Tantárgy adatlapja
Az előadás történeti keretét a Pannonhalma
alapítása, 996 óta létező magyarországi oktatás történetének legfőbb
állomásai, kultúrtörténeti beágyazottsága, a katolikus tanítás és művészet
terjesztésében való szerepe, jeles bel- és külföldi személyiségei működésének
áttekintése adja. Ismertetjük a közép- és felsőoktatási intézmények kultúrtáj-alakító
és régióközpontokat létrehozó szerepkörét, földrajzi vonzáskörzetét és ezzel
a kistelepülésekre gyakorolt kultúrateremtő szerepét. Az előadás során
megvizsgáljuk, hogy az elmúlt 1000 esztendő alatt a historia alsó-, közép- és
felsőfokú oktatása az egyes korszakokban mit jelentett, milyen keretek között
és milyen művészeti ágak (pl. zene, képzőművészet, színház, lírai költészet)
segítségével valósult meg. A kurzus első felében a hazai oktatás ókori és
kora középkori előzményeit (görögök, Róma, ókeresztény scholák, Alcuin)
tárgyaljuk. Kitérünk a hazai középkori kolostori és káptalani iskolák
szerepére, a reneszánsz oktatásra, a férfi- és nőnevelő szerzetesrendek
jelentős szerepvállalására az 1948-as államosításig; az I–III. Ratio
Educationis (1777–1845), az erdélyi Norma Regia (1781), az Entwurf (1849), az
1868-as törvény és Klebelsberg Kuno (1920-as évek) működésének máig tartó
hatására. Külön elemezzük Comenius (1592–1670), Brunszwick Teréz (1775–1867),
Németh László (1901–1975); továbbá nemcsak néprajzi és zenei értelemben,
hanem a nemzetnevelés terén Kodály Zoltán (1882–1967) és Bálint Sándor
(1904–1980) e tárgyú írásait. A kurzus rámutat arra, hogy a neveléstörténet
(pl. énekelt és színpadra állított történelem) tanulságait hogyan lehet alkalmazni
a jelenkori történelemoktatásban. |
A 2–5
legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet,
tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai,
(esetleg oldalak), ISBN) |
Kötelező olvasmányok:
style="font-family:"Times New Roman","serif";mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-language:HU"> Ajánlott olvasmányok:
|