A kommunikációs mesterképzés sokak számára egy eldöntendő kérdés. A diákok és a munkaerőpiac is bizonytalan. A bolognai rendszerről, és ennek mai helyzetéről, Kovács Ákos intézetvezetővel beszélgetett a Médiakapu riportere.

Ön szerint mitől jobb vagy nyújt többet más egyetemekhez képest a Pázmány kommunikációs mesterképzése?

A Pázmány egy katolikus intézmény, és a katolikus szó egyetemeset jelent, tehát egy egyetemes szempontból kell közelítenünk a tudást. Ez azt jelenti, hogy antropológiai, társadalomtudományi, politikai, pszichológiai kérdések is említve vannak. Ezek mind-mind szintek, tehát úgy kell felfogni, mint egy káposztának a rétegeit, amik egymást fedik, és egy nagy egységet hoznak létre. A mi MA-nk tulajdonképpen ebben a komplexitásban különbözik a többitől. Ennek megfelelően két orientációt építettünk ki, egy Közösségi és közéleti kommunikációt, valamint egy Multimédiát. A BA képzésünk olyan, mint egy négylábú szék, ez pedig a négy szakirány, és ebből szervesen következik az MA, hiszen a PR szakirány a Közösségi és közéleti kommunikáció felé, a másik három pedig a Multimédia felé mutat.

Említette Tanár Úr a két orientációt. Tervezik bővíteni ezek számát, vagy erre nem lesz szükség?

Nem lesz rá szükség. A Kommunikáció és médiatudományt tekintve nagyon sok irányba el lehetne menni. Lehetne pusztán csak politikai vagy kríziskommunikációval, vagy ahogy máshol van, vizuális kommunikációval foglalkozni. A mi felfogásunk a BA-ban végzett tevékenységeinkre, kutatásainkra alapozódik. Tehát az a szerves tovább menetele az MA-nak, hogy az intézményre jellemző gondolkodásmód jelenjen meg. Az orientációk száma nem lényeges, hiszen az alapra építettük ezt a kettőt. Ha egyszer majd lesz PhD képzés, akkor egyértelmű, hogy az is a mi erősségeink irányába kell, hogy menjen.

 Melyik a népszerűbb?

A Közösségi és közéleti kommunikáció egyelőre népszerűbb. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a PR szakirányos diákok sokkal céltudatosabbak, mint a másik három. Ők úgy szocializálódnak, hogy ott sikert kell elérni, eredménynek, visszacsatolásnak kell lenni. A másik ok pedig az, hogy a médiával kapcsolatban nagyon mozog még a világ. A közkapcsolati kultúránk már sokkal fejlettebb, ugyanakkor a média tekintetében folyamatos, komoly mozgások vannak, ami a hallgatók és családjuk számára is probléma, hiszen éppen ezért kell ide komoly elköteleződés, hogy ebben a bizonytalanságban ennek ellenére multimédiával foglalkozzon a hallgató.

 Milyen elhelyezkedési lehetőségei vannak a munkaerőpiacon egy BA diplomával rendelkezőnek és annak, aki megszerezte a mesterképesítést?

 Igazából nem a BA és nem az MA fogja minősíteni egy diploma értékét, hanem a magyarországi átalakulás, melyhez hozzátartozik egy társadalmi, munkaerő-piaci, gazdasági és politikai átalakulás, amiben majd meglátjuk, hogy a BA és MA képzés mire lesz alkalmas. Nem lehet egy ilyen komplex rendszerben megint csak az egyiket vagy a másikat kiemelni. Ezeket majd definiálják a munkaerő-piaci elvárások, a felvett vagy elutasított munkavállalók száma. Másrészről a nyugati példa alapján is, bizonyos munkákhoz elengedhetetlen a mesterdiploma megléte, mint például a vezetői státushoz. De azt lehet mondani, hogy mind BA-val, mind pedig MA-val elhelyezkednek a hallgatóink. Mi pedig minél erősebb, minél jobb szakmai tudást próbálunk átadni nekik.

 Sokszor hallani, hogy párhuzamot vonnak a hagyományos rendszerbeli főiskolai végzettség és az alapdiploma között. Mennyi idő kell még ahhoz, hogy az emberek ne így kezeljék?

Ez egy hosszú folyamat lesz. Volt itt egy 500 éves logika, amit 30-40 év alatt kell átalakítani arra az elvárásra, ami az amerikai kultúra irányából érkezik. Meg kell találni azt a lehetőséget, hogy ne a rossz példát, a hibát vegyük át, hanem megpróbáljuk ezt az előnyünkre váltani. És ez a nagy lehetőség ebben.