Az előadás az 1960-as évektől napjainkig mutatja be a színházi rendezés történetileg változó alakzatait és tendenciáit. Sorra veszi a tárgyalt korszak jelentősebb, hatástörténeti szempontból megkerülhetetlen alkotóit, illetve a posztdramatikus színház jelhasználatának sajátosságait, valamint érinti a színház és a performansz, illetve az ahhoz hasonló gyakorlatformák határterületét is. A kurzus azokkal a legjelentősebb színházi alkotókkal, gondolkodókkal foglalkozik, akiknek a munkássága meghatározó a 20. század második felének színházi alakulásában, illetve azokkal az új színházi formákkal és az értelmezésükre, megragadásukra irányuló elméleti törekvésekkel, amelyek új utakat jelentenek a kortárs színházművészetben.

1. A dramatikus és a posztdramatikus színház különbségei

2. A posztdramatikus színház jelrendszere

3. Jerzy Grotowski és a szegény színház

4. Peter Brook és a közvetlen színház

5. Giorgio Strehler és az emberi színház

6. Peter Stein és a szó színháza

7. Tadeusz Kantor és a halálszínház

8. Klaus Michael Grüber és az atmoszféra színháza

9. Robert Wilson és a képek színháza

10. Anatolij Vasziljev színházi világa

11. A dokumentarista dráma, dokumentarista színház

12. A performansz

13. Mozgásszínház és fizikai színház

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

1. Kékesi Kun Árpád: A rendezés színháza, Budapest, Osiris, 2007. ISBN 978963389943 4

2. Hans-Thies Lehmann: Posztdramatikus színház, Budapest, Balassi, 2009. ISBN 978963506810 4

3. A felejtés ellen - Kortárs magyar színdarabok, Budapest, Selinunte Bt., 2016. ISBN 978963125723

4. Párhuzamos világok - Kortárs magyar színdarabok, Budapest, Selinunte Bt., 2016. ISBN 978 615 805 000 5

5. Kortárs klasszikusok - Mai magyar színdarabok, Budapest, Selinunte Bt., 2017. ISBN 9786158050029

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

align="top" width="780">

a) tudása

Átlátja a 20. századi és a kortárs drámatörténet műfajainak, szövegtípusainak és jelentős korszakainak főbb sajátosságait.

Tájékozott a magyar nyelvű drámaszövegek és színházi előadások nyelvi és irodalmi értelmezésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén.

b) képessége

Képes értelmezni a 20. századi és a kortárs drámairodalom jelenségeinek nyelvi, illetve irodalmi sajátosságait, valamint a világirodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát.

Képes átlátni a 20. századi drámatörténeti hagyományok szerepét a nemzeti identitásképző diskurzusok felépítésében, és elhelyezi e jelenségeket a szakterülete szempontjából releváns európai kontextusban.

c) attitűdje

Szívesebben vesznek részt művészeti rendezvényeken és kulturális tevékenységekben.