Az eseményen részt vevő és megszólaló szakemberek az egyház, a modern társadalom és a média viszonyát járták körbe több megközelítésből.
Az első kerekasztal beszélgetést Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció-és Médiatudomány Intézet vezetője koordinálta, a beszélgető felek Feledy Botond (Jezsuita Szent Ignác Szakkollégium rektora), Mohos Gábor (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára), és Szikora József (Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke) voltak. A Kommunikáció-egyház-társadalom című előadás arra a kérdésre kereste a választ, hogyan lehet az evangélium üzenetét illetve a társadalmi felelősségvállalást közvetíteni a médiában. A beszélgetés során a résztvevők körbejárták a három fogalom problematikáját. A kommunikáció fontossága abban nyilvánul meg, hogy közösségteremtő ereje van, az egyház pedig a közösségekre épít.
Az egyház és a társadalom viszonyában a társadalmi felelősségvállalás a legfontosabb, amit a legjobban a hétköznapi életben lehet közvetíteni Feledy Botond szerint. Mohos Gábor úgy véli, hogy a társadalom és az egyház nem választható el egymástól a személyek szintjén, hiszen aki egy egyház tagja, az a társadalomnak szintén tagja. A társadalom szintjén azonban vannak különbségek, ezért nagyon fontos, hogy az emberek közeledjenek egymáshoz; meg kell tanulnunk megérteni egymást, hogy a társadalom egységes jövőjének érdekében.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az egyházat és a társadalmat még jobban közelíteni kell egymáshoz. Az egyházi üzenetnek, örömhírnek el kell jutnia a társadalom tagjaihoz, az elektronikus média által is, hiszen az emberek jelentős része onnan informálódik.
Egyházias gondolkodás és társadalompolitika címmel indult a második beszélgetés Botos Máté (Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja) vezetésével. A beszélgetésen közreműködött az egyetem Szociológiai Intézetének oktatója, Balogh József, illetve a Politológia Tanszék tanára: Nyirkos Tamás. A résztvevők arra igyekeztek megoldást találni hogyan lehet a napi szinten felmerülő problémákat elhelyezni az egyházi életben, illetve hogyan képes az egyház olyan értékeket teremteni, amelyek a mindennapi életben is követhetőek.
Botos Máté dékán úgy véli, hogy az embereknek fel kell hívni a figyelmét arra, hogy vannak helyzetek, melyeket nem a saját belátás, önrendelkezés útján kell megoldani. A modernitás, a progresszió, a technikai fejlődés rengeteg pozitívumot hozott az életünkbe, ugyanakkor fel kell ismerni, hogy az ember előrébb való, mint a munka/tőke. Az egyház tanításának jelentősége éppen ebben az „életpártiságban” áll (elveti az abortuszt, kegyesebb büntetést próbál kieszközölni az elítélteknek), ugyanakkor a kötelezettségeket is hangsúlyozza a jogokkal és követelőzésekkel szemben.
Az egyház és a tudományok viszonya úgy közelíthető egymáshoz, ha az egyház rendszerbe foglalja azokat a fogalmakat, amelyekkel ugyanolyan szinten foglalkozik, mint a tudomány (például a környezetvédelem), így a két terület eggyé válhatna. A résztvevők külön felhívták a figyelmet a fiatal generáció helyes nevelésének fontosságára, hiszen a jövő az ő kezükben van, és meg kell tanítani nekik, hogyan tudják ebben a változó világban megőrizni emberi méltóságukat.
A harmadik kerekasztal beszélgetést Az egyház és a magyar népesedési krízis címmel Szabó-Tóth Kinga, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézetének tanára vezette. A beszélgetésen közreműködött Botos Katalin a (Szegedi Tudományegyetem), Botos József (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Makay Zsuzsanna (KSH Népességtudományi Kutató Intézet).
A kerekasztal beszélgetés központjában a népesedési krízis fogalma, annak okai és lehetséges megoldásai álltak. A népesedési krízis fogalmát Makay Zsuzsanna a következőképpen foglalta össze: kevesebb a születési, mint a halálozási szám, azaz kevesebb gyermek születik, mint amennyi ember meghal. Itt tehát egy természetes fogyásról van szó.
Ez nem csak magyar probléma, hiszen csak Európát tekintve Dél és Közép-Kelet Európában is megfigyelhető a krízis (még Németországban és Svájcban is), tehát a gyermekvállalás nem függ össze a jóléttel.
A probléma sok forrásból eredeztethető: nincs motiváció a gyermekvállalásra, a gyerek gazdasági értelemben valóságos ráfizetés, nagy a létbizonytalanság (munkanélküliség), és az individualizmus fénykorát éli. Ezt Botos József a következőképp fogalmazta meg: „Egyre kevesebben bízzák magukat a Gondviselésre, mindent magunk akarunk kézben tartani.”
A beszélgetés során állami és egyházi kezdeményezésű megoldási javaslatok is elhangzottak. Az államnak egy rugalmasabb nézőpontot kell vallania, például támogatni a GYES-en lévő szülők otthoni részmunkaidős munkavállalását. Az egyház szerepköre a mostani kötelező hittan- vagy erkölcsórák bevezetésével növekedhet, ugyanis így több embert tud megszólítani már fiatal korban a keresztény értékrend elsajátítására és megélésére.
A pszichológusok és mentálhigiénikusok feladata a társadalom mentális egészségének fejlesztésében címet viselte a negyedik záró kerekasztal beszélgetés. A diskurzus moderátora Pataky Ilona (a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia Intézetének vezetője) volt. Az előző három előadással ellentétben itt nem alakult ki párbeszéd a kerekasztal-beszélgetés résztvevői között, hanem a meghívottak egymás után ismertették saját álláspontjukat a témával kapcsolatban. A vélemények döntő többsége a mentálhigiénés területhez kapcsolódott, hiszen a vendégek közül négyen is erről a tudományterületről érkeztek. Búza Domonkos, Török Iván (a Magyar Mentálhigiénés Szövetség tagjai), Török Szabolcs (a Semmelweis Egyetem Mentálhigiénés Intézettől) és Horváth Szabó Katalin (Sapienthia Főiskola) egyaránt a szakemberek képzésére, a segítség elfogadására helyezték a hangsúlyt. Horváth Szabó Katalin szerint a vallás összefügg a testi-lelki egészséggel. Somhegyi Annamária (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség-és Szervezetfejlesztési Intézet képviselője) kitért a pedagógusok és a köznevelés feladatára: a testi-lelki egészséget és harmóniát össze kell kapcsolni. A mindennapi testnevelés és az egészséges táplálkozásra való nevelés mellett a társadalmi szerepek helyes adaptálása is kulcs a gyermekek testi-mentális egészségéhez. Szűcs Balázs (Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze) szintén a gyermekekre fókuszált. Saját tapasztalatairól számolt be (a nehéz sorsú gyermekek táboroztatásával kapcsolatban), és kiemelte, hogy a fiatalokkal éreztetni kell, hogy fontosak és értékesek. Véleménye szerint ez az egyetlen járható út, ami a gyermekek lelki egészségéhez vezet minket.
Ezen a kerekasztal beszélgetésen mindegyik tudományterület képviselője más aspektusból közelítette meg a problémát, viszont abban minden résztvevő egyetértett, hogy a gyermekek megfelelő fizikai és mentális nevelése a kiindulópont a társadalom mentális egészségének fejlesztésében.
Az egyetemünk által szervezett beszélgetéssorozaton szó esett tehát a társadalom és egyház kapcsolatáról, a kommunikációs aspektusokról, valamint hazánk népesedési és mentális helyzetéről. A beszélgetések központjában az ezekre a kérdésekre adható egyházi szemlélet és megoldási javaslatok álltak. A felvezető beszélgetések alkalmat adtak mind a szakemberek, mind az érdeklődők számára a későbbi előadásokra való ráhangolódásra.
Szerző: Pozsgay Judit
