Ország: Olaszország
Város: Padova
Időpont: 2010-10-01

Nem túlzás azt állítani, hogy a külföldön eltöltött Erasmus félév az egyetemi tanulmányok csúcspontja – legalábbis számomra mindenképp az volt. Az öt hónap kétség kívül sokat fejlesztett a nyelvtudásomon, de talán fontosabb, hogy emberileg is megváltoztatott: nyitottabb és magabiztosabb vagyok, mint hat hónappal ezelőtt. A pályázat beadásakor azt hiszem az a legfontosabb, hogy a személyiségünkhöz és az igényeinkhez legjobban illő várost válasszuk. Padovát először is azért választottam, mert itt működik Európa egyik legrégebben alapított egyeteme, igazi diákváros, nem túlságosan nagy, közel van Velencéhez és sok más szép városhoz – így utazni is könnyű volt. Padovában rengeteg szép tér és műemlék található, ennek könnyen utána lehet nézni az interneten, illetve a Padovai Egyetem útmutatójában (Welcome Guide):  http://www.unipd.it/programmi/erasmus/download/WelcomeGuide0910.pdf

Általában az ember lánya a győzelmet követő harmadik örömtánc közben ébred rá arra, hogy olyan várost választott, ahová teljesen egyedül utazik, nem ismer senkit, aki a közelben lakna, és életében először fog teljesen a saját lábán élni. A heves szívdobogás viszont elkerülhető, ha idejében felkészülünk. A szállás keresése az elsődleges feladat, mivel ez a legnehezebb. Először albérletet próbáltam keresni, aminek sok buktatója van, ha csak az interneten, több ezer kilométernyi távolságból próbálunk szobát találni. A www.easystanza.it oldalon bármelyik olasz városban találhatunk szállást, keresni utca, szobaszám és bérleti díj alapján lehet. Az igazat megvallva nekem nem tetszett ez az oldal, mert sokan próbáltak becsapni, így nagyon örültem, amikor a Padovai Egyetem Erasmus honlapján megjelent a kollégiumi felhívás (erről a honlapról kell majd letölteni minden szükséges dokumentumot, és ide töltik fel a hivatalosan elfogadott jelentkezők adatait): http://www.unipd.it/programmi/erasmus/welcomeguide/welcomeguide.htm

Az ESU az olasz egyetemisták diákszervezete, amely kollégiumokat és menzákat üzemeltet. Az ESU Padova hivatalos honlapja a www.sassa.org, itt lehet megtalálni az összes kollégium bemutatását és az árakat. Akik az első félévre kérnek szállást általában július első hetéig kell elküldeniük a jelentkezési lapjukat, viszont minél hamarabb érkezik meg a jelentkezést, annál biztosabb, hogy meg is kapjuk a szobát. Akiket nem tudnak kollégiumban elhelyezni, segítséget kapnak az albérlet kereséshez (vagy lehet rögtön csak ezt a segítséget kérni) közvetítési díj nélkül. Érdemes mindenkinek hozzájuk fordulni, mert az iroda előre bejelenti az ideiglenes lakcímet az egyetemnek, így eggyel kevesebbszer tévedhetünk el az olasz bürokrácia rögös útvesztőjében. Én külön levélben jeleztem, melyik kollégiumban szeretnék lakni, és ezt figyelembe is vették.

Július végére már biztos volt a szállásom, 300 eurónyi kauciót kellett befizetni, amit a hazaérés előtt maradéktalanul visszakaptam. Aki esetleg mégis albérletet szeretne és nem kéri az ESU segítségét, utazzon ki valamivel hamarabb, és böngéssze az egyetemi hirdetőtáblákat. Sok olcsó hotel és diákszálló van a városban (és a városon kívül), ezekről is az egyetem honlapján lehet tájékozódni.  Padovába legkönnyebben repülővel vagy nemzetközi buszjárattal lehet eljutni (a vonatot nem ajánlom, mert elég drága, és minimum kétszer át kell szállni). A repülő Budapest és Velence között közlekedik, a velencei reptérről pedig van egy közvetlen buszjárat Padovába. Én busszal utaztam ki (www.eurolines.hu), ami a Népligettől indul és Padovában a Piazzale Boschettin áll meg (szinte a városközpont). Ezt a megoldást azért választottam, mert elég olcsó volt, és két nagy bőröndöt vihettem magammal (mivel sosem mérik le, lehetnek 20 kg-nál nehezebbek).  Én is kicsit több, mint egy héttel a tanév kezdete (október 1.) előtt kiutaztam, hogy sok időm legyen eltévedni a városban, megtanuljak ne éhenhalni, és megkezdjem a beiratkozás és a regisztrálás hosszú folyamatát. Augusztus második felében érkezik majd meg a hivatalos fogadólevél és egy lista a teendőkről: négy különböző irodát kellett meglátogatnom ahhoz, hogy két hónappal később megkapjam a diákigazolványomat és az indexemet (egy darab sajtcédulát).

Minden irodában nagyon kedvesek, de általában hidegen hagyja őket az egyszerű Erasmus diák problémája, mivel egy félévben 650 van belőlük, így fogyóeszközök. Legtöbben a spanyolok vannak, ők idén ősszel 300-an voltak, míg magyarok csak tizen voltunk. Mindig pontosan azt kell tennünk és oda kell mennünk, amit az irodában mondanak, mert ha csak egy dokumentum is hiányzik a felsoroltak közül, nem iratkozhatunk be.  Készüljünk fel arra, hogy nem minden irodában beszélnek angolul, én például rendszeresen voltam a lengyelek és a kínaiak megmentője, mert én fordítottam olaszról angolra.Ha valaha egy rossz szót is szóltam az itthoni Tanulmányi Osztályra, azt azonnal megbántam, amikor először tévedtem a padovai TO-ra (Segreteria Studenti). Minden egyes karnak egy ügyintézője van, így átlagban két kellemes órát lehet ott várakozással eltölteni. A cselesebbek a számhúzást követően elmennek ebédelni, olvasnak vagy Tetriseznek. Sokan viszont unalmukban szívesen beszélgetnek, így remek hely az ismeretségek kötéséhez. A TOsoktól soha ne kérdezzünk semmit, a választ úgysem tudják, csak mechanikusan dolgoznak. (Fontos! A félév végén a Transcript of Records-ot a koordinátorral kell kitöltetni és aláiratni, nem a Segreterián! Két hetet megspóroltam volna az életemből, ha ezt időben elárulják nekem.) Szerencsére ezt a helyet nem kell gyakran meglátogatni. 

Bár a kollégiummal napra pontos szerződést kell kötni, általában megengedik, hogy hamarabb beköltözzenek a diákok. Én a Meneghettibe kerültem, ami gyalog öt percre volt a városközponttól. Az épület érdekessége, hogy egy híres költő háza volt, aki az egyetemen tanított. Mivel a második világháborúban elvesztette a lányát és a feleségét, halálakor a házat az egyetemre hagyta, amit női kollégiummá alakítottak, és elnevezték Lina Meneghettiről, a költő lányáról. A ház különlegessége, hogy inkább hasonlít palotára, mint kollégiumra: a falakat freskók, a lépcsőket pedig vörös szőnyeg díszíti. Mindannyiunk kedvenc freskója az előtérben. Természetesen az olaszok számára is furcsa egy ilyen kollégium, ezért csak külföldi lányokat költöztetnek oda, hogy az egész világon elterjedjen a híre. Idén tavasszal sajnos bezárják pár évre a felújítások miatt. Egy kétágyas szobában laktam, ami 195 euróba került havonta (az egyágyas 225 euro/hó). Én direkt kétágyast kértem, mert szerettem volna egy szobatársat (erre pont az én szobatársam mondta le az ösztöndíját – szerencsére hamar hozzászoktam az extra nagy szobámhoz). A folyosó végén volt a fürdőszoba, amit minden nap kitakarítottak, így nekünk csak a szobánkat kellett rendben tartani. A házban körülbelül 80 lány élt együtt a világ minden pontjáról. Csak egy konyha volt, ami hamar találkozási ponttá vált. Volt mosókonyha is mosó-, és szárítógéppel, a használatáért 1,50-et kellett fizetni.

A kollégium egyetlen hátránya az internethiány volt: egy gépterem volt négy számítógéppel és 12 internetcsatlakozóval, ami persze nem volt elég. Sokan próbáltak wifi-re csatlakozni, ami a falak vastagsága miatt nem mindig sikerült, ezért többen vettek hordozható internetet (a Vodafone-nál a legérdemesebb, csakúgy, mint SIM kártyát venni). A kollégiumi életet nagyon szerettem. A lányokat két csoportba lehetett sorolni: akik tudnak olaszul és akik nem, a barátságok is nagy részben ez alapján alakultak. A Meneghetti legnagyobb előnye a többi kollégiummal és szinte bármelyik albérlettel szemben, hogy hihetetlenül közel van a városközponthoz. Mivel rengeteg utcába nem lehet behajtani autóval, a legtöbb padovai biciklivel jár. Ennek olyan nagy kultusza van, hogy a legtöbben még esőben és hóban is képesek biciklizni, miközben egyik kezükben az esernyőt tartják. Sok bicikli kölcsönző van a városban, szerintem innen érdemesebb kerékpárt szerezni, mint vásárolni. Parkban vagy utcán még véletlenül se jusson eszünkbe biciklit venni, akkor is, ha csak 12 euróba kerül, és csak a fékje hiányzik. Ezek nagy valószínűséggel lopottak, az árusok specialitása pedig, hogy a biciklit pár napon belül visszalopják a vevőtől. Az utcákon sok biciklitároló van, de mindenfélképpen érdemes lelakatolni, ha nem akarjuk, hogy szegény bicajunkat ellopják, szétszereljék, a maradéka pedig a Piovegóban (Padova folyója) végezze. Azok az egyszerű lelkek - mint amilyen jómagam is vagyok -, akik nem tudnak megülni a drótszamáron a gyaloglást választják (a nagy macskakövek miatt görkorival vagy gördeszkával nem érdemes próbálkozni).

Bár Padovában nincs campus-rendszer, az egyetemi épületek nincsenek túl messze egymástól. Két hét alatt meg lehet tanulni hogy ne törjük ki a bokánkat a macskaköveken magassarkúban futva, a félév végére pedig nagyszerű formában leszünk testnevelés kurzus nélkül is. A külvárosiak busszal járnak. Sok busz közlekedik a városban, és jellemző, hogy a sofőrök egy szép nézésért még plusz megállókat is beiktatnak. Ne csodálkozzunk, ha a buszmegállóban állva a buszsofőr nem áll meg nekünk: csak akkor teszi, ha „leintjük” a buszt, különben azt hiszi, egy másikra várunk. Szerencsére a villamos minden megállóban megáll, így arra nem bonyolult felszállni (és még szép is). Nagy szomorúság éri szegény bölcsészhallgatót, aki már előre elképzelte, hogy a Bo-ban, az 1222-ben alapított első egyetemi épületben fog órákra járni, mert az a jogi kar épülete. A Palazzo Bo belső udvara Szerencsére itt sok tanulmányi ügyet kell elintézni, padovai diákigazolvánnyal pedig ingyen lehet részt venni a körsétán, ahol megmutatják a híres anatómia termet is. A félév elején beültem egy jogi előadásra is, így elmondhatom, hogy nekem is volt ott órám.

Több bölcsészkari épület van, nekem kettőben volt órám: az egyik a Liviano, ami a Piazza dei Signorin található az óratorony mögött. Itt taláható a történelem és a művészettörténet tanszék. A Maldura, ahol az irodalom és az idegen nyelvű órák zajlanak a Livianótól 10 percre van, a Via Dante egyenesen oda vezet. Maldura (belülről kicsit szebb) A Liviano belülről A Meneghettitől a Maldurába eljutni körülbelül 20 percbe telt nekem, de csak azért, mert mindig megálltam bámészkodni a vásárban. Minden délelőtt a Piazza delle Erbe-n és Frutta-n vásárt tartanak, itt a legérdemesebb gyümölcsöt vásárolni, mert olcsóbb és szebb, mint a boltban. A Piazza dei Signori-n általában ruhát árulnak. Az olasz egyetemi rendszer nagyban különbözik a miénktől. A kurzuslistát általában egy héttel a tanév kezdete előtt teszik fel a honlapra (http://www.lettere.unipd.it), mivel a diákoknak nem kell feljelentkezniük az órákra, csak a vizsgákra. Minden kurzusnak heti háromszor van órája (két alkalommal másfél, egyszer egy órás előadások). Általában nincs katalógus, de ne lepődjünk meg, ha a tanár a vizsgát azzal kezdi majd, hogy pontosan megmondja, hányszor látott minket órán. Szemináriumok nem léteznek, csak frontális oktatás. A nyelvórák keretében van egy bizonyos laboratorio (kéthetente egyszer), amikor számítógépen kell feladatokat megoldani, illetve társalgást felvenni. Mivel heti háromszor van óra, egy kurzus sokkal több kreditet ér, mint itthon: a két hónapig tartó előadások általában 6, az októbertől januárig tartók pedig 9 kreditet érnek. Sajnos beszámításkor itthon ugyanúgy csak 2-3 kreditet érnek majd, ezért érdemes előre megfontolni hány kurzust veszünk fel itthon. (Nekem például voltak itthon vizsgáim kiutazás előtt és hazaérkezés után is).

Padovában 30 kreditet vettem fel: az olasz irodalom kurzusom (Duecentótól a Cinquecentóig) 9 kreditet ért, az angol irodalom és az olasz divattörténet hatot. Az Erasmus diákok járhatnak olasz nyelvi kurzusra, amit heti kétszer tartanak és 3 kreditet ér. Még a félév kezdetén van egy szintfelmérő vizsga, ami alapján csoportokba osztják a diákokat, a záróvizsgát letéve pedig végbizonyítványt lehet kapni, amiben a szintet is megjelölik. A csoportok A1-től (teljesen kezdő) C2-ig (haladó) vannak. A maradék hat kreditet a szakdolgozatom írására használtam fel. Az órákon általában 50 és 250 diák van bent, ami kicsit megrettenti az embert. Az olaszok viszont nagyon barátságosak, főleg, ha nem kell idegen nyelven megszólalniuk, így sok barátságot kötöttem a csoporttársaimmal. Sok diákot a Magyar Tanszékről ismerek, mert többüknek segítettem a magyar nyelv tnaulásában. Az olaszok szeretnek együtt tanulni: rengeteg aula studio van a városban (ahol mindent csinál az ember, csak nem tanul), a könyvtárakban pedig gyakran nincs hely a vizsgaidőszakban. A könyvtárak szétszórva találhatóak a különböző egyetemi épületekben. Én véletlenül abba a hibába estem, hogy „csak úgy” bementem a Maldura könyvtárába körülnézni, tíz perc múlva pedig halálra rémülten döbbentem rá, hogy eltévedtem. Ezért érdemes mindig a katalógust használni, máskülönben soha az életben nem találjuk meg az Isteni színjátékot (http://catalogo.unipd.it/F?func=findb- 0).

A szakdolgozatomnak köszönhetően azt hiszem nincs olyan könyvtár Padovában, ahol ne jártam volna. A könyvtárosok segítségének köszönhetően engedélyt kaptam arra is, hogy a Biblioteca del Seminario Vescovile-ben kutassak, ahol az ősnyomtatványok és a XX. század előtt nyomtatott könyveket őrzik. A város minden utcasarkán van egy könyvesbolt, viszont érdemes egyetemi jegyzetet diákoktól venni – a faliújságok tele vannak hirdetésekkel, és így gyakran féláron juthatunk hozzá kötelező olvasmányokhoz. Az egyetemi diákélet igencsak sokszínű. A hivatalos festa degli studenti szerdán van, ezen az estén az egyetemi diáksereg hangszerekkel kivonul a Piazza delle Erbe-re, hajnalig zenélnek és táncolnak. A szerda esti bulikat nem szabad kihagyni, bár tény, hogy a téren nagyobb a nyüzsgés szeptember-októberben, amikor még nincs olyan hideg este. (Persze az igazán elvetemültek januárban is képesek egész éjjel az utcán táncolni).

A padovaiak a diákokért és a diákokból élnek, így sok bárban és kávézóban van diákkedvezmény. Az ESN (Erasmus Student Network) egy a padovai diákokból álló csoport, akik különböző kirándulásokat és bulikat szerveznek a külföldieknek. 8 euro a tagsági kártya, amivel kedvezményeket lehet kapni egyes könyvesboltokban, gyógyszertárakban és bárokban. Az igazat megvallva én inkább az olasz barátaimmal kirándultam mint a külföldiek tömegével. Padova egyszerűen nagyszerű, mivel vonattal fél órára van Velencétől, így az Eramsusos nem ússza meg, hogy minimum háromszor lássa Velencét a félév alatt: én voltam a Biennalén és a Karneválon is. Csak néhány szép város, ami a közelben van (maximum egy óra vonattal) és meglátogattam: Verona, Vicenza, Arquà Petrarca (Petrarca faluja), Abano Terme, Praglia, Sàrmede.

A közelben van a Colli Euganei, ide mindenféleképpen érdemes túrát szervezni. Bolognába és Milánóba is sikerült ellátogatnom, vonattal ezek sincsenek túl messze. Sok hely van Padovában, ahova álmomban visszatérek, közülük az egyik legkedvesebb a menza. Körülbelül nyolc működik a városban, a bölcsészkarhoz a San Francesco és a Piovego van legközelebb. Az Erasmusos diákok kedvezményt kapnak a menzán: 4 euróba kerül a teljes, és 3-ba a fél ebéd (a San Francescóan általában vacsora is van). 4 euróért a szegény éhező Erasmusos pukkadásig eszi magát: mindenkinek jár egy zsömle, majd első fogás (tészta vagy rizs!), főétel (hús körettel) és desszert (választható fagyi, gyümölcs, kávé esetleg torta). Inni bármennyit lehet, és nem csak üdítő, de sör és bor is van (ezért mosolyog mindenki a délutáni előadásokon). Az étel szinte mindig nagyon finom, és sok a választási lehetőség (4-5 féle tészta és hús).

A menzák 12:45 és 14:30 között vannak nyitva minden nap, még hétvégén is. Aki túl lusta minden nap lemenni a menzára, vagy már legurul a székről a sok ennivaló láttán, az nyugodtan főzőcskézhet otthon. Ahogy már említettem, legérdemesebb a piacon vásárolni. Szinte rögtön a Bo mellett található egy Pam és egy Coop (az utóbbi olcsóbb). A városfalon kívül van egy Auchan, de azt busz nélkül nem lehet megközelíteni. Edényeket és háztartási eszközöket a 99 centes boltban érdemes beszerezni (tessék kitalálni, mennyibe kerülnek ott az áruk). Pénzügyek… Igaz, hogy az Erasmus csak kiegészítő támogatást nyújt, de én elég jól megéltem belőle. 318 eurót kaptam egy hónapra, én pedig átlagosan 400-420 eurót költöttem. Az első hónap a legdrágább, mert be kell rendezkedni, meg kell tapasztalni, hol és mit érdemes vásárolni.

A beiratkozáskor két okmánybélyeget kell venni, ami 30 euróba kerül, illetve kötelező biztosítást is kell kötni az egyetem és a lakóhely között. Padova diákváros, így az árak is alacsonyabbak, mint a nagyobb városokban. Hat oldal, de még hat nap is kevés ahhoz, hogy minden látnivalót felsoroljak, és minden élményemet elmeséljem. Sok segítséget kaptam a koordinátoromtól, Rózsavölgyi Edittől, ezúton is köszönöm szépen a segítségét. Ha bárkinek tanácsra vagy segítségre van szüksége, nyugodtan forduljon hozzám az egyetemen, vagy írjon e-mailt (spicer89@gmail.com).

Aki mindezt nem hiszi, az járjon utána, és jelentkezzen Erasmusra Padovába!