Ország: Franciaország
Város: Párizs
Időpont: 2011-01-31

Öt hónapot töltöttem Párizsban, a La Catho-n – ahogy a franciák nevezik az Institut Catholique de Paris intézményét. Az egyetem a hatodik kerületében található, közel a Párizsi Magyar Intézethez és a Luxemburg-kerthez. Tömegközlekedéssel és gyalogszerrel is jól megközelíthető, de sokan használják a kölcsönözhető kerékpárokat is, a Vélib hálózatát. Én szívesebben gyalogoltam, így aztán rövid idő alatt alaposan kiismertem a környéket.

Az egyetemet 1875-ben alapították ugyan, de művészettörténet oktatás csak 2008. szeptembere óta van, vagyis az én ott jártamkor még csak harmadévesek voltak a tanszék legöregebb diákjai. Mesterképzést egyelőre nem indítanak, csak a BA-n folyik az oktatás.

Az egyetemen nagyon sok a külföldi diák, a világ minden tájáról érkeznek. A művészettörténet tanszéken ebben a tanévben én voltam az egyetlen, aki a teljes programban részt vett; viszont sokan, más főszak mellől felvettek egy-egy tárgyat, ugyanis a külföldiek bármely kar bármely szakáról válogathatnak. A helyiek számára kötött órarend van, ennek megfelelően az évfolyamok zártak, mindenki egy ütemben halad és egy szoros menetrendet követ, félévenként 30 kreditet teljesítve.

Az előadások 60, a szemináriumok 120 percesek, és ezek egymástól nem választhatók szét. Más tartja az előadást és más a szemináriumot, de a félév végén egy közös jegy születik a két órából – öt kredit értékben.

Az előadók között – úgy, mint nálunk – vannak jobbak, rosszabbak, érdekesen és unalmasan beszélők, lelkesek és fásultak egyaránt. Az egyetem nagyon jól felszerelt: minden tanteremben van vetítő és számítógép is – művészettörténet oktatás egyébként is nehezen képzelhető el ezen segédeszközök használata nélkül. A tanárok többsége az órákon vetített anyagot valamilyen módon eljuttatta hozzánk: vagy egy blogon keresztül, vagy egy diáktól kérve segítséget.

Minden előadáson körbejárt a jelenléti ív, és a tanév végén az nem mehetett vizsgázni, akinek négy vagy több hiányzása volt. Ha valaki a referátumának az időpontjában nem jelent meg, a következő alkalomra orvosi igazolást kellett hoznia, különben 0 pontot kapott.

Ezen az egyetemen nincs a mi Neptununkhoz hasonló elektronikus rendszer: mindent személyesen kell intézni, illetve a faliújságon, kézzel írt papíron üzennek a tanárok minden nemű változásról, valamint a vizsgák eredményeit is ott függesztik ki.

Minden vizsga írásbeli, és csak egyetlen egy időpont van: közvetlenül a szorgalmi időszak utolsó hete után. Nekem, aki nem ehhez szoktam, ez nagyon sűrű és nehéz volt, hiszen 12 vizsgát kellett letenni 10 nap alatt: bizony ez azt jelenti, hogy még szombaton is vizsgáztunk, illetve több olyan nap is volt, amikor írtunk reggel és este is!

Az írásbeli vizsgák többségén dissertation-t kellett írni: három órán keresztül egy felvetett kérdést és/vagy témakört kellett boncolgatni, de volt 1 órás képelemzés is.

Franciaországban az osztályozás is eltér a nálunk megszokottól: a legjobb jegy a 20! Azt mondják, 19 és 20 csak az egzakt tudományokban létezik, bölcsészkaron soha senki nem hallotta, hogy valaki húszast kapott volna! 10 és az alatt elégtelen, 10,5-től megfelelt.

Januárban, megérkezésünkkor az Erasmus Irodán két napos programot szerveztek nekünk. Volt hajókirándulás a Szajnán, gyalogos városnézés a környéken, az egyetem bejárása, illetve részletes tájékoztatást kaptunk arról, hogy hogyan is kell beiratkoznunk, tárgyakat felvennünk, és hogy milyen szabadidős tevékenységekben vehetünk részt.

A félév során havonta egyszer szerveztek pikniket, eleinte az egyetemi büfében, később, amikor jó idő lett, a Luxemburg-kertben. Sajnos, nekem ilyenkor mindig órám volt, és így nem tudtam ezeken a programokon részt venni.

Az egyetemnek nincs kollégiuma, úgy tudom, a Párizsi Magyar Intézet segít kollégiumi szobát találni a városban, de én ezt a lehetőséget nem vettem igénybe: a szállást még jóval indulás előtt, Magyarországon intéztem; nagy szerencsémre ismerősök segítségével bukkantam egy kiadó lakásra Párizs egyik elővárosában. Innen alig negyedórás vonatozással (RER-rel – a francia HÉV) jutottam be a Place Saint-Michel-re, ami a város közepe.

Párizs tele van látnivalóval! Nem kell művészettörténet szakosnak lenni ahhoz, hogy az embert lenyűgözzék a múzeumok, az időszakos kiállítások, a templomok – egyáltalán, a város maga! Szisztematikusan próbáltam mindent végigjárni, ami csak érdekelt, de még így sem jutottam a listám végére! Igaz, legalább van egy jó indokom, hogy visszatérjek!

Rengeteg zöld felület van Párizsban – nemcsak a parkokban, hanem a belvárosi házak tetőteraszain is burjánzik a növényzet, illetve az utak mentén is sok az árnyékot adó fa. Ettől aztán a városnak barátságos, természetes hangulata van.

A kiadásokról: sajnos, Párizs igen drága város. A kollégiumi szálláshely kb. 400-500 euro havonta, és kb. ugyanennyi az egy főre jutó költség, ha többen vesznek ki egy lakást Párizsban. Vidéken valamivel olcsóbb, viszont akkor a közlekedésért kell többet fizetni. Párizs körzetekre van osztva; én a három zónás bérletemért havonta 79 eurót fizettem. Ha az ember a belvárosban lakik, akkor akár bérletet sem kell vennie, mert gyalogolhat, vagy a fentebb említett Vélib kerékpáros hálózatot használhatja – annak a költségei minimálisak, viszont én nagyon veszélyesnek ítéltem a párizsi biciklizést.

Élelmiszerre havonta 200-250 eurot kell számítani. A mi egyetemünkön van egy Cafeteria (büfé), ott egy szendvics kb. 3 euro, az utcában lévő pékségben ugyanez kapható, csak egy kicsit finomabb és egy kicsit drágább. Létezik egy menza-láncolat Franciaországban (CROUS), és az egyik éttermük nincs túl messze az egyetemtől. Itt 3 euroért jól lehet lakni, viszont állandóan tömeg van (= hosszú sor), és csak a déli órákban van nyitva – tehát ha az embernek órája van ebben az időpontban, akkor nem tudja igénybe venni ezt az egyébként remek lehetőséget. Párizsban nem voltam sem étteremben, sem kocsmában. Időnként leültem egy-egy kávéház teraszára – egy presszókávé 2,5-3 euro. Előfordult, hogy múzeumi büfében ettem – ez persze valamivel drágább, mint a pékségben vett szendvics, de nem sokkal.

Háztartási cikkeket értelemszerűen nem kell minden hónapban venni, de azért időről időre pótolni kell a mosószert és egyebeket. Ilyen jellegű árukra az első nagy bevásárlással együtt a kintlétem alatt mindösszesen 80 eurot költöttem.

Párizsban 11 múzeumnak az önkormányzat a fenntartója, ezek mindenki számára ingyenesek. A nagy múzeumok többsége (Louvre, musée d’Orsay, musée de Cluny stb.) a 26 év alatti európai állampolgárok számára szintén ingyenes. Ezt a kedvezményt én nem tudtam igénybe venni. Viszont minden hónap első vasárnapján ezek a múzeumok is ingyen látogathatók, valamint kapható egy ún. Museum Pass, amit a turistáknak találtak ki: több napos változata létezik, és az ember a saját befogadó- illetve állóképessége szerint reggeltől estig múzeumokat járhat ezzel a bérlettel. Én az egyik iskolai szünet hetében vásároltam egy hat napos Museum Pass-t; számomra abszolút megérte, ugyanis a 65 euros bérlettel hat nap alatt annyi kiállítóhelyre tudtam elmenni, hogy teljes árú belépőért kb. még egyszer ennyit fizettem volna. Tehát, a fenti összes kedvezményt igénybe véve, heti egy-két látnivaló megtekintésére havonta átlag 60 eurót költöttem. A 26 évesnél fiatalabbak számára értelemszerűen ez az összeg nem mérvadó, bár rögtön hozzáteszem, hogy azért számukra sincs minden ingyen, természetesen.

Tartós fogyasztási cikkek: nos, én jellemzően könyveket, múzeumi katalógusokat, kiadványokat vásároltam, ezek ára változó. Azt gondolom, hogy az élelmiszerekhez viszonyítva nem drágák, de persze, a magyar pénztárcához képest nem olcsók. Havi átlagban 50 eurot költöttem ilyesmire.

Egyéb kategóriába sorolom az egyetemhez szükséges kiadásokat (pl. fénymásolás), a családtagoknak, barátoknak vett ajándékokat, elküldött képeslapokat, postaköltséget stb. Ez természetesen nem egy általánosan érvényes összeg, de valamennyit erre is kell számolni.

Összesítve tehát: ebben a tanévben az egyetemtől kapott ösztöndíj 328 euro/hó volt, a fentiek alapján ezt ki kellett egészíteni kb. a duplájával, így tehát szállásdíjjal együtt a havi költségem kb. 900 euro volt; azt gondolom, ezt átlagos kiadásnak el lehet fogadni, ezt persze mindenki az egyéni ízlése szerint finomíthatja, de sajnos, sokkal kevesebb pénzből nem lehet kijönni.

Januárban repülővel mentem, akkor az volt a legolcsóbb; júniusban autóbusszal jöttem haza. Ez kicsit fárasztó, mert nagyon hosszú az út (22 óra), viszont több holmit lehet hozni, és ahogy írtam, elég sok könyvet vásároltam, a bőröndöm túl súlyos lett volna a reptéri mérlegen, illetve már turistaszezon van, ezért a repülőjegy most sokkal drágább. A buszjegy vásárlásánál van diák-kedvezmény is, ezt érdemes igénybe venni.

A kint tartózkodásom alatt jellemzően a külföldi diákokkal tartottam a kapcsolatot, a helyiek – bár, ha igényeltem, akkor segítettek – zárt közösséget alkottak, akiknek a bizalmába nehéz beférkőzni. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam az egyetemen, érdekesnek és tanulságosnak találom az ottani és a hazai oktatási módszer összevetését.

Nagyon örülök, hogy létezik ez a lehetőség, és hogy bele mertem vágni. Valószínűleg az eddigi legrosszabb átlagomat produkáltam (még nem kaptam meg a kinti jegyeimet), de ezzel együtt úgy érzem, hogy sokat tanultam, a szó iskolás és általános értelmében is. Érdemes volt!