A kollégium célja, hogy bevezesse a hallgatókat a magyar őstörténet latin nyelvű írott forrásainak irodalomtörténetébe és filológiájába. Tájékoztatja a hallgatókat a szükséges és a hasznos kézikönyvekről, a teljes szövegű szövegkiadásokról, a szemelvénygyűjteményekről és a kommentáros fordításkötetekről, ennek során értékeli az egyes művek felhasználásának előnyeit és hátrányait. Az előadás kronológiai rendben bemutatja a primér latin forrásokat, tisztázza műfajtörténetükből adódó forrásértéküket, kéziratos hagyományozódástörténetüket, kitér a szekundér források hagyománytörténeti értékelésére. Vázolja a történeti forráskritika és a filológiai szövegkritika módszertanát. Végezetül orientálja a hallgatókat a szakirodalom használatában, bemutatja a bibliográfiákat és más fontos (digitális) kutatási segédeszközöket.

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Sajtó alá rendezte Györffy György. (Nemzeti Könyvtár, Történelem). Budapest ³1986.

Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. Írta és összeállította: A Szegedi Őstörténeti Munkaközösség. Szerk.: Hajdú P. – Kristó Gy. – Róna-Tas A. Kézirat. I/1–IV. Budapest 1976–1984. I/2: 5. Nyelvi források. Budapest 1984.)

Ajánlott irodalom:

A honfoglaláskor írott forrásai. Szerk.: Kov

ács László – Veszprémy László. (A honfoglalásról sok szemmel II.) Budapest 1996.

Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. Szerk.: Sudár Balázs – Szentpéteri József – Petkes Zsolt – Lezsák Gabriella – Zsidai Zsuzsanna Budapest 2014.

Bácsatyai Dániel: A kalandozó hadjáratok nyugati kútfői. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára). Budapest 2017.

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

Legalább két idegen nyelvet ismer a szakterületéhez szükséges szinten, különös tekintettel a szakterminológiára.

Bővíti ismereteit a szövegértés, szövegelemzés, nyelvi-fordítási technika, szövegmagyarázat és –értelmezés területén.

Ismereteket szerez azokról a latin nyelvű forrásokról, amelyek a magyar őstörténet szempontjából is relevánsak.

b) képességei

Önállóan és tudatosan alkalmazza a szakmai problémának megfelelő interdiszciplináris módszereket, képes együttműködni természettudósokkal, illetve ilyen specialistaként képes módszereit a régészet igényeinek és kérdésfeltevéseinek megfelelően alakítani.

Képes magyar és legalább egy idegen nyelven a kor igényeinek megfelelő hatékony írásbeli és szóbeli kommunikálásra, továbbá az információk, érvek és elemzések szakmai és nem szakmabeli közönségnek különböző nézőpontok szerinti, magas szinten való bemutatására.

Képesítést szerez a középkori latin nyelvű források olvasásában, megértésében, lefordításában és kommentálásában.<

/span>

c) attitűdje

Nyitott saját tudományterületének interdiszciplináris megközelítéseire.

d) autonómiája és felelőssége

Kritikus tudatosság jellemzi szakmájához kapcsolódó kérdésekben.

Felelősen képviseli azon módszereket, amelyekkel szakterületén dolgozik, és elfogadja más tudományágak autonómiáját, módszertani sajátosságait.