Főbb oktatási témái és szűkebb kutatási területe
Az egyetemen főleg régi (1800 előtti) magyarországi irodalmat tanítottam magyar szakos hallgatóknak. Emellett drámatörténeti kurzuson oktattam doktori iskolában, és leendő segédkönyvtárosok képzésében is részt vállaltam – utóbbi esetben szakirodalmi tájékoztatással kapcsolatos órákon. Szűkebb kutatási területem a prédikációtörténet, Pilinszky János munkássága és a 20. századi drámatörténet.

Mi ösztönözte, hogy bekapcsolódjon a tudományos ismeretterjesztésbe?
Mindig is érdekelt, hogy miképpen lehet a kutatómunka újabb eredményeit szélesebb körben is megismertetni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez is több ilyen jellegű feladat kötött az idők során – például az intézmény jubileumi kiadványai révén. De részt vettem már az ország más részein is kiállítások és emlékművek szakmai előkészítésében, illetve kegyhelyek és műemlékek irodalmi vonatkozásainak feltárásában. Előfordult az is, hogy egy számomra addig ismeretlen baráti kör vagy egy budapesti ház lakóközössége kért fel önképzőköri előadásra.

Az ismeretterjesztő tevékenysége visszahat kutatói munkájára?
Természetesen visszahat ez a munka a kutatásaimra is. Ezekhez ugyanis elengedhetetlen a sokrétű gondolkodás, az újabb és újabb nézőpontok bevonása, és mások véleményének, meglátásainak megismerése is. Ráadásul komoly lendületet ad, ha visszajelzést kapok kutatási témáimról vagy munkámról. Arról nem is beszélve, hogy milyen fontos és inspiráló számomra, ha hasonló érdeklődésű emberekkel találkozom. A Pázmány Szenior Egyetem keretében mindezekre számos lehetőségem nyílt. Emlékszem különleges ottani pillanatokra is: amikor például előadás közben született meg bennem egy-egy új szakmai szempont vagy kutatási irány az inspiráló légkör hatására.

Több témát is előadott már a Pázmány Szenior Egyetemen, milyen szempontok szerint választotta ki ezeket?
Alkalmazkodtam az irodalmi kurzusok szervezője, Radvánszky Anikó által kialakított témakörökhöz, ez azonban nem a megfelelő szó. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy itt kaptam lehetőséget arra, hogy olyan témákról is beszéljek nagyobb nyilvánosság előtt – például Pilinszky János életművéről, vagy a Vigília köréről –, amelyekkel ugyan foglalkoztam már (Pilinszkyről könyvem is jelent meg), de tanításukra még nem nyílt lehetőségem. A meghatározott tematika sokat segített abban is, hogy újabb szempontok szerint gondoljak végig egy-egy kérdéskört. A Pázmány Szenior Egyetem tehát kézzelfoghatóan új utakat nyitott az oktatói-kutatói pályámon is.

Kapott-e olyan kérdést a szenioroktól, amely meglepte, elgondolkoztatta? Ha igen, mi volt az a kérdés?
Szerencsére számos kérdést kaptam és mind más szempontból emlékezetes. Volt, amelyik az előadásom témájával kapcsolatos gyors reflexióival jelentett újat, de az is előfordult, hogy egy szenior hallgató hosszú e-mailben számolt be nekem arról, miképpen gondolta tovább a hallottakat. Emlékszem, egyszer valaki saját, adott témához kötődő diákkori emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel, mások a mai egyetemistákról kérdeztek nagyobb nyilvánosság előtt vagy személyesen. Összességében a sokféleség hatott rám erősen: annak felismerése, hogy mennyiféleképpen kapcsolódhatunk egy-egy irodalmi kérdéshez.

Hogyan alkalmazkodott a szenior hallgatókhoz, hogyan került közös hullámhosszra velük?
Az ilyen típusú találkozások nem újkeletűek számomra. Az idősebb korosztállyal mindig is szoros és természetes kapcsolatom volt: máig több, kilencven év feletti baráttal, illetve kollégával büszkélkedhetek – nem is beszélve a hatvan-hetven-nyolcvan éves családtagjaimról, munkatársaimról. Azt gondolom, a Pázmány Szenior Egyetem hallgatóival leginkább a hasonló érdeklődés és a lelkesedés vitt bennünket közös hullámhosszra: tapasztalataim szerint az irodalom szenvedélyes szeretete erős kapocs köztünk.

Mi okozott örömet Önnek az idősebb emberekkel való találkozásban?
Számomra természetes, kézzelfogható élmény (saját családomban is) az, hogy valaki idősebb korában – akár nyugdíjas éveiben – fog valami újba: tanulni vagy kutatni kezd, friss kapcsolatokat épít, kipróbálja magát színjátszóként vagy előadóművészként. Nekem ez mindig biztatást és reményt ad, hiszen megmutatja, hogy minden életszakasz kínálhat új élményeket és lehetőségeket. Ennek fontos, meghatározó tapasztalata számomra a Pázmány Szenior Egyetem is. Különleges élményt jelent, hiszen sajátos légköre van: öröm megtapasztalni a szenior hallgatók erős és szeretetteljes figyelmét, érdeklődését, inspiratív jelenlétét.