Tantárgy adatlapja
A tantárgy a 19-20. századi magyar építőművészet történetének kiemelkedő jelentőségű alkotóival és alkotásaival ismerteti meg a hallgatóságot. Az elsajátítandó ismeretanyag két fő pillére a fentiekkel kapcsolatos történeti, stílustörténeti ismeretek és a művek kép alapján való felismerése. A hallgató legyen képes megkülönböztetni a két évszázad főbb stílusait az egyes főműveken, és lássa a stíluskapcsolatokat, összefüggéseket a különböző életművek és alkotások világában.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Sisa József (szerk.): A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Bp, 2013. (Építészeti fejezetek)
Sisa József és Dora Wiebenson (szerk.): Magyarország építészetének története. Bp., 1998. (19-20. századi építészeti fejezetek)
Gerle János- Kovács Attila-Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Bp.. 1990.
Moravánszky Ákos: Versengő látomások. Bp. 1993.
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. Bp., 2001.
Ajánlott irodalom:
Ybl Ervin: Ybl Miklós. Bp., 1956.
Gerle János: Lechner Ödön. Bp., 2003.
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Bp., 1995.
Ferkai András (szerk.): Pest építészete a két világháború között. Bp., 2001.
Ferkai András: Molnár Farkas. Bp., 2011.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Ismeri az elméleti problémafelvetés és problémamegoldás hagyományos és mai változatait, és jártasságot szerez a problémák szakszerű kezelésének gyakorlataiban.
Ismer bölcseleti, művészeti alapszövegeket, alapműveket és alapproblémákat.
b) képességei
Képes argumentumok azonosítására, átgondolására, valamint ezeknek élőszóban és írásban vázlatos vagy részletes bemutatására.
Képes a szövegfeldolgozás, a szövegelemzés és -értelmezés, valamint a kritikai elsajátítás technikáinak alkalmazására.
Képes művelődési, művészeti és műemlékvédelmi intézményekben, kutatóintézetekben, az igazgatás területén, oktatási és ismeretterjesztési fórumokon, a tömegkommunikációban a kultúrakutatáshoz kapcsolódó feladatkörök ellátására, akár középvezetői szinten is.
