A stúdium egyrészt a dráma- és színjátéktanár által követett pedagógiát, másrészt a drámaóra módszertanát kívánja körbejárni, különös tekintettel a drámatanár sajátos, facilitátori szerepkörére, ill. a szerepbe lépő drámatanárra. Az óratartáson kívül kitér az óratervezés folyamatára, az elvégzett munka értékelésére, és a tanárok sajátos továbbképzési lehetőségeire. A stúdium az iskola és a színház világa közötti átjárás fontosságát is előtérbe szándékozik állítani.

1. A drámaóra objektív keretei: terem, létszám, életkor, kellékek

2. A drámaóra szubjektív keretei: a drámatanári személyiség: szaktudás és képességek

3. A sajátos tanár-diák viszony, kerettávolság

4. A drámatanári „óvatos” és „ravasz” nyelvhasználat, kérdéskultúra

5. A tanári szerepbe lépés

6. Az oktatási-nevelési cél által meghatározott óratervezés folyamata: fókusz és konvenciók

7. A drámaóra hosszanti keresztmetszete: egyeztető, megjelenítési és értékelő szakasz

8. Óravezetés: A koncentráció elérése, játékbátorság – és biztonság, beszédre késztetés

9. Óravezetés: A személyes bevonódás és szerepbe léptetés technikái

10. Csoportépítés és alkotómunka, értékelés módjai

11. Színházismereti gyakorlatok I.

12. Színházismereti gyakorlatok II.

13. A dráma- és színjátéktanár pedagógiai elvei, továbbképzése

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

1. O’NEIL, Cecily –LAMBERT, Alan: Drámatanítás. In: KAPOSI László (szerk.): Drámapedagógiai olvasókönyv. Magyar Drámapedagógiai Társaság, Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp., 1995. 219-238. o. ISBN 978-963-8457-26-4

2. MORGAN, Norah –SAXTON, Juliana: A személyes bevonódás szintjeinek osztályozása. In: 3. KAPOSI László (szerk.): Drámapedagógiai olvasókönyv. Magyar Drámapedagógiai Társaság, Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp., 1995. 213-218. o. ISBN 978-963- 8457-26-4

3. KÖRÖMI Gábor: Drámapedagógusok az oktatásban. In: ECK Júlia – KAPOSI József – 4. TRENCSÉNYI László (szerk.): Pedagógia – Színház – Nevelés. Szöveggyűjtemény középhaladóknak. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Bp., 2016. 159-179. o. ISBN 978-963-4360-83-4

Ajánlott irodalom:

1. ACZÉL Petra: Új retorika. Kalligram K. Pozsony, 2009. ISBN: 9788081010538

2. MARLOK Zsuzsa: Dramatikus szemlélet a nyelvtanárképzésben – és továbbképzésben. PhD (Doktori) Értekezés, Veszprém, 2004. URL: konyvtar.unipannon.hu/…/Karacsne_Marlok_Zsuzsanna_dissertation.pdf

3. ZALAY Szabolcs: A megértés élménye. A konstruktív drámapedagógia alternatív áramlata. Pannon Egyetem. Pécs, 2010. ISBN: 978 963 642 332 2

4. Cziboly   Ádám (szerk.) (2010): DICE – a kocka el van vetve. DICE Konzorcium, on http://www.dramanetwork.eu/file/DICE_kutatasi_eredmenyek.pdf (2017.04.16.)

5. Szauder Erik: Akciókutatás és drámatanítás DPM 2004/2

6. Zalay Szabolcs (2006): Konstruktivizmus és drámapedagógia. Iskolakultúra, 2006/1. Pécs

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

A foglalkozás tervezése: a különböző drámamódok, játék- és munkaformák, drámamodellek kiválasztása és alkalmazása.

A drámás tevékenység és a csoportmunka irányítása.

b) képessége

Csoportban, csoporttal való foglalkozáshoz szükséges érzékenység, találékonyság és rugalmasság fejlesztésére való törekvés.

A személyre szabott nevelési-tanítási folyamat tervezése, szervezése, ellenőrzése

c) attitűdje

Elkötelezettebb lesz a feladatok megoldásában, a tevékenységközpontú pedagógiai gyakorlat alkalmazásában.