Tantárgy adatlapja
A gyógypedagógia fogalma, tárgya, feladatai, klienseinek köre, határtudományai, helye a tudományok rendszerében. A gyógypedagógia legfontosabb fogalmai és az alapdefiníciók összefüggő rendszere. Az akadályozottság paradigmái. A külföldi gyógypedagógiai irányzatok.
Norma, normalitás és abnormalitás. A fogyatékossági tipológia. Az integráció és inklúzió alapjai. A normalizáció, participáció, integráció elve. A gyógypedagógia jelenlegi intézményrendszere.
A fogyatékosság mint jelenség megjelölésére használt fogalmak. A fogyatékosság értelmezésének modelljei (morális modell, egyéni (medikális) modell, szociális modell, kulturális modell, kisebbségi modell, relációs modell, emberi jogi modell, posztmodell). A fogyatékosságtudomány alapértékei (a hatalom megjelenése, empowerment, önrendelkezés és önérvényesítés, hozzáférhetőség, egyéni tapasztalat). A fogyatékosságtudomány módszerei (emancipativitás és inkluzivitás; nyelvi dekontsrukció, szituált tudás, (ön)kritikus szemlélet, (ön)reflexivitás) A fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia hasonlósága és különbsége.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Perlusz Andrea, Cserti-Szauer Csilla és Sándor Anikó (szerk. 2021): Fogyatékos emberek a 21. századi magyar társadalomban. Tanulmánykötet Bánfalvy Csaba tiszteletére. ELTE BGGYK és A Gyógypedagógia Fejlesztéséért Alapítvány, Budapest. ISBN 9789637155932
Illyés Sándor (2000, szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. BGGYTF, Budapest. ISBN 9637155287
Földes Petra (2002): Az egyéni deficittől a társadalmi felelősségig: gyógypedagógia a közoktatásban és a társadalomban: interjú Zászkaliczky Péterrel. Új Pedagógiai Szemle. 2002. 4. ISSN 1215-1807
Illyés Sándor (1998): A gyógypedagógiai tradíció. Central European Time. 1998/5. 29-32. Belvárosi Kiadói és Kereskedelmi Bt, Budapest. ISBN nélkül Hernádi Ilona – Könczei György – Sándor Anikó – Kunt Zsuzsanna (2016): I. Előhang: Hogyan gondolkodik kutatócsoportunk? In: Könczei György – Hernádi Ilona (szerk.): Az esélyegyenlőségtől a Taigetoszig? Fogyatékosságtudományi eredmények a másik oldal megértéséhez. L’Harmattan, Budapest. pp. 11–27. ISBN 9789634141266
Könczei György és Hernádi Ilona (2011): A fogyatékosságtudomány főfogalma és annak változásai. In:
Wendell, Susan (2010): Az elutasított test. Feminista filozófiai elmélkedés a fogyatékosságról. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. pp. 19–75. ISBN 9789632841670
Ajánlott irodalom:
Zászkaliczky Péter és Verdes Tamás (2004, szerk.): Tágabb értelemben vett gyógypedagógia. ELTE, Budapest. ISBN 9789633120019
Gordosné Szabó Anna (2004, szerk.): Gyógyító pedagógia. Nevelés és terápia. Medicina, Budapest. ISBN 9789632427577
Marton Klára és Könczei György (2009): Új kutatási irányzatok a fogyatékosságudományban. Fogyatékosság és Társadalom. A fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia folyóirata. I. évf. 1. szám. pp. 5-12. ISSN 2060-8292
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Ismeri a fogyatékosságügy, a gyógypedagógia és a gyógypedagógiához kapcsolódó határtudományok fogyatékos, sérült, akadályozott személyekre vonatkozó történeti elemeit, alapvető társadalmi folyamatait, legfontosabb elméleteit, összefüggéseit és probléma-megoldási módszereit.
Ismeri a fogyatékosság megjelölésére használt fogalmakat, a fogyatékosság értelmezésének modelljeit, a fogyatékosságtudomány alapértékeit és módszereit.
Ismeri a fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia kapcsolódási pontjait.
Ismeri a fogyatékos emberekkel való együttműködés alapelveit. Érti a (ön)reflektív és az (ön)kritikus gondolkodás jelentőségét.
b) képességei
A fogyatékosságtudomány alapvető hazai és nemzetközi szakirodalmait megérti, szakszerűen reflektál rájuk, és képes azokat használni a tanegységhez kapcsolódó egyéni és csoportos munkák során.
Képes nézeteit reflektív módon értelmezni, értékelni.
c) attitűdje
A gyógypedagógia tudományának rendszerét összefüggően látja, képes értékelni a különböző gyógypedagógiai irányzatokat.
Törekszik az ön- és társismeret, önelfogadás, önreflektivitás fejlesztésére. A fogyatékosságtudományi megközelítéseket összefüggéseiben látja, ezekről megalapozott szakmai véleményt formál, és kulturált vitát folytat.
A „Semmit rólunk nélkülünk” elv értelmében támogatja és elősegíti a fogyatékos emberek minél aktívabb részvételét, és önrendelkezésük megvalósulását az őket érintő folyamatokban.
d) autonómiája és felelőssége
Tudományosan és módszertanilag megalapozott fogyatékosságügyi nézeteit és döntéseit felelősséggel vállalja.
Tudatosan képviseli a fogyatékosságtudomány módszertani kultúráját.
