Tantárgy adatlapja
A tantárgyelem célja, hogy megismertesse a hallgatókkal mai magyar nyelvünk legfontosabb nyelvművelő kérdéseit, feladatait, képessé tegye a nyelv különböző szintjein jelentkező nyelvhelyességi problémák megoldására, hibák és nyelvi babonák felismerésére, javítására, a nyelvi igényesség fontosságát, a nyelvi eszmény követésének szükségességét hangsúlyozza.
Az óvodapedagógus-jelölt a beszédtréning során olyan készségeket szerezzen, amelyek lehetővé teszik számára a tiszta és érthető, nyelvileg helyes beszédpélda felmutatását, az egyértelmű, hatékony kommunikációt,a gyermekek beszédfejlődésének tudatos segítését,a beszédhibák felismerését,a nyilvánosság előtt történő eredményes szereplést és szakmai érvek érthető kifejtését.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
ADAMIKNÉ JÁSZÓ Anna (szerk.), A magyar nyelv könyve, Budapest, Trezor, 2004. ISBN 963-9088-92-7
SUGÁRNÉ KÁDÁR Júlia (szerk.), Beszéd és kommunikáció az óvodás- és kisikoláskorban, Budapest, Akadémiai, 1985. ISBN 963-05-4597-7
GÓSY Mária, Óvónői beszédviselkedés, Budapest, Kátay-Press, 1990. ISBN 963-400-182-3
É. KISS Katalin, Anyanyelvünk állapotáról, Budapest, Osiris, 2004. ISBN 963-389-662-2
Az Édes Anyanyelvünk c. folyóirat aktuális tanulmányai
Ajánlott irodalom:
BALÁZS Géza, ADAMIKNÉ JÁSZÓ Anna, KOLTÓI Ádám, Éltető anyanyelvünk: mai nyelvművelődésünk elmélete és gyakorlata: írások Grétsy László 70. születésnapjára, Budapest, Tinta, 2002. ISBN 963-9372-234
GRÉTSY László, KEMÉNY Gábor (szerk.), Nyelvművelő kéziszótár, Budapest, Auktor, 1996. ISBN 963-7780-45-9
FISCHER Sándor, A beszéd művészete, Budapest, Gondolat, 1982. ISBN 963-281-120-8
DANKÓ Ervinné, Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában, Budapest, 2000. ISBN 963-9228-19-2
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Alapvető ismeretei vannak a 3–7 éves gyermek érési-fejlődési folyamatának pszichológiai, biológiai tényezőiről, jellemzőiről, törvényszerűségeiről és a gyermeki tanulás sajátosságairól. Tisztában van a koragyermekkor mint az egyéni életutat megalapozó fejlődési szakasz jelentőségével, a személyiség kibontakoztatásában és az élethosszig tartó tanulásban betöltött szerepével, továbbá a fejlődést és hátránykompenzálást támogató eljárásokkal.
Ismeri az óvodás gyermek megismerésének módszereit.
Ismeri a 3–7 éves gyermek személyiségének kibontakoztatásához, az életkori sajátosságoknak és az egyéni fejlődési ütemnek megfelelő differenciált stratégiákat és módszereket, ezek kiválasztásának és alkalmazásának szempontjait, lehetőségeit.
b) képességei
Adaptív módon épít a 3–7 éves gyermekek eltérő személyiségére, előzetes tapasztalataira, tudására, kompetenciáira, életkori sajátosságaira.
A gyermeki önkifejezést, a művészeti ágakhoz kapcsolódó befogadó és alkotó tevékenységeket szakszerűen támogatja.
c) attitűdje
Elfogadja, hogy az óvodai nevelés gyermek-, játék- és tevékenységközpontú, befogadó, az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk.
Nyitott az újabb hazai és nemzetközi neveléstudományi kutatási eredmények, a módszertani innovációk és az információs és kommunikációs technológiák kínálta lehetőségek megismerésére és alkalmazására.
Felelősséget vállal a gyermekek nemzeti identitásának alakításában és erősítésében.
d) autonómiája és felelőssége
Felelősséggel tartozik az óvodás korú gyermek személyiségének sokoldalú, harmonikus kibontakoztatásáért, az egészséges fejlődéshez és fejlesztéshez szükséges személyi, tárgyi környezet megteremtéséért.
Reflektív óvodapedagógusként, autonóm személyiségként szakmai fejlődésének tudatos irányítója.
Szakmai együttműködések kialakításában és fenntartásában felelősséggel működik közre.
