Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A tárgy a Hegelt követő időszaktól a 20. századig tekinti át a kor meghatározó filozófiai diskurzusait. A kurzus főbb témakörei: poszthegelianizmus (a feuerbachizmust és a korai marxizmust is idevéve), angolszász hegelianizmus, a természettudományos gondolkodás behatolása a filozófiába (materializmus, fizikalizmus, biologizmus, osztrák szcientizmus), újkantianizmus, az élet- és egzisztenciafilozófia 19. századi genezise és főbb reprezentánsainak (Søren Kierkegaard, Arthur Schopenhauer, Eduard von Hartmann, Wilhelm Dilthey, Franz Brentano, Friedrich Nietzsche) munkássága.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
Poszthegelianizmus és társadalomkritika: A hegeli rendszer felbomlása; ifjúhegeliánusok (Feuerbach valláskritikája) és a korai marxizmus történeti materializmusa.
A tudományosság térnyerése: A természettudományok hatása a bölcseletre; a materializmus, a fizikalizmus és a pozitivizmus (Comte, Mill) alapelvei, valamint az osztrák szcientizmus kezdetei.
Az irracionalizmus és az életfilozófia genezise: Schopenhauer akarata és pesszimizmusa; Kierkegaard egzisztenciális stádiumai és a szorongás fogalma; Nietzsche értékátértékelése és a hatalom akarása.
Újkantianizmus és szellemtudományok: A „vissza Kanthoz” jelszó jelentősége; a marburgi és a badeni iskola; Dilthey törekvése a szellemtudományok módszertani megalapozására.
A fenomenológia és pszichológia előzményei: Franz Brentano intentionalitás-fogalma és az empirikus pszichológia hatása a filozófiára.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
Ideológiakritikai elemzés: Képesség a filozófiai eszmék társadalmi és politikai kontextusának feltárására (különösen a marxizmus és a pozitivizmus kapcsán).
Egzisztenciális szövegelemzés: Jártasság a szubjektív, irodalmi igényű filozófiai szövegek (Kierkegaard, Nietzsche) elemzésében és értelmezésében.
Módszertani megkülönböztetés: Képesség a magyarázó természettudomány és a megértő szellemtudomány (Erklären vs. Verstehen) közötti különbségtétel alkalmazására.
Forráskritikai rutin: A 19. századi szerteágazó, gyakran töredékes vagy esszészerű forrásanyag (pl. Nietzsche aforizmái) rendszerezett feldolgozása.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Feuerbach, Ludwig: „A hegeli filozófia kritikájához,” in Uő, Filozófiai kritikák és alapelvek, ford. Endreffy Zoltán, Budapest: Magyar Helikon, 1978, 89-158. ISBN 9632074041
Kierkegaard, Søren: Vagy-vagy, ford. Dani Tivadar, Budapest: Osiris-Századvég, 1994, 465-601. („Az esztétikai és az etikai közötti egyensúly a személyiség kimunkálásában”) ISBN 9638384913
Nietzsche, Friedrich: Túl jón és rosszon. Egy eljövendő filozófia előjátéka, ford. Tatár György, Budapest: Ikon, 1995, 9-40, 81-93. („A filozófusok előítéleteiről”, „A szabad szellem”, „Mi, tudósok”) ISBN 9637948686
Schopenhauer, Arthur: A világ, mint akarat és képzet, ford. Tandori Dezső, Budapest: Osiris, 2002, 33-131. ISBN 9633892155
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kierkegaard, Søren: „Lezáró tudománytalan utóirat a ’Filozófiai morzsákhoz’” (részlet), ford. Valaczkai László, in Sören Kierkegaard írásaiból, szerk. Suki Béla, 3. kiadás, Budapest: Gondolat, 1994, 365-461. ISBN 9632827252
Nietzsche, Friedrich: A tragédia születése, avagy görögség és pesszimizmus, ford. Kertész Imre, Budapest: Európa 1986. ISBN 9630739038
Bolzano, Bernard: A lélek halhatatlansága, avagy Athanasia. Mi a filozófia? Budapest, Szent István Társulat, 2001. ISBN 9633612969
Brentano, Franz: Az erkölcsi ismeret eredete. Budapest, Kossuth, 1994. ISBN 963093731x
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
a) tudás
A tantárgy a Hegel utáni korszak szellemi forrongásainak bemutatásával közvetlenül mélyíti a hallgató szakmai műveltségét. A hallgató tájékozottságot szerez a modernitás alapvető válság- és fejlődésmodelljeiről (marxizmus, nihilizmus, pozitivizmus), megismerve az elméleti problémafelvetés azon változatait, amelyek a 20. századi gondolkodást alapvetően előkészítették.
b) képesség
Az irracionalista és szcientista irányzatok ütköztetése fejleszti az argumentumok azonosításának, átgondolásának és szakszerű bemutatásának képességét. A hallgató alkalmassá válik bonyolult, gyakran nem-rendszerszerű gondolatmenetek (pl. Kierkegaard paradoxonai) logikai vázlatának elkészítésére. A kurzus finomítja a kritikai szövegfeldolgozás technikáit, különösen az életfilozófiai és társadalomkritikai források elemzése révén.
c) attitűd
A 19. századi eszmék sokszínűsége és radikalitása szellemi nyitottságra és mély problémaérzékenységre nevel. A hallgató képessé válik arra, hogy elfogulatlanul mérlegelje a hit, a tudomány és az egyéni lét kérdéseit, felismerve a kulturális és világnézeti sokszínűség történeti gyökereit. Ez a szemléletmód erősíti a módszeres tudásgyarapítás iránti igényt.
d) autonómia és felelősség
Az egzisztenciafilozófia és a nihilizmus problémájának megismerése támogatja a hallgatót az önálló és felelős véleményalkotásban. A hallgató felismeri, hogy az értékválság idején az egyéni felelősségvállalás központi jelentőségűvé válik. Az etikailag és szellemileg alapos érvelés követelménye itt a személyes integritás és a társadalmi felelősség közötti feszültség tudatos mérlegelésében realizálódik.