Főbb oktatási témái a nappali tagozaton és szűkebb kutatási területe
Az egyemen 20. és 21. századi magyar és világirodalmat, kortárs irodalomelméleti és kultúratudományi iskolákat, műelemző módszertant tanítok. Szűkebb kutatási területem az 1945 utáni magyar és francia irodalom, prózaelmélet és térpoétika.

Mi ösztönözte, hogy az egyetemi képzési kereteken túl bekapcsolódjon a tudományos ismeretterjesztésbe?
Egyetemi oktatóként a tudásátadás különböző módjai, formái és lehetőségei mindig is foglalkoztattak. A Szenior Egyetem egyik izgalmas színtere annak, hogy a zárt tudományos világon kívül a mindennapi életük részét képező kutatásokat, témákat széles körben megismertethessük és – reményeink szerint – megkedveltessük. Közérthető módon elmagyarázni, hogy egy tudományágnak mi az álláspontja vagy épp vitája egy bizonyos témakörről, valamint különböző gondolkodás- és érvelésmódokba betekintést nyújtani, a folyamatosan fejleszthető kritikai gondolkodást és szellemi igényességet segítik elő. Mindennek igen jelentős a társadalmi haszna. Épp ezért, amikor Radnai Ágnes javaslatára a PSZE-vel egy ilyen jellegű képzés indult az egyetemünkön, nagyon boldogan vállaltam benne feladatot.

Az ismeretterjesztő tevékenysége visszahat-e az egyetemi oktatói munkájára?
A Szenior Egyetem egy nagyon inspiratív közeg, amely arra is lehetőséget ad, hogy szakterületünket és különböző témáinkat egy friss szempontból újra átgondoljunk. Az egyes irodalmi művek olvasásának izgalmas aspektusa, hogy idősebb korban miként hatnak, egyáltalán az irodalomtörténet mely korszakai, művei, szerzői miként élednek újjá, relevánsak a szeniorok számára. Az olvasóvá nevelésről, az ún. kötelezőkről, általában arról, hogy mikor, mit olvassanak a fiatalok, rengeteg vita, szakmai diszkusszió folyik Magyarországon. A szenior korosztály az olvasás szempontból is jóval kevesebb figyelmet kap. Az időseket érdeklő, őket orientáló témakörök, irodalmi művek átgondolása, az időskori olvasmányajánlatok épp a Szenior Egyetem szép feladata is lehet.

Több témát is előadott már a Pázmány Szenior Egyetemen, milyen szempontok szerint választotta ki ezeket?
Az irodalmi kurzusok szervezőjeként kizárólag olyan, engem is szenvedélyesen foglalkoztató témákat és szerzőket javaslok, amelyekről azt gondolom, e korosztály számára is fontosak lehetnek. Olyan műveket olvasunk együtt, amelyek e társadalmi csoporthoz tartozók személyiségének, önismeretének gazdagodását, mentális egészségvédelmét szolgálja. Az olvasmányokhoz való személyes kapcsolódás sokféle lehetősége közül az időskor sajátosságait, e korosztály érdeklődési köreit veszem kiindulópontnak. A legtöbb esetben kronológiai rendet követő kurzusok különböző témakörök (pl. Alkotók és múzsáik; Irodalom és gasztronómia; Az irodalom topográfiája) mentén épülnek fel. Az egyes témakörökön belül az írói életrajzok és pályaképek iránt mindig nagy érdeklődés mutatkozik. A társadalmi és kulturális kontextus mellett az irodalom életünkre gyakorolt hatása,  a szöveg szubjektív értelmezése kiemelten fontos szerepet kap.

Kapott-e olyan kérdést a szenioroktól, amely meglepte, elgondolkoztatta? Ha igen, mi volt az a kérdés?
Számtalan izgalmas kérdés, észrevétel merült fel az évek során. Elsőként egy megható reakciót emelnék ki. Az Irodalom magánélete. Alkotók és Múzsáik sorozat egyik előadását követően az egyik férfihallgatónk felállt, és boldogságtól sugárzó arccal megosztotta a jelenlévőkkel, hogy az előadások hatására eldöntötte, hogy felkeresi ifjúkori szerelmét, akivel közel 40 év elteltével találkozott is. A „Második nem” Nőírók egykor és most címűsorozatot követően pedig az egyik hölgy résztvevő kedvesen megkért arra, hogy állítsak össze számára egy rövid, nőírókat tartalmazó olvasmánylistát, mivel ő a tanulmányai során még kizárólag férfiakból álló irodalomtörténetet tanult.

Hogyan alkalmazkodott a szenior hallgatókhoz, hogyan került közös hullámhosszra velük?
Egyetemista koromban a Magyar Máltai Szolgálat keretében éveken át részt vettem idősgondozásban. A családjukban vagy nyugdíjas otthonban élő idős embereket látogattunk rendszeresen, közösségi programokat, nyári táborokat szerveztünk a számukra. Azok alatt az évek alatt sokat tanultam arról, hogyan lehet „közös hullámhosszra” kerülni idősebb emberekkel. E kapcsolat kialakításának is egyik kulcsszava a tisztelet. A módszertant illetően: az előadások során előzetes ismereteket természetesen nem várok el, és mindig arra törekszem, hogy mondanivalóm tökéletesen követhető, diákkal is jól illusztrált legyen.  Az egyes alkalmakat követő beszélgetések, eszmecserék pedig sokat segítenek a hallgatóink megismerésében, érdeklődési körük feltérképezésében.

Mi okozott örömet Önnek az idősebb emberekkel való találkozásban?
A szeniorok az életkori sztereotípiákat megcáfolva a legnyitottabb, legérdeklődőbb hallgatóink az egyetemen. Műveltségi szintjük, az élettapasztalatukon átszűrt meglátásaik és folyamatos tudásvágyuk roppant motiváló. Kérdéseik, hozzászólásaik – abból adódóan is, hogy sokféle szakterületről érkeznek – mindig nagyon tanulságosak. A téma és az előadók iránti figyelmük és szeretetteljes odafordulásuk mindnyájunk számára sok örömet ad.  Igazán hálás közönség.