Tantárgy adatlapja
A dokumentálás a műemlékvédelem alapvető eszköze, amely a műemlékek megismerését, illetve a különféle műemléki beavatkozások nyomon követését szolgálja. A tantárgy az egyes dokumentálási módok célját-, alkalmazási területét, történetét és módszereit ismerteti, az alábbiak szerint: Az egyes műemlékek megismerésének alapját szolgáló, f izikai beavatkozás nélkül végezhető dokumentálási technikák: épület leírás, épületfelmérés, fotódokumentáció és ezek válfajai. Az egyes műemléki beavatkozások dokumentálásának módja: a restaurátori kutatások dokumentálása; restaurálások dokumentálása; épületkutatások dokumentálása; műemléki helyreállítások utódokumentációja. Az egyes épületek helyiségenkénti vizsgálatának és dokumentálásának szerepe az építéstörténet meghatározásában és a helyreállítás előkészítésében. A jó dokumentáció szerepe a sikeres műemléki helyreállításokban: helyes funkcióválasztás, restaurátori szemléletű helyreállítás, tudományos ismeretek gyarapodása. Nagyobb geográfiai egységek építészeti és művészeti értékeinek vizsgálata: műemléki topográfiák; műemlé
an>kjegyzékek; inventáriumok; atlaszok. Értékes területek védelmének dokumentálási szempontjai: települések, tájak; kertek; temetők. Települések értékeinek vizsgálatakor alkalmazott módszerek és a dokumentálás módja: a teljes épületállomány figyelembe vételével; településrész vizsgálata; meghatározott épületállomány vizsgálata. A korrekt dokumentálás jelentősége a művészettörténet tudomány és a gyakorlati műemlékvédelem szemszögéből. A megfelelő dokumentálás etikai vonatkozásai és a jogszabályi biztosítékok: az intézményi és egyéni (kutatói) felelősség jelentősége; az aktuális szabályozás. |
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN) |
Somorjay Sélysette: Topogr áfiai kutatások a Kulturális Öröskégvédelmi Hivatalnál, in: Műemlékvédelmi Szemle XII (2002), 1.sz. 151-161. Lővei Pál: A közelmúlt emlékeinek műemléki védelméről, in: Műemlékvédelmi Szemle VI (1996), 147-170. A műemlékvédelem táguló körei. Szerk.: Lővei Pál. Kiállítási katalógus. Budapest, 2000 A falkutatás elmélete és gyakorlata a műemlékvédelemben. Szerk.: Haris Andrea – Bardoly István. Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, Budapest, 2020. |
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul |
a) tudása - Ismeri az épített környezet, az urba nisztika és az építőművészet történetileg és kulturálisan változó társadalmi-szellemi, vallási-kultikus, hatalmi-ideológiai, kommunikációs és egyéb funkcióit és sajátosságait. - Megismeri a műemléki dokumentáció fajtáit és módszereit. b) képességei - Képes a szakterület tárgykörébe tartozó emlékek, műtárgyak, leletek, dokumentumok azonosítására, meghatározására, datálására, attribuálására, helyrekonstrukciójára. - Képes a műemlékes dokumentációk használatára, azok kvalitásainak megítélésére. |