Harmadik évfolyamos nemzetközis csapatunk nyerte meg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola és a Magyar Protokollosok Országos Szövetsége által először megrendezett Főiskolai és Egyetemi Viselkedéskultúra és Protokoll versenyt. 

Harmadik évfolyamos nemzetközis csapatunk nyerte meg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola és a Magyar Protokollosok Országos Szövetsége által  először megrendezett Főiskolai és Egyetemi Viselkedéskultúra és Protokoll versenyt. Az egyetemet Zalaföldi Alexandra, Lorencsics Emese, Juhász Alina, Felföldi Rita és Dallos Sára képviselték, akiket a felkészülésről és a versenyen szerzett tapasztalatokról kérdeztük.

Hogyan találtatok rá a versenykiírásra és hogyan állt össze a csapat? Mondhatjuk, hogy egy már összeszokott csapatról van szó? 

Emese:  Tavaly tavasszal érkezett a felhívás, hogy meg fogják szervezni az I. Egyetemi és Főiskolai Protokoll és Viselkedéskultúra versenyt. A csapatunk akkor, kisebb változtatások után állt össze ebben a formájában.  
Rita: A versenyre való jelentkezést Szandi támogatta leginkább és ő volt az, akinek a kezdeti lelkesedése mindnyájunkra átragadt. A csapat összeállítása  ezután rendkívül gyorsan ment, mert mind az öten jó viszonyban vagyunk, így nem is volt kérdés, hogy  együtt  tudunk-e működni. Ráadásul Szandival mi már a tavalyi, Egerben megrendezett szomszédságpolitikával foglalkozó versenyen indult csapatnak is szerves részét alkottuk. A többiekkel pedig nagyon jó versenytapasztalatokat szereztünk a kedd esti kvízek révén. Így az itt tanult gyors helyzetfelismerést és gondolkodást kamatoztatni tudtuk a verseny során is.

Ez volt az első ilyen jellegű verseny Magyarországon, illetve  Közép-Európában. Mennyiben nehezítette meg ez a felkészülést? Milyen forrásokból dolgoztatok, illetve milyen jó tanácsokkal láttak el titeket a versennyel kapcsolatban? 

Rita:  A megadott szakirodalmat felosztottuk egymás között, gyakorlati felkészülés pedig Pereszlényi Zoltán tanár úr segítségével történt, aki készségesen rendelkezésünkre állt és  instrukciókkal  látott el például a rangsorolást, öltözködést és az ültetéses vacsorák megszervezését illetően. A csapat egyes tagjainak továbbá volt némi gyakorlati  tapasztalata a külügyminisztériumi szakmai gyakorlatuknak köszönhetően, Emese követségi tapasztalatai pedig a menükártyás feladat során kerültek középpontba. 
Szandi: Szerintem a verseny legnagyobb részt valóban az előre megadott szakirodalmakra alapult, de  emellett számos  általános műveltségi kérdést is kaptunk.  Külön örömet okozott számomra, hogy az egyik legtöbb pontot érő feladat az öltözködési és különböző alkalmakon való megjelenési formák (black tie, white tie, morning coat, tenue de ville…) bemutatása volt. Nagyon szerencsésnek mondhattam magam, mert ezzel a témával már sokat foglalkoztam és ezáltal +10 ponthoz segíthettem hozzá a csapatot.
Alina: Ami kissé megnehezítette a felkészülést egyedül az volt, hogy szakdolgozatírás mellett minél több időt szakítsunk a felkészülésre. A bemutatkozó kisfilmünk elkészítése is majdnem egy napot igénybe vett, de személy szerint  én  nagyon élveztem a forgatást és örülök, hogy csatlakozhattam a csapathoz.

Hogyan zajlott a verseny? Kik alkották a zsűrit? Milyen volt a verseny hangulata, illetve mi volt a legemlékezetesebb pillanat, kérdés számotokra és miért?  

Emese: A verseny fél tíztől délután négyig tartott és összesen 11 csapat vett részt rajta. Mi voltunk az egyetlen egyetem, emellett volt csapat a Rendőrtiszti Főiskoláról, az Általános Vállalkozási  Főiskoláról, a Budapesti  Kommunikációs Főiskoláról, az Egry Eszterházy Károly Főiskoláról, a Budapesti Gazdasági Főiskoláról, a Zsigmond Király Főiskoláról, illetve képviseltette magát két határon túli magyar iskola is, a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola Ukrajnából, valamint a Szászrégeni Grup Scolar Lucian Blaga Iskola Romániából. Először mindegyik csapat levetítette a bemutatkozó kisfilmjét, amit már korábban el kellett küldeni a szervezőknek. Az első meglepetés itt ért bennünket, ugyanis a felhívásban csak film vagy diavetítés elkészítését kérték, azt nem, hogy élő szóban is mutassuk be a tagokat illetve az egyetemet, úgyhogy már az első kört improvizációval kezdtük. Voltak általános műveltséghez kapcsolódó kérdések, például zenefelismerés, vagy az Európai Unióval kapcsolatos kérdéskör,  emellett  voltak villámkérdések, szituációs feladatok, illetve reflektálás is. Bár én nem a Külügyminisztériumban végeztem el a szakmai gyakorlatomat és legnagyobb meglepetésemre a Kuvaiti Nagykövetségen sem sikerült gyakorlati protokolláris tapasztalatokat szereznem, a Nagykövet Úr által adott fogadáson szerzett élményeim azonban rendkívüli mértékben segítették a versenyen való helytállásom. A díszebéd elkészítésével kapcsolatos feladatnál pedig Magyarország és az Európai Unió mellett éppen Kuvait Állam volt a harmadik vendég, így az ételek kiválasztásánál könnyebb dolgunk volt.
Alina: Gyakorlati feladatként  egy delegáció  tárgyalását kellett bemutatnunk.  A  feladatokat pedig egy igen komoly szakmai zsűri értékelte, melynek tagjai Dr. Görög János nyugállományú nagykövet, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatal Nemzetközi Főosztály főtanácsadója, Dr. Vámos Lászlóné igazságügyi főtanácsos, a Magyar Protokollosok Országos Egyesületének Alapítója és Örökös Tiszteletbeli Elnöke, Madridban Nemzetközi Protokoll Érdemrenddel kitüntetett protokoll szakértő, Galovtsik Erik főtanácsos, Kormányvendégház Igazgatója, Protokoll Aranylánc kitüntetettje, Dr. Sille István, több protokoll könyv szerzője, főiskolai oktató, protokoll szakértő, illetve a diákok képviseletében Tanayné Skriba Gabriella protokoll szaktanácsadó, szakirányos hallgató voltak.
Rita: Számomra a kérdések súlyának aránytalansága maradt meg leginkább. A korábban megszerzett tudást maradéktalanul fel tudtuk használni, de számos, a mindennapi életből vett tapasztalat, gyakorlat is  a  hasznunkra vált.  Könnyen vettük például az öltözködési szabályokkal kapcsolatos kérdéseket  egyszerűen a női megérzéseinkre, ízlésünkre hagyatkozva. A menükártyás feladatnál pedig rendkívül hasznosnak bizonyult, hogy  elég gyakorlottan mozgunk a konyhában,  így a  sok étel, elnevezés  nem tudott minket zavarba hozni. Egyik szaktársunk, Szikra Mária két héttel ezelőtt előadása révén pedig már szakértői voltunk, hogy melyik ételhez melyik bor illik.

Mik a csapat további tervei? Lenne esetleg, aki a verseny hatására szívesen látna el a továbbiakban hasonló munkakört? 

Szandi: Bevallom őszintén, nekem egyre jobban tetszik a protokoll, még a gondolattal is eljátszottam, hogy esetleg a jövőben foglalkozhatnék vele.  Gyakornokként a Külügyminisztérium Protokoll Főosztályán már megismerkedhettem  hasonló feladatokkal, amit nagyon élveztem és számos helyzetben kipróbálhattam magam, mint például Schmitt Pál köztársasági elnök beiktatásán. 

Összességében a verseny milyen tapasztalatokkal zárult?  Hozott számotokra valami újat, többet akár élmény, akár tudás szempontjából?

Alina: Tapasztalatnak nagyon jó volt  a verseny. Ezen kívül örülök, hogy a protokoll órákon, illetve most a felkészülés során megtanultakat a gyakorlatban is kipróbálhattuk.
Rita:  A feladatok alapvetően érdekesek és szórakoztatóak voltak, egyes esetekben  pedig  igencsak meg kellett tornáztatni az agyunkat, hogy a maximumot tudjuk teljesíteni. Szandi nélkül mondjuk nehezebben ment volna, sok terhet levett a vállunkról, így ezúton szeretném neki még egyszer megköszönni a törődést és a lelkesedést,  amivel lendületet adott az egész csapatnak. Nagyon szerettem a csapatban lenni, együtt dolgozni a barátaimmal és remélem, hogy a jövőben lehetőségem nyílhat további együttműködésre is.
Szandi: Számomra a versenyeken való részvétel mindig egyfajta felüdülést jelent, hiszen jó érzés  kiszakadni a mindennapokból és kipróbálni, hogy a megszerzett tudásom mire is jó valójában. Ez a verseny pedig egy nagyon pozitív visszajelzés volt a protokoll-tudásomat illetően, ráadásul külön örömet szerzett számomra, hogy Nagy Ildikó, a verseny főszervezője meghívott, hogy tartsak vele az m1 "Nappali" című délelőtti beszélgetős műsorába. A versenyre való felkészülésben szeretnénk még egyszer köszönetet mondani Pereszlényi Zoltán tanár úrnak, a kisfilm elkészítésében pedig Gőbel Balázsnak és Sereg Krisztiánnak, akik a felkészülés élménye mellett nagyban hozzájárultak sikerünkhöz. 

Gratulálunk ehhez a szép eredményhez és további sok sikert kívánunk a továbbiakban is!