Kutatási területe a késő antik és középkori településhálózat a Kelet-Mediterráneumban, a Közel-Kelet késő antik és középkori hadiépítészete, a szíriai tengerparti régió történeti és régészeti topográfiája. 2009 tavaszán hároméves posztdoktori ösztöndíjat nyert az OTKA-tól.
Hogyan alakultak ki a 12-13. században a keresztes államok? Mit tudunk lakóik életéről?
A 11. század végén megindult keresztes hadjáratok a középkori Európa egyik legnagyobb nemzetközi mozgalma volt. Minden valamirevaló korabeli állam részt vett ebben a „középkori NATO-nak” tekinthető mozgalomban, mely a Közel-Kelet vonatkozásában két évszázadig tartotta mozgásban Európát és gyakorolt közvetlen hatást embermilliók életére. A hadjáratok azzal az alapvető céllal indultak, hogy visszaszerezzék a Szentföld évszázadokkal korábban muszlim kézre került keresztény zarándokhelyeit és egyben enyhítsék a keleti keresztényekre nehezedő muszlim (elsősorban szeldzsuk török) nyomást. Az eredeti tervek szerint limitált hadjáratban gondolkodó szervezők nem számítottak arra, hogy felhívásuk népmozgalmat indít majd útjára, mely végül lehetővé tette az önálló latin államok megalapítását a Közel-Keleten.
A keresztes mozgalom mind politikai, mind gazdasági, mind pedig technológiai szinten rendkívül komoly stimuláló hatást gyakorolt Európára és társadalmi hatásai sem elhanyagolhatóak, de ezeknek az aspektusoknak a jelentős része még feltáratlan. Elég csak arra az egyszerű tényre gondolni, hogy a hatalmas seregek ellátásának megszervezése korábban nem tapasztalt mértékű logisztikai kihívások elé állította a vezetőket, vagy a seregek tengeri szállítása milyen hatással volt a hajózás fejlődésére. Bár általánosságban elmondható, hogy nem a keresztes kori Szentföld volt a kelet és nyugat közti kulturális csere elsődleges területe, az európaiak közel-keleti jelenléte jelentősen tágította az európai világképet.
Ugyanis a keresztes korszak nem elsősorban csaták sorozatából ált. A 12. század elején létrejött négy latin állam egyes területein évtizedek teltek el bármiféle harci cselekmény nélkül, és mind a latin, mind pedig az arab krónikák a korábbi időszakokhoz képest egyértelműen prosperáló időszak képét közvetítik. A viszonylag nagy számú európai megtelepedése, a korábban soha nem látott mértékű zarándokforgalom és az itáliai kereskedőkolóniák megjelenése nagyon komoly gazdasági prosperitást idézett elő. A partvidéken élő sok európai - bár számos keleti szokást és intézményt átvett - a legtöbb alapstruktúrában az európai óhaza gyakorlatát próbálta átültetni. Az egyik ilyen középkori európai jellegzetesség az erős vidékközpontúság volt. A korábbi közel-keleti civilizációkhoz hasonlóan alapvetően városi civilizációnak számító iszlámtól elfoglalt területeken korábban elképzelhetetlen mértékű fejlesztések zajlottak a vidéken, és a latin okleveleknek hála, először nyílik alkalmunk forrásokon keresztül is bepillantani a Levante vidéki településhálózatára.
Milyen kérdésekre keresi a választ?
A városokat és nagyobb erődöket körülvevő településekkel a kutatás korábban alig foglalkozott és most is csak egyes foltok nevezhetők többé-kevésbé feldolgozottnak. Ugyanakkor ez a rendszer alkotta a keresztes államok alapstruktúráját és biztosította a nagyobb központok ellátását. A sokkal több forrásból ismert keresztes területek segítségével a környező muszlim területekről is sokat megtudunk és emellett a vidéki településhálózat-kutatás olyan, máig is igen aktuális kérdések megválaszolását is lehetővé teszi, mint a korabeli népesség etnikai és felekezeti hovatartozása és ennek átalakulása egészen napjainkig.
Milyen új metodológiát dolgozott ki kutatásaihoz?
A források töredékes és szórt volta miatt a vidéki településhálózat hatékony kutatása igen komplex szemléletmódot és megközelítést igényel. Az elsősorban latin és arab nyelvű források átvizsgálása mellett fontos az újkori útleírók szövegeinek, valamint a korai és a legújabb térképek helynévanyagának tüzetes vizsgálata is. Az általánosságban csak kevés változást mutató helyi elnevezések gyakran utalnak antik vagy középkori településekre vagy régészeti objektumokra. Az előbb említett „alapanyag” adatbázisokba rendszerezése után következik az adatok térképre vitele és egybevetése a terület nagy felbontású domborzati és vízrajzi térképeivel. A potenciális középkori települések kiszűrését emellett nagyban segíti a 20. század első felében készített francia légifotók és mai műholdfelvételek áttekintése.
Csak ezután az aprólékos előkészítő munka után következik a források ellenőrzése a terepen. Mindez együtt is csak törtrészét adja a sikernek. Az egyik legfontosabb forrásnak ugyanis a helyi falusi lakosok bizonyultak - akik, ha sikerül elnyerni a bizalmukat, készséggel vezetnek el olyan antik és középkori lelőhelyek tucatjaihoz, melyeket más módon szinte lehetetlen megtalálni.
A felsorolt kutatási irányokat végigfuttatva volt olyan terepbejárási szezon, ahol négy, korábban nem ismert keresztes lakótorony maradványát sikerült megtalálni egy szinte teljesen ép, keresztesek által emelt malomépülettel egyetemben. Emellett tucatszám sikerült dokumentálni késő antik települések, remetetelepek és számos barlangerőd maradványát is.
Miért Szíriában kezdett ásatásokat?
A mezopotámiai és egyiptomi civilizációs zóna közt elterülő Szíriában az elmúlt évezredek páratlan emlékanyagot halmoztak fel és ez igaz a keresztes korszakra is. A Közel-Kelet legmonumentálisabb és legépebb keresztes emlékei állnak itt, de többségüket alig tanulmányozták, környezetükkel pedig korábban gyakorlatilag nem foglalkozott senki. Egyetemi ösztöndíjas éveim alatt kezdtem meg a terepbejárásokat, melyek elsősorban a tengerparti régióra és az Anszáriyya hegységre koncentráltak. Emellett megkezdtem a vidék keresztes épületein található középkori kőfaragójelek szisztematikus gyűjtését és tanulmányozását, ami például a korabeli építéstörténet egyik fontos forrása lehet. A Crac des Chevaliers erődjének falain található középkori graffitik 2003-ban végzett dokumentációja a korabeli viselet, fegyverzet és gondolkodásmód egyes elemeire vet fényt. Ugyanebben az évben a szíriai hatóságok engem kértek fel a Templomos Lovagrend északi központjának számító Tartúsz erődjében előkerült középkori terem feltárásával.
Hogyan jött létre a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió?
Az első években egyedül végzett kinti kutatómunkához 2003-tól növekvő számban csatlakoztak magyar és szíriai kollégák-barátok, s 2005-től az ekkorra már közel 10 fősre duzzadt csapatunkat a Szíriai Régészeti Főigazgatóság hivatalosan is közös szíriai-magyar régészeti misszió rangjára emelte. Ahogy korábban, tevékenységünk a mai napig is összehangolt csapatmunkára épül. Igyekszünk a lehető legtöbb szakterület kutatóit bevonni és eredményeiket egy lehetőség szerinti egységes egészbe integrálni. A misszióban mára kutatói vagy diákjai révén szinte az összes nagy magyar felsőoktatási intézmény és kutatóhely képviselteti magát. Az összetett kutatómunkához hasonlóan fontosnak tartjuk az utánpótlás kinevelését és szeretnénk egyre több magyar diáknak biztosítani a részvétel lehetőségét.
Miért Margat várának feltárását tűzték ki célul?
Az igazat megvallva mi soha nem terveztük, hogy a világ legnagyobb keresztes várának kutatási koncessziójáért versenyezzünk a nálunk sokkal komolyabb anyagi háttérrel és esetenként önálló szíriai kutatóintézetekkel is rendelkező nyugati országokkal. Egy közel hat hektáros, korábban kutatatlan erődítés és középkori város feldolgozása nagyon nagy felelősséggel járó, igen összetett feladat. A szíriai hatóságok azonban korábbi eredményeinket ismerve kifejezetten minket kértek fel Margat feltárására.
A margati lelőhelyet több tényező is egyedivé teszi. A vár a középkori Európa egyik legnagyobb nemzetközi szervezetének, a Johannita lovagrendnek volt a legfontosabb erődje és mint ilyen nemcsak katonai objektum, hanem a régió közigazgatási központja is volt. Kiváló lehetőséget kínál tehát a lovagrendi vár és a környező településhálózat szimbiózisának vizsgálatára. Ebben különösen fontos a várhoz tartozó erődített település kutatása.
A megtiszteltetést csak növeli, hogy tulajdonképpen mi határozhatjuk meg a teljes kutatásmenetet és gyakorlatilag minden kutatási irányban szabad kezünk van.
Hogyan alakul az előkerült tárgyak, freskók további sorsa?
A freskók többsége igen jó „megtartottságú”, a leválásra inkább hajlamosakat pedig a szakembereink stabilizálják, így minden freskó a helyén fog maradni, egyet sem akarunk leválasztani és múzeumba szállítani. A freskók az eredeti helyükön, a kápolnában várják a teljes restaurálást, ezt követően pedig a látogatókat. Az ásatásokon előkerült több ezer tárgy (kerámia és üveg, fémeszközök és fegyverek, állatcsontok stb.) a tisztítás, konzerválás, restaurálás, rendszerezés, fotózás és leltárazás folyamatát követően a várban kialakított raktárainkban sorakoznak: a szebb és legfontosabb példányok a közeljövőben létrehozandó vármúzeumba kerülnek.
Milyen régészeti munkákat végeztek/terveznek?
A régészeti feltárás ütemtervét alapvetően két szempont határozza meg. Az egyik az, hogy hol vannak azok a területek, melyek a legégetőbb tudományos (pl. építéstörténettel, funkcióval, anyagi kultúrával) kapcsolatos kérdések megválaszolásához szükséges anyagot rejtik. A másik fontos szempont a feltárási területek kiválasztásában az, hogy melyik terület igényli a legsürgősebb állagmegóvási beavatkozást, amihez nélkülözhetetlen az előzetes feltárás.
A vár szerkezetének megértéséhez elengedhetetlen volt a szinte teljesen elpusztult középkori nagyterem egy akkora részletének feltárása, amekkora lehetővé tette a terem elméleti rekonstrukcióját és elegendő rétegtani adatot szolgáltatott a terem történetének (építéstől pusztulásig) rekonstruálásához. Fontos cél a vár helyiségeinek azonosítása, és az ezekben álló egykori infrastruktúra feltárása, ezért kezdtük el a vár központi konyhájának feltárását, ahol többek közt egy hatalmas sütőkemencét és olivatartó hombárokat találtunk. A vár középkori szennyvízelvezető rendszerének részleges feltárását a tudományos szempontok mellett praktikus okok is indokolták; csak az egykori túlfolyócsatornák segítségével lehet hatékonyan elvezetni a téli esőzések vizét, mely egyébként nagy tócsákban gyűlik össze a vár mélyebben fekvő területein és alépítményeiben. Az ennek a programnak a keretében feltárt latrinák aknái egyben az egykori anyagi kultúra egyik leggazdagabb tárházai, hiszen ezek legtöbbje szemétledobóként is működött. Emellett az ide véletlenül beesett értékes tárgyaknak a legritkább esetben mentek utána.
A belső vár keleti boltozott helyiségei feletti terasz kutatását az alattuk levő boltozatok veszélyes megrogyása tette szükségessé, hiszen ezek sürgős stabilizálásra szorulnak, melynek terveit szintén a mi szakembereink dolgozták ki. A teraszt fedő törmelék feltárása meglepő eredményt hozott. A vár egyik legveszélyeztetettebb helyén könnyűszerkezetű és nagyon kifinomult épületsor maradványa került elő, mely világosan bizonyítja, hogy a korabeli lovagrendi várakban a robusztus és komor boltozott csarnokokon kívül is volt élet és ennek kifinomultságáról a rendkívül gazdag tárgyi emlékek is egyértelműen tanúskodtak. A terasz nyugati, beépítetlen felén pedig érdekes technikatörténeti mementóként egy hatalmas, kör alakú kőalapozás is előkerült, melyet egy középkori emelődaru alapozásaként azonosítottunk.
Hogyan halad annak a nagy visszhangot kiváltott freskóciklusnak a feltárása, amelyet a vár kápolnájában találtak?
A margati vár kápolnája a térség egyik legnagyobb várkápolnája, melynek északi oldalfülkéjében az 1980-as évek fordulóján gyönyörű, újszövetségi jeleneteket és szenteket ábrázoló freskótöredékek kerültek elő. Ugyanakkor a kápolnahajóról úgy vélte a szakirodalom, hogy soha nem volt kifestve. Itt találták meg freskórestaurátor szakembereink a Szentföld eddig ismert legnagyobb keresztes freskóciklusát, mely nemcsak mérete miatt rendhagyó. A déli falon látható freskó egy többszintes poklot ábrázol, melyet egyértelműen nyugati mester festett. Ez mindenképpen ritkaság a keresztes freskók közt. A freskó vakolatának megerősítése mellett a felület nagy részét is megtisztították a szakembereink, de bőven maradt még munka a restaurálás megkezdéséig. Közben megindult az északi fal feltárása is, ahol a déli fal tematikájának ellenpontjaként a mennyország kezd kibontakozni a kutatószondák csíkjaiból. Itt a beázások miatti rosszabb állag következtében nagyon elhúzódó aprómunkára lehet számítani, de ez a freskófelület is igen látványosnak ígérkezik a feltárást követően. Nagyon jól haladnak a Képzőművészeti Egyetemen folytatott laborvizsgálatok is, melyek nemcsak a festékek összetételének, hanem a festéstechnika megismerésének is alapvető feltételei és a majdani restauráláshoz is egyedülálló alapadatokat szolgáltatnak.
Milyen nehézségekkel kell megbirkózniuk a terepen?
A kiváló és rendkívül lelkes csapatnak hála, a felmerülő problémákat nagyon gyorsan megoldjuk és sokszor már fel sem tűnnek. Nehéz azonban megnyugtató megoldást találni a gyakori áramkimaradásokra, amelyek megnehezítik a gépek használatát, illetve a reflektorok nélkül kénytelenek vagyunk szüneteltetni a sötét boltozott helyiségekben folytatott ásatást. Mivel vezetékes víz nincsen a várban, a vizet a korábbi lakókhoz hasonlóan a középkori esővízgyűjtő ciszternákból szivattyúzzuk fel. Mondanom sem kell, hogy egy áramkimaradás itt is okoz kellemetlenségeket.
Milyen forrásokra támaszkodnak a munka során? Milyen természettudományos eszközöket használnak fel a kutatásokhoz?
Mindenekelőtt kiemelném, hogy a várról magáról és környezetéről relatíve sok írott forrás maradt fenn. Ez nemcsak a vár történetének, hanem a benne folyó életnek a rekonstruálásában is komoly segítséget nyújt. Mindez elengedhetetlen az ásatási területek meghatározásában és az ütemtervek kidolgozásában is. A tervezésben még egy nagyon fontos konkrét eszközre támaszkodunk. Az egyik legmodernebb típusú földradar segíti a felszín alatti épületmaradványok és vízvezetékek feltérképezését. Az álló épületekről és az ásatási területekről egyaránt fotogrammetriai dokumentáció készül az erre specializálódott szakemberek közreműködésével. Emellett folyik a vár és a városterület hagyományos építészeti dokumentációja is. Ezek a felmérések képezik az épületek és a faragott kőanyag vizsgálatát követő számítógépes térrekonstrukciók alapját.
A régészeti feltárások során előkerült leleteket a tárgyrestaurátor kollegák veszik szakszerű kezelésbe. Ennek a fontos forráscsoportnak a megvizsgálását megelőzi a tisztítás, korrózióeltávolítás, konzerválás és fontosabb tárgyak esetén a restaurálás is. A korabeli állattartásra és táplálkozásra vonatkozó egyedülálló adatokat hordoznak a nagy számban előkerülő állatcsontok, amelyek kutatását egy archaeozoológus kolléga végzi. Az építéstörténet és periodizáció területén alapvető fontosságú segítségnek bizonyult a Margatot ért földrengéseknek és azok látható jeleinek tanulmányozása. Az ásatáson előkerült nagymennyiségű famaradvány vizsgálata a vár körüli történeti erdőművelésre szolgáltat nélkülözhetetlen adatokat, de külön kutatási irányt képez a nemrég feltárt kovácsműhely vassalak maradványainak elemzése is. Mivel a szuburbium (a várhoz tartozó erődített település) területét egészen 1959-ig lakták, az itt álló maradványok építészeti felmérése mellett megkezdjük a még életben levő egykori lakók által őrzött emlékek összegyűjtését. Ez a néprajzi jellegű gyűjtés kiterjed az egykori lakóházak és alegységeik funkcióinak azonosításától a népszokások és legendák összegyűjtéséig.
Milyen eredményekkel zárulhat a hároméves kutatási periódus?
Mindenekelőtt szeretnénk elkészülni a vár és környezete történeti forrásgyűjteményével és elemzésével, mely a margati monográfiasorozat első kötete lenne. Mivel máris rengeteg, a régészeti terepmunka során összegyűjtött anyagunk van, az első három év szezonjainak eredményeit is szeretnénk külön kötetben kiadni. Jól halad a vár építéstörténeti kutatása és periodizációja, melyet 3D-s számítógépes modellsorozatként is szeretnénk elkészíteni hamarosan. Úgy tervezzük, hogy a most kezdődő hároméves periódus végére befejezzük a belső vár legfontosabb részeinek feldolgozását és ezzel párhuzamosan belekezdünk a várhoz tartozó erődített település régészeti kutatásába is. A közeljövőben mindenképpen szeretnénk feltárni és letisztítani a kápolna összes falfelületét. Az elkövetkezendő három év egyik legfontosabb feladata a keleti boltozott csarnokok megmentése a beomlástól, és nem kizárt, hogy ha befejezik a felújítást, amelyet a Misszió szakembereinek tervei alapján végeznek, itt rendezik be az vár első múzeumát az általunk feltárt és restaurált anyagból.
Silberer Vera
www.otka.hu
