Az ELTE Természettudományi Karán 1967 és 1972 között a geológusi és térképész szakon tanult, ahol tanulmányi eredményei alapján az 1971–1972-es tanévben népköztársasági ösztöndíjat nyert el. Diploma védései után az MTA kutatójaként (MTA TAKI), majd a Kartográfiai Vállalatnál térképszerkesztőként dolgozott. 1975 tavaszától szakmai munkája a földtani térképezés és annak módszertani fejlesztései: a légifényképek, a távérzékelés és a térinformatika földtani alkalmazásai, a térképek digitális kartográfiai megjelenítése, többoldalú együttműködések. A Földtani Intézet földtani térképezését több éven át vezette a Kisalföldön, Mongóliában több mint öt évig, Líbiában két évig expedíciókban térképezett és nyersanyagokat és vizet kutatott.
Tanulmányi részképzés: Kijev (SzU) – 1971
Iparművészeti Főiskola typografikai szak: vendéghallgató – 1974–1976.
Távérzékelési továbbképző kurzus: USA Földtani Szolgálat (USGS) – 1983
Intézeti nyugállományba helyezése óta a földtanhoz és a térképészethez kötődő egyszemélyes Bt. ügyvezetője. Legjelentősebb megbízatása a Paks II. telephely létesítési engedély megszerzéséhez szükséges földtani kutatásokhoz kapcsolódtak.
Meghívott előadóként földtani, geomorfológiai és térképészeti tárgyakat oktatott, terepgyakorlatokat tartott Sümegen az ELTE TTK és a Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatóinak. Utóbbi egyetemen címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. Ugyanott 2009-ben PhD fokozatot szerzett Somogy és Zala neotektonikája c. dolgozatával, 2015 óta a PPKE BTK-n Régészeti geológia, ásvány- és kőzettan címen tartja gyakorlati előadásait.
Angolból középfokú, oroszból felsőfokú nyelvvizsgát szerzett.
Nős, felesége matematika-fizika szakos tanár és kartográfus. Három lánygyermeke született: Ilona, Antónia és Franciska. A két első révén háromszoros nagyapa.
Síkhegyi Ferenc PhD
