Tantárgy adatlapja
A
kurzus célja, hogy a hallgató megismerje a közéleti és politikai kommunikáció
helyét a részdiszciplínák között, annak viszonyát a társadalmi kommunikáció
más színtereihez. Ismerje a közéleti kommunikációban zajló folyamatokat, azok
elemzési lehetőségeit. Tisztában legyen a nyilvánosság fogalmával, és
működésmódjának jellegzetességéivel (kiemelten érintjük a digitális
kommunikáció révén megváltozott kontextust). A politika és a média szoros
egymásba fonódása (a politika mediatizációja) az elmúlt évtizedek egyik
legfontosabb hazai közéleti tapasztalata. A hallgatótól megkövetelt közéleti
tájékozottság igényli, hogy napi eseményeket értelmezni és elhelyezni tudja a
szociológia, a politológia és a tömegkommunikáció elméletei felől. Ehhez
áttekintjük a politikai kommunikáció és nyilvánosság történetének jelentős
állomásait, részletesen tárgyaljuk többek között a politikai retorika, a
politikai diskurzusok, a propaganda, a politikai reklám és marketing, a
politikai napirend, a kampánykommunikáció és -tervezés témaköreit. |
A
2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv)
felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg
oldalak), ISBN) |
Kötelező irodalom: Hauser,
Gerard A., Civil társadalom és
nyilvánosság, In: Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt (szerk.):
Szövegváltozatok a politikára. Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus, 2000,
478-500, ISBN 9780789034014
le="text-align:justify">Buda
Béla-Sárközy Erika (szerk): Közéleti kommunikáció, Budapest, Akadémiai Kiadó.
2001, 13-50, ISBN 9789630578349 Kiss Balázs, Kampány és tabloidizáció. A perszonalizáció jelensége, In:
Sárközy Erika – Schleicher Nóra (szerk.): Kampánykommunikáció,
Budapest, Akadémiai, 2003, 9-41, ISBN 9630580314 Mazzoleni,
Gianpietro, Politikai kommunikáció,
Budapest, Osiris, 2002, 13-73, 123-144, ISBN 9633892279 Peters,
Bernhard, A nyilvánosság jelentése, In: Angelusz-Tardos-Terestyéni (szerk.):
Média, nyilvánosság, közvélemény. Budapest, Gondolat, 2007, 610-614, ISBN
9789639610934 Ajánlott
irodalom: Breton,
Philippe, A manipulált beszéd,
Budapest, Helikon, 2000, 15-61., ISBN 9632086767 Kiss Balázs – Boda Zsolt, Politika az interneten, Budapest, Századvég, 65-108., 144-181.,
ISBN 9637340106 Newman. Bruce
I., Politikai marketing mint
kampánystratégia, Budapest, Bagolyvár, 1999, ISBN 9639197564 Norris, Pippa, Angyali
kör? A politikai kommunikáció hatása a posztindusztriális demokráciákra,
Budapest, Médiakutató 2001/3. http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_03_osz/01_angyali_kor/05.html?q=Pippa+Norris#Pippa+Norris |
Azoknak
az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás,
képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek
kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul |
a) tudása -
Ismeri a
társadalomtudományi fogalomkészlet minden fontosabb elemét, érti az
összefüggéseket, amelyek a társadalom és a társadalmi kommunikáció
szaktudományos értelmezésének az alapját képezik. b) képességei -
Képes az elméleti és
a gyakorlati munkája során megismert kommunikációs szinteken és színtereken
feltárt tények alapos és részletes elemzésére és az eredményekből kibontható
összefüggések feltárására. -
Szakmai
szóhasználata során magabiztosan használja a szakma szókincsét, a szakma
szaktudományos alapfogalmait, és a rájuk épülő speciális szakszókészlet
elemeit. c) attitűd -
Tudatosan képviseli
azon módszereket, amelyekkel saját szakmájában dolgozik, és elfogadja más
tudományágak eltérő módszertani sajátosságait. d) autonómiája és felelőssége -
Egy szakmai
munkaközösségbe kerülve képes az ottani szakmai elvárásoknak megfelelően
összetett feladatok elvégzésére, illetve irányítására. |