Tantárgy adatlapja
A kurzus során a hallgatók gyakorlati úton sajátítják el az alapvető verstani ismereteket. Ezt a célt a tantárgy az alábbi feltételrendszerben kívánja elérni: 1. A magyar nyelven megvalósítható versrendszereket nem kizárólag leíró szempontból, hanem kialakulásuk, illetve elterjedésük történetiségében is vizsgálja, s a szabadvers felől közelít a mértékes formák felé. 2. A fontosabb ritmikai-metrikai szerkezetek (ütem, ütempár, ütemkapcsolat, versláb, kólon, sor, periódus, strófa- és versszerkezet) elsajátítása nemcsak felismerési, hanem önálló verskiegészítő és versíró gyakorlatok során megy végbe. 3. A magyar verstan egy-egy vitatott kérdését elméleti tanulmányok és magyar költői esszék feldolgozásával világítjuk meg. 4. A verstant a kurzus a versértelmezés és a líraelmélet funkcionális részeként mutatja be: ezt egy vagy több közösen végzett verselemzés teszi lehetővé, amelyek során feltárhatóvá válik az a mód, ahogyan a versritmus, a rím és általában a vershangzás kapcsolatba lép a költői szöveg más, nyíltan értelemképző aspektusaival (szintaxis, lexika, tropológia stb.), s ily módon az interpretáció termékeny részesévé válhat.
Emellett a kurzus a lírai szövegek értelmezéseivel foglalkozik. Igy további célja, hogy a hallgató teoretikusan megalapozza líraelméleti ismereteit és elmélyítse gyakorlati verselemzési képességeit. A szeminárium a líraelméleti kérdéseket olyan értelmezésközpontú szakszövegeken keresztül tárgyalja, amelyek a hallgatót a színvonalas verselemzésekhez elengedhetetlenül fontos interpretációs eljárások és kérdéstechnikák révén nyelv- és szövegközpontú értelmezési beállítódásra képezik. A kurzusok részint a vizsgált szépirodalmi szövegek, részint az elemzőkészség és a műértelmezői technikák kialakítása révén előkészítik és megalapozzák a későbbi irodalomtörténeti szemináriumok anyagának módszeres elsajátítás&a
acute;t.
A tárgy tematikája:
A versritmus régebbi és újabb elméletei; ritmus és szintaxis; ritmus és interpretáció kérdésköre
A lírai beszélő/hang kérdései
A versszöveg tropológiája
Tér és idő a lírában
Versbeszéd és textualitás
A lírai szöveg befogadásának módozatai
A lírai műfajok
Materialitás és medialitás a lírában.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
FERENCZ Győző, Gyakorlati verstan – verstani gyakorlatok, Bp., 1993. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. ISBN 963-18-5499-X
KECSKÉS András, A vers hangzásvilága, Bp., Tankönyvkiadó, 1984. ISBN 963-17-4629- 1 KECSKÉS András, SZILÁGYI Péter, SZUROMI Lajos, Kis magyar verstan, Bp., Országos Pedagógiai Intézet, 1984.
ISBN 9636815399
SZEPES Erika, SZERDAHELYI István, Verstan, Bp., Gondolat, 1981. ISBN 963-280-860-6
Jurij TINYANOV, A versnyelv problémája = J. T, Az irodalmi tény, Bp., Gondolat, 1981. 135-175. ISBN 963-280-958-0
Jurij TINYANOV, A versnyelv problémája = J. T., Az irodalmi tény, Bp., Európa, 1984. 135-175. ISBN 9632809580
KULCSÁR-SZABÓ Ernő, Költészet és dialógus = K. SZ. E., A megértés alakzatai, Debrecen, Alföld, 1998. 30-45, ISBN 963 260 134 3
HORVÁTH Kornélia, A versről, Bp, Kijárat, 2006. 11-46, 59-79, 81-136,183-243. ISBN 963-9529-47-8
Jonathan CULLER, Líraolvasás = Figurák, szerk. FÜZI Izabella ODORICS Ferenc, Bp.-Szeged, Gondolat-Pompeji, 2004. 119-132, ISBN 963-9500-90-9
NÉMETH G. Béla, Az önmegszólító verstípusról = N. G. B., 7 kísérlet a kései József Attiláról, Bp., Tankönyvkiadó, 1984. 5-70. ISBN 963-1764-93-1
KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, A „te” lírai alakzatának kérdéséhez = K.-SZ. Z., Az olvasás lehetőségei, Bp., Kijárat, 1997. 40-49. ISBN 978-963-1787-283
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelye
k kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Rendelkezik a magyar nyelv és irodalom tanításának a Nemzeti alaptantervben és kerettantervben meghatározott ismeretanyagához szükséges korszerű nyelv- és irodalomtudományi, társtudományi, valamint anyanyelv- és irodalompedagógiai ismeretekkel.
Ismeri a modern irodalom- és nyelvtudomány alapjait, tudományos módszereit azirodalomtörténet-írás, a korszakolás, a szövegfeldolgozás, valamint a nyelvi elemzés terén.
Ismeri az irodalmi művek értelmezésének többféle tudományos eljárását, az irodalmi műnemek és a legfontosabb műfajok leírására és értelmezésére használt fogalmakat.
b) képességei
Képes a tudás tantervi és tanulási területi összefüggésekbe ágyazására, elősegíteni a tanulók tudományos fogalmainak, fogalomrendszereinek fejlődését, megismertetni a tudományterület értékeit és kutatási eljárásait; képes az elsajátított tudás alkalmazásához szükséges készségek kialakítására a tanulókban.
Képes magát szakszerűen kifejezni, szóban és írásban, valamint szaktárgyi, szakmódszertani kompetenciáit adaptív és kreatív módon alkalmazni az anyanyelvi, illetve az irodalmi nevelés folyamatában.
Rendelkezik az egyéni, a közösségi sajátosságokhoz igazodó, a megértő műélvezetet, valamint a közösségi interpretációt, a szóbeli és az írásbeli nyelvi fejlesztést, az anyanyelvi, illetve irodalmi ismeretbővítést támogató szakmódszertani felkészültséggel.
c) attitűdje
d) autonómiája és felelőssége
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel a nyelvtudomány és az irodalomtudomány területén dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.