Az Eszterházy Károly Főiskola Politológia Tanszéke által meghirdetett versenye képviselte egyetemünket a II. évfolyamból Felföldi Rita, Zalaföldi Alexandra, Szakáli Máté és Komáromi István december 2-án, Egerben.

Csapatuk III. helyezést ért el a témakörben, a tagokat a felkészülés és a verseny mikéntjéről kérdeztük.

Hogyan találtatok rá a versenykiírásra és hogyan állt össze a csapat? Mondhatjuk, hogy egy már összeszokott csapatról van szó?

Rita: A tanszéki honlapról értesültünk a versenyről, ezután Alexandra felhívott minket, hogy lenne-e kedvünk hozzá, majd elküldtük a jelentkezést. Versenyen eddig még nem voltunk együtt, de az egyetem első napjától kezdve jól összeszokott társaság vagyunk. Továbbá elvégeztünk olyan tanórákat, amiket a verseny szempontjából hasznosnak ítéltünk meg. Ilyen volt Alexandrának a Cultural history, nekem Magyarország a szomszédos országokkal, Máténak Közép-Európa, és ennek nagyon is hasznát vettük a döntőben.

Milyennek találtátok a versenykiírást, hogyan közelítettétek meg a témát?

Alexandra: Miután nagyjából megpróbáltuk behatárolni a témakört, Jany János tanár úrtól kértünk segítséget, aki pedig Kántor Zoltán tanár urat jelölte ki számunkra mentornak. Úgy gondoltuk, hogy a címből adódóan bizonyára Közép-Európáról és a szomszédos államokról lehet szó. Kiderült azonban, hogy rossz irányba indultunk el, és az EU-t, mint politikai entitást, nem pedig mint integrációt és annak szerepét, Magyarországot és a környező államok politikáját kellett volna figyelembe vennünk, és ahhoz anyagot gyűjtenünk. Ez a félreértés azonban csak akkor derült ki, mikor megláttuk a feladatlapot.

Mondhatjuk tehát, hogy az írásbeli forduló felülmúlta a várakozásokat, és váratlanul ért?

Rita: A kérdések felében saját vélemény és megítélés kifejtésére, indoklására voltak kíváncsiak, nem pedig tényanyagokra. Az internetről letöltött feladatlapot meglátva természetesen mindenkin a teljes kétségbeesés lett úrrá, mert egyáltalán nem erre készültünk. Gyorsan megrohamoztuk a könyvtárakat, Külügyi Intézetet, és igyekeztünk minél több könyvet, folyóiratot felkutatni erről a valójában nem létező témáról. Sűrű telefonhívások közepette próbáltuk kiosztani, hogy ki mit vállal Dél-Kaukázust, Hegyi-Karabahot, Azerbajdzsánt érintő témákról.
A feladatsor csúcspontjának azonban az EU szomszédságpolitikájának és az EU bevándorlás-politikájának összehasonlítását tekinthetjük, ami azért izzasztó perceket okozott számunkra.

Alexandra: A többi feladat inkább arról szólt, hogyan tudjuk interpretálni azt, amit ezekről a témákról olvastunk. Vagyis inkább olvastunk volna, a szakirodalom hiányában azonban ez elég nehéznek bizonyult. Kántor tanár úr értékelése és kritikája jól tükrözi mindezt, mely szerint „stilisztikailag és esztétikailag egy nagyon ütős” dolgozatot sikerült összeállítania a csapatnak. A szakmai értékelésből pedig majd mindenki tanul.

Mennyi idő volt a feladatsor megoldására?

Rita: Október 16-án kaptuk meg a feladatsort, és november 5-e volt az első leadási határidő. Az őszi szünetet tehát erre szántuk.

Alexandra: A véletlen azonban megint közrejátszott, hogy túljussunk legalább az első fordulón. November 14-én negyed 4-kor sikerült még egyszer felnézni a honlapra, amikor is megjelentek a feladat formai követelményei, mely szerint minimum 3000 karakter kell egy feladat megválaszolásához. Ez konkrétan a „Törökország mért nem lehet a szomszédságpolitika része” kérdésnél okozott problémát, ahol még az egy mondattal is megszenvedtünk, nem a 3000 karakterrel.
A határidő közben november 15-re módosult, és a feladatlapot PDF formátumban illetve postai úton is el kellett küldeni a szervezőknek.

Mondhatjuk tehát, hogy aki ezt az akadályt is leküzdötte, az jó eséllyel ott lehetett a döntőben?

Alexandra: A versenyre 28 csapat jelentkezett, ebből 16-an küldték vissza a feladatlapot, és abból 10-et hívtak be december 2-ára a döntőre. A Kodolányi János Főiskola 6, a Zsigmond Király Főiskola 2, és az ELTE 1 csapata érkezett még Egerbe a miénk mellett. A feladatokat Simon Zoltán javította Brüsszelben. És a döntőbe a honlapra felkerült lista szerint elsőként kerültünk be. Jó érzés azért volt úgy ott lenni, hogy tudtuk, hogy jól teljesítettünk az első körben.

Rita: Viszont a feladatlap nehézségét maximálisan tükrözi, hogy a 90 megszerzendő pontból 65 ponttal a miénk volt a legjobb.

A kezdeti nehézségek után milyen elvárásokkal érkeztetek a döntőbe, és milyen tapasztalatokkal gyarapodtatok közben?

Alexandra: Nagyon vártuk a döntőt, és az értesítés után megint jött egy gyors logisztika, újabb tanulmányok, forródrótos emailek következtek, hiszen aktívan nagyjából 3-3,5 napunk volt felkészülni.

Rita: Meg kell jegyeznünk azonban, hogy nagyon szerencsések voltunk, mivel pár nappal korábban pontosan azokat a témákat néztük át, amiket ott megkérdeztek és Kántor tanár úr konzultációi is nagyon hasznosnak bizonyultak.

A második forduló feladatsora tehát már közelebb állt ahhoz a témakörhöz, amit az elsőnél is vártatok?

Alexandra: Igen, sokkal. Itt hasznosíthattuk az egyetemen és a plusz órákon megszerzett tudásunkat is.
Két nagy blokk volt ebben a fordulóban. Az elsőben írásbeli, feleletválasztós, röviden kifejtős, totó. Majd jött a „helyesen és gyorsan” feladat, amely, mint később hazafelé a vonaton kiderült, mindenki kedvenc feladata volt. Itt minél kevesebb információból kellett kitalálnunk a helyes választ.

Rita: Volt egy második, szóbeli rész is, de kicsit itt mellékvágányra futottunk a dologgal. Először egy cikket kellett összefoglalni és interpretálni, kommentálni. A zsűri szóbeli értékelése nagyon pozitív volt számunkra, ez azonban a pontszámokban kevésbé mutatkozott meg, és a 30 pontból csak 17-et kaptunk.
A második feladatban beszédtervezetet kellett írni a miniszterelnöknek, azonban 3 szervező 3 különböző instrukcióval látott el minket. Habár nem konkrét szöveget kellett írni, 10-ből 7 csapat beszédet mondott, nem tervezetet, ezzel szemben többen is felléptek, a zsűri mégis aszerint értékelte a feladatot, hogy a többség hogyan oldotta meg.

Végeredményben a szervezettség, a rengeteg utólagos kiegészítés és módosítás mennyiben változtatott és járult hozzá a verseny összképéhez?

Rita: A sok negatívum ellenére valójában mind a felkészülés, mind a verseny alatt nagyon élveztük az együtt töltött időt. A zsűritagok, Majtényi Balázs, Tótfalusi András és Ráczné dr. Horváth Ágnes és a Politológia Tanszék munkatársai nagyon érdeklődőek és pozitívak voltak az egész verseny alatt. Ha nem indultunk volna ezen a versenyen, bizonyára soha nem foglalkoztunk volna ezzel a témával bővebben és részletesebben.

Alexandra: Mikor felmerült ennek az interjúnak is a lehetősége, nagyon szívesen vállaltuk. Úgy gondoltuk így hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a többiek is értesülhessenek erről és beleláthassanak, hogy van ilyen is. Van rá program és tervezet, fontos és szükséges ezzel is foglalkoznunk és átlátnunk.

Mik a csapat további céljai, tervei? Szeretnétek továbbra is együtt indulni más versenyeken?

Rita: Beszéltünk róla, hogy menjünk-e jövőre erre a versenyre, és úgy döntöttünk, hogy előbb majd megnézzük a feladatlapot. Ha megint indulunk, bizonyára nem a szervezés fog motiválni.
Összességében azonban pozitív tapasztalatokkal tértünk haza, és emberileg is nagyon sokat fejlődtünk. És természetesen nagyon örülünk a harmadik helyezésnek.

Arra a kérdésre pedig, hogy szeretnének-e továbbra is EU-s témákkal foglalkozni, a csapattagok elmondták, reményeik szerint a versenyen megszerzett és elmélyített tudásukat számos más órán kamatoztatni tudják a későbbiekben, és ha ismét rábukkannak egy hasonló versenyre, majd megint jön egy telefonhívás, hogy összeszedje a csapatot.

Gratulálunk a versenyzőknek a szép eredményhez!

Juhos Anna