Egy közelmúltbeli régészeti szenzáció hívta fel a figyelmet a legnagyobb keresztes vár, a margati vár feltárásának eredményeire. Magyar régészek rábukkantak a Szentföld eddigi legnagyobb falfestményére. Ez a lelet nemcsak impozáns méretével, de elhelyezkedésével és tematikájával is meglepetésként hatott, és a vár feltárása is új képpel szolgál a középkori lovagok életéről.
Major Balázs régész és történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének oktatója 2006-ban kapta meg a lehetőséget, hogy munkatársaival részt vegyen a feltáráson.
– Hány év lenne még szükséges a teljes feltáráshoz?
- A dupla falgyűrűvel kerített 5,7 hektáros várhegy teljes feltárása gyakorlatilag lehetetlen, illetve nem is szükséges. A vár legsürgősebben megkutatandó része a johannita belső vár, ahol minden munkafázist figyelembe véve mintegy 5-7 évre lenne szükség a tudományos szempontból teljes munka elvégzésére.
– A belső vár hányad része az objektumnak?
– A johannita belső vár valamivel több mint egyhatodát foglalja el a várhegy erődített fennsíkjának, a többin egy középkori város terült el, a források szerint meglehetősen gazdag infrastruktúrával. A városkában a néhol ma is látható középkori házak mellett egy örmény és egy szír templom is állt, de kellett lennie legalább egy latin kápolnának is, és nagyon valószínű, hogy itt állt a környező területek püspökének a rezidenciája is. A városkában ipari tevékenység is folyt. Sok érdekességet tartogat majd az egykori temető feltárása is. A város kutatása már eddig is párhuzamosan folyt a belső váréval. A várkápolnában felfedezett, pokolbéli jeleneteket ábrázoló freskót már teljesen feltárták. Még sok finomtisztításra váró felület van a felszínén, de újabb figurák előkerülésére már nem lehet számítani. A 27 alak így is rekordnak számít. A szemközti falon a Mennyország jelenetei több mint 80 %-ban feltáratlanok, eddig csak kisebb kutatóablakokat nyitottak szakértőink a későbbi vakolatba. Itt is legalább akkora méretű felület volt befestve és itt is sok figura díszítette a falat. Bár a freskók állapota ezen az északi oldalon rosszabb, de gondos munkával nagyon látványos eredményeket lehet majd elérni.
– A falfestések mellett vannak még különleges leletek?
– Számos olyan eredménnyel büszkélkedhetünk, amelyek újraírnak bizonyos fejezeteket a keresztes korral kapcsolatban. Ezek nem annyira egyes tárgyak, mint inkább ásatási felületek. Ilyenek például a vár keleti boltozott teremsora feletti lakóépületek. Eddigi tudásunk alapján a lovagrendi várak a maguk hatalmas falaival, tornyaival és boltozott csarnokaival meglehetősen rideg, kényelmetlen lakóhelyek voltak. A korábban üres terasznak vélt terület feltárása során azonban egy lakályos épületszárny került elő kisméretű szobákkal, káddal, egy feltételezhető saját konyhával, latrinákkal. Az itteni leletanyag is arra utal, hogy sokkal kényelmesebb és gazdagabb volt itt az életminőség, mint azt korábban gondoltuk.
– Mi arra a magyarázat, hogy a nagyterem szinte teljesen elpusztult, más részek pedig szinte épen maradtak?
– Ennek egyik oka nyilván a szerkezetben rejlik. Hatalmas méreteinél fogva a nehéz boltozat sokkal sérülékenyebb volt, mint a vár kisebb termei. Ettől függetlenül úgy tűnik, túlélte a keresztes kort, és szerintünk egy XVIII. század közepi földrengés döntötte végleg romba, ekkor épül rá egy részben ma is álló oszmán palota.
– Mekkora előnyt jelent arab nyelvtudása a szíriai kutatómunkában?
– Minden nép jobban megbecsüli azt az idegent, aki beszéli a nyelvét, s ez hatványozottan igaz az arabokra. Bár a szíriai szakemberek és diákok többsége beszél valamilyen idegen nyelvet, a munkásokkal leginkább arabul lehet szót érteni, elmagyarázni a feladatokat. Ha azonban a helybeliek nem látják az emberen, hogy szereti, tiszteli őket, akkor beszélheti akármilyen tökéletesen az arabot, fenntartásokkal fogják kezelni.
– Kik még az állandó résztvevői a feltárásnak?
– Sajnos a pénzhiány komoly korlátokat szab a létszám tekintetében. Aki azonban egyszer is megfordult Margatban, függetlenül attól, hogy kutató-e vagy diák, mind szeretne visszajönni és részese lenni a csapatmunkának. Így inkább úgy fogalmaznék, hogy csak állandó tagjai vannak a csapatnak, s létszámuk reményeink szerint évről évre bővülni fog. Eddig velem együtt összesen 26 magyar kutató vett részt a kinti munkákban. Minden nehézség ellenére az elmúlt évben 15 magyar, az ország különböző egyetemeiről érkezett egyetemista is dolgozott kint velünk a várban hosszabb-rövidebb ideig.
Margat várát eredetileg 1062-ben építették arab törzsek. A keresztesek csak 1119-ben tudták bevenni. Az antiochiai hercegség részeként a Mazoir család birtokába került, majd 1187-ben a johannita lovagrend szerezte meg, és birtokolta közel száz évig, nagyszabású építkezésekkel bővítve, fejlesztve azt. Ezekhez királyunk, II. András is hozzájárult, aki 1218-ban vetődött ide, keresztes hadjáratáról hazatérőben. A szalacsi sójövedelmekből évi 100 márkát rendelt az objektum fenntartására és bővítésére, ami rendszeresen meg is érkezett. (Így kétszeresen is érintettek vagyunk a várat illetően.) A várat a híres-nevezetes Szaladin szultán sem tudta bevenni, végül a mamelukoknak sikerült meghódítaniuk 1285-ben. A várhoz csatlakozó városias település házaiban még 1959-ben is laktak, miközben az erőd katonai szerepe már régóta megszűnt.
(szerző: Bognár Mária)
