Tantárgy adatlapja
Az orientalisztika kutatási területe a tizennyolcadik század végén, a kialakuló gyarmatbirodalmak területén élő népek, népcsoportok kultúrájára irányult. Nem kizárólag, de elsődlegesen a nyelveiket kutatták a keleti népeknek. Ez azután a kultúra további szegmenseire (irodalom, történelem, vallás, hagyományok, stb.) is átterjedt.
A korai őskultuszok, sámánizmus mellett javarészt természeti vallások közül az ég tisztelete (tengrizmus), a magányos fák, sziklák kultusza a keletről a Kárpát medencébe betelepülő magyarságnak is ismert gyakorlata volt még a 13. században. Ezek a belső- és közép-ázsiai törökségnél is ismert vallási elemek az iszlám megjelenésekor keveredtek további, pl. buddhista nézetekkel. Az iszlám misztikának ma számos változata ismert, és a legnyugatibb területeken, pl. Anatóliában, Trákiában szinkretista tanokat éltetnek. Benne szabályosan együtt élnek a keresztény és zsidó vallás elemei a legújabb „könyves” vallás hirdette tanokkal.
A hallgatók átfogó képet kaphatnak arról, hogy hogyan hatottak és terjedtek el ezek a kulturális elemek. Ki-ki a maga szakterületéről kiindulva nyomon követheti az egyes hagyományok megjelenését újabb földrajzi környezetben.
A 3-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, oldalak, ISBN):
Kötelező irodalom:
Chamberlain, M. (2002): Knowledge and social practice in medieval Damascus, 1190-1350. (Cambridge Studies in Islamic Civilization) Cambridge: Univ. Pr. ISBN 0 521 45406 9
Goldziher I. (1981): Az iszlám kultúrája. I-II. Bp.: Gondolat. ISBN 963 280 607 7
Kennedy, H. (2006): The Byzantine and Early Islamic Near East. (Variorum) Ashgate. ISBN 10 0-7546-5909-7
