A gyakorlat az ómagyar szövegek nehézség nélküli olvasását, megértését és nyelvtörténeti alapú elemzését tartalmazza. Célja, hogy az alaktan és a mondattan történeti vonatkozásait elsajátítva általános kép alakuljon ki a nyelvtörténeti változások törvényszerűségeiről, és ezeket az ismereteket a hallgatók képesek legyenek az elemzések során is alkalmazni.

A történeti alaktan (tövek és toldalékok) kérdései; hang-, szó- és alaktörténeti elemzések a kis szövegemlékek (HB., ÓMS., KT., GyS.), és a legkorábbi kódexek (JókK., MünchK., BécsiK.) alapján.

A 3-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, oldalak, ISBN) 

BÁRCZI  Géza, A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése, Budapest, Akadémiai K., 1982, ISBN 963-05-2904-1

BÁRCZI  Géza, Magyar történeti szóalaktan : A szótövek, Budapest, ELTE, 1958, ISBN 963-461-375-6

BÁRCZI  Géza, A tárgyas –ja ~-i személyrag, Magyar Nyelvőr, 71., (1975) 129–131.

BENKŐ  Loránd, A magyar birtokos jelzős szerkezet jelölésének történetéből, Magyar Nyelvőr, 84. (1988) 24–31.

BENKŐ  Loránd, Szempontok a jelentésfejlődések jellegének, irányának, kronológiájának megállapításához, Nyelvtudományi Értekezések 83., 1974, 92–97.