Pázmányos vagyok. Ez a mondat egy hónappal ezelőtt annyit jelentett, hogy a Pázmányon tanulok. A gólyatábor után azonban új értelmet nyert ez a kifejezés. Pázmányosnak lenni számomra, nem más, mint életérzés.
Izgatottan, kicsit tartva az ismeretlentől, de annál nagyobb kíváncsisággal vártam a nagy eseményt, egyetemi éveim első mérföldkövét, a gólyatábort. Végül augusztus 28-án elérkezett az a nap, amire már hosszú idő óta készültem. Vasárnap délután a fonyódligeti vasútállomás több száz gólyától volt hangos. Az ismerkedésnek és a környezet kémlelésének a rémisztő katonai egyenruhában megjelent felsőbb évesek vetettek véget. Vezényszóra, döbbenten és fegyelmezetten meneteltünk a táborig, ami közvetlen a Balaton partján egy tágas és rendezett területen kapott helyet. Idén az időjárás is kedvezett számunkra, így a meleg ruhák a börönd alján maradhattak. Végig napsütéses, meleg időnk volt, minden adott volt ahhoz, hogy eltölthessünk néhány tökéletes napot.
Vezetőink csoportokba osztottak bennünket, majd mindenki elfoglalta a saját ”barakkját”. A továbbiakban pedig a csoporton belül egymást segítve versenyeztünk (Ezután a csapattársakkal együtt próbáltunk felülkerekedni versenytársainkon). A kreatív és szórakoztató feladatok alatt a közös szurkolás, valamint a „nincsen hangotok” skandálása jól összehozta a csapatokat. Ismeretségek, barátságok kötettek, amikért örökké hálásak leszünk a tábornak.
Az olykor megmosolyogtató feladatok - mint a lufipukkasztás vagy a pálinkafutás - feledtette velünk az alvatlanság és kimerültség érzését. Napközben a tábor egész területén hallhattuk a rádiósok által szerkesztett műsort, melyen jókat nevethettünk saját és társaink szereplésein, baklövésein, melyeket a játékok (szófelismerés, fekete-fehér igen-nem) vagy a hajnali kvíz során követtek el. Az élménydús napok megkoronázásaként megnézhettük a GTV színvonalas adásait, melyek nem csak szórakoztattak minket, hanem fontos információval is szolgáltak. A rövid pihenő után pedig belevettettük magunkat az éjszakába, reggelig bulizhattunk több híres és tehetséges előadó műsorára illetve DJ zenéjére.
Első esténket a Retro School Band nyitotta, később pedig egyetemünk tehetséges hallgatója, DJ Atesz állt a lemezjátszók mögé. A legfárasztóbb nap után Dombórvári István humorista szórakoztatott minket, majd ismét kezdetét vette az önfeledt bulizás DJ Juhásszal, valamint az Animal Cannibals- el. A karaoke és a habparty felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára. A három nap alatt számos élménnyel gazdagodtunk, sok jó tanácsot és útravalót kaptunk, valamint rengeteg szeretetet és odafigyelést. Minden elismerésem a szervezőké, a segítőké és a csoportvezetőké, akik magukat nem kímélve fáradoztak és dolgoztak értünk. Rendkívül jó munkát végeztek, hálásak vagyunk nekik, hogy létrehozták ezt a gólyatábort.
Mostanra már másként tekintek az egyetemre. Mikor bemegyek az óráimra, nem csak a nyers tanagyagot és a sokszor teljesíthetetlennek látszó követelményeket látom, hanem egy olyan közösségnek vagyok a tagja, ahol tudom, hogy számítok. Megbízható, kedves és segítőkész emberek vesznek körül, így biztos, hogy könnyebben fogom legyőzni az akadályokat. A későbbiekben szeretnék én is segítőként részt venni a gólyatáborban, hogy visszaadhassam azt a törődést és figyelmet, amit fekvőtámaszok, guggolások és négyütemű tornagyakorlatok formájában kaptam, valamint, hogy továbbadhassam a megszerzett tudást a helyes tisztelgésről, a rendezett kettes oszlopról és a tapasztalatot arról, hogy a Pázmánynál nincs jobb.
