Ország: Törökország
Város: Ankara
Időpont: 2010-09-14

Ankara 1923 óta Törökország fővárosa, Istanbul után a második legnagyobb város, itt székel a török parlament, és az ország egyik legnagyobb egyetemi városa. A 2010/2011-es tanév első félévében az Erasmus program keretében nagyszerű hat hónapot tölthettem el a városban, és az Ankarai Egyetem Bölcsészkarán. Az országban egyedül ezen az egyetemen tanítanak magyar nyelvet, a Hungarológiai Intézetet 1936-ban alapították, elsőnek kinevezett vezetője Rásonyi Nagy László volt.

A tanév kezdete előtt már egy hónappal megérkeztem a városba, mivel a szintén Ankarában található Hacettepe Egyetemen részt vettem egy EILC kurzuson. A szálláskeresés könnyűnek ígérkezett, mivel már a jelentkezési lapon jeleztem, hogy kollégiumot szeretnék kérni. Azonban végül az öt hónap alatt 3 különböző helyen laktam, és minden féle elszállásolási módszert kipróbáltam. Az Erasmus-koordinátorunk két héttel a tanévkezdés előtt jelezte, hogy a kollégium felújítás alatt van (később kiderült, hogy semmiféle felújítás nem történt), ezért egy hotelben fognak elszállásolni minket. Azonban itt legtöbbünket átverték, és egy szerződést is aláírattattak, hogy nem költözhetünk el anélkül, hogy az egész félév díját ki ne fizetnénk. A hotel koszos volt, kicsi, és tanulásra egyáltalán nem alkalmas, mivel nem voltak asztalok a szobában. Végül sikerült a szerződést módosítani, így albérletbe költöztem. De itt csak két hónapot laktam, mivel a lakótársam az anyukájával össze akart költözni, így végül az Erasmus iroda segítségével beköltözhettem a már rég beígért kollégiumba. A kollégiumnak az a része, ahol laktam, kizárólag külföldi diákoknak van fenntartva, és nagyon jól felszerelt.

Mindenféle ügyintézés elég kaotikus az országban. A legfontosabb, hogy a tartózkodási engedélyt valóban elintézzük 30 napon belül, mert különben büntetést kell fizetni. Ez saját tapasztalat, mivel az Erasmus irodától nem kaptam meg a szükséges papírokat időben, az angol nyelvű fogadólevelet pedig nem fogadták el a rendőrségen, ahol egyébként senki nem beszél angolul, így a törökül nem tudók mindenképp ragaszkodjanak hozzá, hogy az Erasmus irodából valaki elkísérje őket.

Az erasmusos papírok intézése közben pedig megejthetünk egy kis városnézést is, mivel az Erasmus irodát, az erasmusos koordinátort az egyetem más-más kampuszán találhatjuk meg. De a papírok intézésében az Erasmus irodából számíthatunk segítségre.

A Bölcsészkar az egyetem legkisebb kampusza, a város központjában található. Elég híres, hírhedt kampusz, mivel a két politikai tábor rendszeresen össze szokott itt kapni, és van, hogy a rendőrségnek is be kell avatkoznia. Nos, én ebből nem tapasztaltam semmit, csak a csoporttársaimtól hallottam hírét.

A félévben több tanszékről is vettem fel órákat, így a török nyelv és irodalom tanszék mellett bepillantást nyertem, hogyan zajlik az arab nyelv oktatása, valamint milyenek az órák a magyar tanszéken. Érdekes volt a magyar történelemről és kulturtörténelemről török nyelven hallgatni az előadást. A tanítási és vizsgáztatási módszerek eltérnek az itthon megszokottól. Nincsenek kimondottan szemináriumok, viszont a különböző órákon mások és mások az elvárások, a nyelvi órákon mindig van valami házi feladat, az előadásokon is aktívabban kell részt venni. A félév során kétszer kell vizsgázni, és ebből jön ki a végleges jegy. Szóbeli vizsga nincs, csak írásbeli, és a vizsgaidőpontok előre meghatározottak, javítási lehetőség csak olyan formában lehetséges, hogy a tanároktól valamilyen beadandó elkészítését kérjük. Mindhárom tanszéken nagyon kedvesen fogadtak, és sok segítséget kaptam a tanszékvezetőktől, a magyar tanszékről pedig könyveket is. Különleges kincs számomra Arany János műveiből egy válogatás, amelyet 1939-ben adományoztak Bay Hidayat Gürsoynak a török és magyar testvériség jeléül. A magyar tanszéken nagyon szoros barátságokra tettem szert, olyannyira, hogy az egyik csoporttársam révén végül úgy tértem haza, hogy Ankarába visszavár a török családom.