Az OECD harmadik, és eddigi legnagyobb világfóruma 2009. október 27-30. között a dél-koreai Busanban került megrendezésre.

A rendezvény 103 ország 2000 résztvevőjét vonzotta a válság megoldását, a fejlődés irányát meghatározó és elősegítését szorgalmazó fórum helyszínére. Egyetemünk jeles professzora, Báger Gusztáv neve sokak számára ismerős lehet nem csak a közgazdaságtan szakértőinek névsorában, hanem az elismert költők között is. Ahogyan Tandori Dezső írja róla még egy korábbi műve kapcsán: „a kiemelkedő pénzügyi szakember…Báger Gusztáv nem szorul az én jó baráti hitemre, mert ezzel a kötettel A Költő: megvan.” „Báger Gusztáv a megalkuvás nélküli tágan értelmeződő modernség fia.”
Munkásságának elismerése többek között az Ezüst Könyv kitüntetés, és a 3. OECD világfórumon való részvétel is. Az ott nyert tapasztalatairól a nekünk adott interjúban fejtette ki véleményét, tanúságot téve általa kifejtett nézetéről, mely szerint bár ő elsősorban közgazdásznak tartja magát, az értelmiségi státusz egy határok nélküli pozíció, melyben a kultúra tud hídszerepet betölteni.

Tanár úr számos jelentős konferencián vesz részt, a 3. OECD világfórumra hogy jött a felkérés?

Báger Busztáv: Minden országban van egy állami legfelső ellenőrző szerv Magyarországon az Állami Számvevőszék, amelyek között – nemzetközi szervezetük, az INTOSAI-on keresztül – szoros civil program jellegű szakmai együttműködés, tapasztalatcsere és tanácskozás zajlik.  Az INTOSAI egyik munkacsoportja a nemzeti kulcsindikátorokkal, tehát a legfontosabb, fejlődést leíró mutatószámokkal foglalkozik. Ezt a munkacsoportot meghívták a 3. OECD világfórum szervezői, hogy vegyen részt a fórumon, alkosson egy külön szekciót és számoljon be a munkáiról, tapasztalatairól. Az INTOSAI elfogadta a felkérést, és úgy döntött, hogy én is, mint a munkacsoportnak magyar ÁSZ képviseletében lévő tagja, tartsak ott előadást. Tehát az egyik nemzetközi szervezetben végzett szakmai munkámon keresztül kerültem ki az OECD fórumára előadóként. Külön öröm számunkra ez a meghívás, mert azt mutatja, hogy az OECD fontosnak tartotta, hogy meghívja egy másik világszervezet képviselőit is a konferenciára.

Mi volt az Ön előadásának témája?

Báger Gusztáv: Az Európai Unió, Finnország és Magyarország tapasztalatai alapján én arról beszéltem, hogy a tudásalapú gazdasági társadalmat hogyan lehet jó mutatószámokkal bemutatni. Ehhez azonban először azt a kérdést kellett alaposabban körbejárnunk, hogy mit jelent a tudásalapúság. Először is meg kell különböztetnünk a tudásalapúságot a gazdaságban és a társadalomban. A tudásalapúság a gazdaságban azzal jár, hogy azok a területek az igazán fejlődőek és prosperálóak, ahol jelentős a tudás részaránya. Megkülönböztetünk tudás iparágakat, ilyen lehet például az információs és technikai eszközök, számítógépek, internet, mobiltelefonok előállítása, amelyhez sokoldalú szakmai tudás kell. Vagy vegyük például a biológiát, ahol a termékek előállításához, tartósításához komoly vegyipari, vegyészeti szaktudás szükséges. Ezzel szemben, a társadalomban a tudásalapúság – többek között – azt jelenti, hogy az emberek számára könnyebbé tegyék a magasabb színvonalú szolgáltatások elérését. Vegyük például a tömegközlekedést vagy a háztartások felszereltségét, amelyek esetében a technikai fejlődés az emberek mindennapi életét könnyebbé teszi. Ez viszont azt is jelenti, hogy az emberek életét átformálja a változás, amihez állandóan alkalmazkodni, tanulni kell. Így az állandóan változó, bővülő tudásanyag miatt az élethosszig történő tanulás fogalma is szorosan kapcsolódik mindehhez.
Előadásomban a tudásalapúság fogalmának értelmezésén kívül azt is részleteztem, hogy mi tartozik a két említett kategóriába, mi ennek a modellje, milyen indikátorokkal mértük eddig és ez kielégítő volt-e vagy nem?
Meg kell állapítanom, hogy a tudásalapú gazdaság indikátorai már megfelelően kidolgozottak, amelyekkel mérhető, hogy a gazdaságban, vállalatokban, mennyi kutatási-fejlesztési ráfordítás van egy országban. A tudásalapú vagy információs társadalom mérése azonban jelenleg kevésbé megoldott, mint a gazdaságié.
Harmadrészt pedig bemutattam, hogy az Európai Unió egyes országai hol tartanak a tudásalapúság szempontjából, ebben a tekintetben melyek a fejlett országok.

Magyarország szempontjából hogyan látja a tudásalapú gazdaság és társadalom helyzetét, illetve milyen mintát nyújt az Európai Unió?

Báger Gusztáv: Az Európai Unióban Finnország nagyon elől, az elsők között van. Mi ebből a szempontból hátrébb vagyunk. Magyarország esetében egyfajta ellentmondásba ütközünk, mert a tudásalapú gazdaság tekintetében viszonylag jobban állunk, mint a tudásalapú társadalom helyzetét nézve. A multinacionális vállalatok a legújabb ICT, információs és kommunikációs technológia alkalmazásával saját területükön feljavítják Magyarország tudásalapú szintjét, jobbá teszik, mint az valójában. Azonban itt is érvényesül a dualitás, hiszen a magyar kis- és középvállalatok ezen a téren elmaradottabbak.

Magyarország és az Unió szempontjából nagyon is fontosak lehetnek ezek a mutatószámok, tekintve például a G8-ak figyelmeztetését Magyarország pénzügyi tevékenységének ellenőrizhetőbbé, átláthatóbbá tételére.

Báger Gusztáv: Igen, ez valóban egy nagyon aktuális kérdés, mert ahol a tudásalapúság gyorsan javul, magas szintet ér el, annak az országnak a versenyképessége is magas. Ha pedig alacsonyabb, akkor ez a nemzetközi versenyképességre negatívan hat. A magyar gazdaság versenyképessége növelésének tehát egyik hatékony eszköze lehet a tudásalapúság elősegítése, amit a Lisszaboni Program is szorgalmaz.

A versenyképesség nagy szerepet játszik a gazdaság és a jólét növelésében, ami a konferencia fő témájához, a fejlődés feltérképezéséhez, az életfeltételek javításához, a GDP és a mérőszámok pozíciójához is nagyban kapcsolódik.

Báger Gusztáv: Valóban. A konferencián párhuzamosan 6-8 szekció volt. A fő motívum pedig az volt, hogy a válság helyzetében, amelyben most értük el a mélypontot, a társadalmi haladás mérésében kisebb súlyt kell adni a GDP-nek, és újabb, sok más mutatót kell hozzá csatoltan alkalmazni, mert a GDP önmagában nem jól méri a társadalmi haladást. Így ez a konferencia egy fontos szemléleti fordulatot indított el, illetve erősíthet fel. Tulajdonképpen sokan úgy fogalmaztak, hogy a GDP-t „trón fosztani” kell az egyetlen fő mérőszám pozíciójából, és a GDP mellett az életszínvonalat, társadalmi jólétet más mutatókkal együtt kell mérni.

Milyen változást hozhat ez a jólét, és a társadalmi fejlettség mérőszámainak meghatározásában?

Báger Gusztáv: Eddig a jólétet az egy főre jutó GDP nagyságával mértük. Ez a konferencia pedig azt mondta, hogy ez a mutatószám nem alkalmas arra, amire használjuk. Csak a piaci teljesítmény nagyságát méri, de a társadalmi fejlettséget, az emberek jólétét kizárólag kifejező indexként ne használjuk, hanem másokat is tegyünk még hozzá, hogy a jólét, a well-being, azaz az egyes emberek preferenciát is kifejező legyen.

A jóléthez kapcsolódva, milyen megoldási javaslatok születtek a jövő számára?

Báger Gusztáv: Amikor kitört a válság, akkor Nikolas Sarközy francia köztársasági elnök volt az EU soros elnöke. Ő létrehozta a Stiglitz Bizottságot, amely javaslatait egy 300 oldalas jelentésben ismertette a múlt év szeptemberében. A Nobel-díjas Joseph E. Stiglitz ennek a bizottságnak az eddigi eredményeiről számolt be, hogy mit javasolnak a GDP mellé, milyen irányú korszerűsítést kell alkalmazni a statisztika és a mutatószámok területén. Mindezt nagy figyelemmel kísérték, mert mindenki tudja, érzi, hogy a GDP korszakának vége, és nagyfokú innovációra van szükség ezen a területen.

Mennyire mondható el, hogy tényleg ügyelnek arra, hogy az ilyen döntésekbe és fórumokra minden főbb ország, szervezet meghívást kapjon?

Báger Gusztáv: Ezen a fórumon minden főbb ország és nemzetközi szervezet képviseltette magát. Rendkívül érdekes és a világfórum fontosságát is jelzi, hogy a nyitóbeszédet a dél-koreai elnök, Lee Myung-bak tartotta. Meghívott előadóként pedig Szlovénia köztársasági elnöke, Danilo Türk mondott érdemi beszédet. Az OECD iránymutató álláspontját a fejlődés mérésének követelményeiről Angel Gurría főtitkár ismertette. Nagy hangsúlyt kaptak továbbá az alacsonyan fejlett országok, és például Afrika szerepe is.
E globális fórum folyamat Olaszországból indult 2004-ben, és Isztambulon keresztül elért el ide, Busanba. A fórum jelentős gondolatokat ébresztett, és sokat tanultam, hiszen komoly világhírű tudósok, vezető politikusok, gyakorlati emberek, és a civil szervezetek képviselői vettek részt rajta.

Ön szerint a fórumon, a szekcióüléseken megvitatott felvetések ténylegesen átkerülhetnek a gyakorlatba?

Báger Gusztáv: Reményem szerint, feltétlenül. Azonban, ha egy ilyen globális konferencián részt vesz az ember, meg kell állapítania, hogy sokszor kiderül, szinte már majdnem mindent alkalmaztak valahol. A kérdés inkább az, hogy mindez mennyire terjedt el, hiszen lehet, hogy még csak kísérletek vannak rá.
Nagy valószínűség szerint sok olyan eset van, amit az egyik ország újként vet fel, a másik pedig már régóta alkalmazza. A GDP mellett például Ausztráliában a szociális jólétet, a social wellbeing-et már más mérőszámokkal is mérik.
Egy ilyen konferencia azonban nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az országok újabb ötleteket kapjanak egymástól. Minél nagyobb globalitást kap egy ilyen konferencia, annál hasznosabb.

A politikát mennyire lehet kizárni az ilyen konferenciákról?

Báger Gusztáv: Közvetlen politizálásra a fórumon nem került sor, hiszen a miniszterek, képviselők szakemberként szerepeltek. Közvetett politizálás persze volt, hiszen megmutatkozott, hogy ki, milyen szemléletet és értékeket képvisel.
A társadalmi jólétet lehet úgy értelmezni, mint amit az adott kormányzat akar, tud nyújtani. Ez a top-down megközelítés. A másik a bottom-up, amellyel például az USA-ban és Ausztráliában élnek előszeretettel. Ez utóbbi szerint meg kell kérdezni az embereket sokoldalú felmérésekkel, hogy mitől és mikor érzik jól magukat, hogy a kormány, az önkormányzatok ennek az ismeretnek a birtokában tudják alakítani a politikájukat.

Az Ön előadásán kívül Magyarország milyen kontextusban jelent még meg a konferencián?

Báger Gusztáv: Magyarországról és helyzetéről a tudásalapú gazdaság és társadalom tekintetében csak az én előadásomban esett szó részletesebben. Azonban meg kell említenem, hogy a dél-koreai Statisztikai Hivatal elnöke megemlítette Magyarországot az OECD Happiness Indexe eredményeivel összefüggésben. Eszerint Magyarország a 30 ország közül csak a 27., míg Dél-Korea a 25. helyet foglalja el.
Mi egy kis ország vagyunk, és egy ilyen konferencián például az USA, Kína vagy India súlyához képest Magyarország kevésbé jelentős. Például Magyarország lakosságszáma 10 millió, ami nagyjából egyenlő Dél-Korea fővárosa, Szöul lakosságszámával.
Nagyon sok azonban a Magyarország számára átültethető tapasztalat, aminek fokozatosan remélhetőleg lesz hatása. Bíznunk kell abban, hogy a kormány kellő figyelmet fordít a fórum szellemiségéből adódó változásokra, és figyelemmel kíséri az új tendenciákat, ami nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtéséhez.

Ön szerint miért éppen a dél-koreai Busanra esett a választás?

Báger Gusztáv: Dél-Korea nagyon dinamikusan fejlődik, az 1 főre jutó GDP 20 ezer USA dollár, míg Magyarországon csak 12 ezer USA dollár. Az információs és kommunikációs technológiák terén nagyon fejlett ország.  Dél-Korea elismert tagja a G20-aknak, ebben az évben ott lesz a G20-ak következő találkozója.

A személyes élmények tekintetében mi fogta meg Önt leginkább?

Báger Gusztáv: Az előadások és viták ugyan nagyon érdekesek és fontosak voltak, de volt szerencsém emellett 4 órát – egy bérelt taxival – városnézéssel tölteni. A 4 millió lakosú Busan jellegét tekintve a csodálatos Rio de Janeiróhoz hasonló, öblös tengerparti karéjokkal, mögötte zöldellő hegyekkel. A gyönyörű, modern nagyváros szépségét a dél-koreaiak kedvessége még tovább emelte, kultúrájuk és viselkedésük nagyon szimpatikus és megkapó volt, ami megnyilvánult a beszélgetésekben, segítőkészségben is. Talán ez volt, ami még inkább meghatározta a fórumról és az országról alkotott összképet és tett mély benyomást rám.
Nagy élmény volt számomra és örömmel tölt el, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen.

Köszönöm szépen az interjút!
Juhos Anna
2009. december 28.