Az előadás témája a Pázmány korabeli imádságirodalom, fordítások, valamint Pázmány munkássága volt, eredeti szövegekből vett példákkal, nagy figyelmet fordítva a szövegek felekezeti, nyelvi és retorikai sajátosságaira.

Az előadás elején megismerkedünk Pázmány Péter családi viszonyaival, kalandos életpályájával, kiemelve a Kolozsváron töltött éveit, így nem csak Pázmánnyal, de a kor szellemével is megismerkedhetett a hallgatóság. Pázmány kivételes latintudását itt szerezte, és itt ismerkedett meg a filozófia és a retorika mélységeivel is. A fiatal Pázmányra nagy hatással volt Szántó István, akit karakteres személyisége miatt csodált, a másik példaképe pedig a lengyel rektor, aki úgymond a könyvek embere volt. Ezután a Jezsuita Rendben a lelki kötődést, Bécsben pedig a nyilvános vitázást (teológiai és filozófiai vita) gyakorolta. Később, a bécsi tanulmányai után pappá szentelték. Ezután végez tanítást, tudományos munkát, valamint lelkipásztori tevékenységet is, ugyanakkor papneveldét és egyetemet alapít.
Pázmány Péter írásaiban a latin és a magyar nyelv használatára vonatkozóan számos megjegyzést, véleményt, tanácsot, kritikát, akár mentegetőzést vagy okítást is olvashatunk. Pázmány latin-magyar és vegyes fordítással dolgozott. Három alapkoncepció létezik arról, hogy hogyan érdemes fordítani. Az egyik az, hogy úgy olvassuk a latint, ahogy a magyart, tehát mind a kettőnek van saját természete, aszerint kell a szövegekkel foglalkozni. Egy másik felfogás szerint, vannak olyan szövegek, amiknél olyan fontos az eredeti, hogy a magyar nyelv sajátosságai esetleg csorbát is szenvedhetnek, harmadik esetben pedig a magyar nyelvű változat a lényeg, és annyira törekednek arra, hogy az szép és hangzatos legyen, hogy az eredeti változat háttérbe szorul. Pázmány művei közül a Tíz bizonyságban nincsenek (magyaroknak magyarul ír), míg a Feleletben vannak latin idézetek. Szó esett még a Kalauzról, és az ahhoz kapcsolódó vitákról, eredeti szöveggel demonstrálva azt, hogy Pázmány hogy reagál az őt ért kritikára.

Megfigyelhető, hogy Pázmány pályája elején még sok latin idézetet használ, később viszont a prédikációi esetében már mindent lefordít, hiszen már más a szövegek funkciója és a hallgatósága is, de mindenképp eléri azt a célt, hogy a saját nemzetét tanítsa az igaz hitre.

A következő előadás a húsvéti készülődés jegyében zajlik majd.

Szerző: Tóth Eszter, kommunikáció MA