak, amíg egészen pontosan nem értettek meg egy érvelési sort, illetve, hogy nagyon gyakran vonatkoztatták élettapasztalataikra a hallottakat.

Hogyan alkalmazkodott a szenior hallgatókhoz, hogyan került közös hullámhosszra velük?

Én nem éreztem semmiféle alkalmazkodási zökkenőt, elkezdtünk figyelni egymásra és hamarosan értettük is egymást. Bármely korosztállyal ugyanez történik.

Mi okozott örömet Önnek az idősebb emberekkel való találkozásban?

Öröm és bánat egyszerre, hogy sokszor derűsebbek, mint a fiataljaink. A könyvekhez való viszonyuk is más, számukra valamivel természetesebb a nyugodt és figyelmes olvasás. A szorgalmuk néha ámulatba ejtett, nem is nagyon értették, miért kérdezem meg, hogy elolvasták-e a feladott és soron következő szöveget. Egyesek közülük idős koruk ellenére is nagy távolságokból utaztak be az óráimra, amiért tiszteletet és hálát érzek.