Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
Az összehasonlító kormányzattan kurzus alapvető célkitűzése, hogy a formális alkotmányjogi elemzéseken túlmenően az összehasonlító politikatudomány eszközeit használva megismertesse a hallgatókat a kormányzástípusok sajátos jellemzőivel. A kurzus a politikai intézmények egymáshoz való viszonyát nemcsak az alkotmányjogon túli szabályozó rendszerek (kormányzati struktúra felépítése, kormányzati háttérintézmények, házszabályok, döntéshozatali mechanizmusok) vizsgálata révén kívánja bemutatni a különféle kormányzattípusok értékelését minőségi és hatékonysági szempontok alapján, hanem a politikai szereplők lehetséges stratégiáival, sajátos érdekeivel és motivációival is megismerteti a hallgatókat.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A kurzus elméleti gerincét a kormányformák és politikai rezsimek klasszikus és kortárs tipológiái alkotják, megkülönböztetve a parlamentáris, elnöki és félelnöki rendszereket, valamint a demokráciák és autokráciák közötti átmeneti (hibrid) formákat. A hallgatók elsajátítják a hatalommegosztás intézményi modelljeit (fékek és ellensúlyok), a választási rendszerek és a pártrendszerek közötti oksági összefüggéseket (Duverger-törvények), valamint a kormányzati stabilitás és a döntéshozatali hatékonyság elméleti feltételeit. Az elméleti blokk feltárja az államszerkezetek (unitárius vs. föderális) és a politikai kultúrák hatását a kormányzati teljesítményre, továbbá elemzi a vetójátékos-elmélet és a konszenzusos vs. többségi demokráciák (Lijphart-modell) közötti feszültséget.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
A tárgy gyakorlati tudása az összehasonlító módszertan operatív alkalmazásában rejlik, amely képessé teszi a hallgatót különböző országok kormányzati teljesítményének és politikai stabilitásának objektív mérésére és összevetésére. A hallgatók elsajátítják a közpolitikai döntéshozatali folyamatok (policy-making) és a parlament–kormány viszony technikai elemzését, megtanulnak országjelentéseket és összehasonlító briefingeket készíteni külügyi vagy elemzői feladatokhoz, valamint gyakorlati útmutatást kapnak a választási eredmények kormányalakításra gyakorolt hatásának (koalícióképzés logikája) modellezéséhez. A kurzus során fejlődik a „sorok közötti” intézményi elemzés készsége, amellyel a hallgatók képesek azonosítani a formális jogi keretek mögött meghúzódó informális hatalmi központokat és politikai kényszerpályákat.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
FRICZ Tamás, Kormányzati rendszerek Közép és Kelet-Európában, In: Politikatudományi Szemle 2012. XXI/4. p. 104-125.
HOROWITZ, Donald, A demokratikus rendszerek összehasonlítása, In: Politikatudományi Szemle 1992/1. p. 141-147.
KUKORELLI István, Melyik kormányforma veszélyesebb az Elbától Keletre? In: Politikatudományi Szemle 1992/2, p. 160-167.
LINZ, Juan, Az elnöki rendszer veszélyei, In: Politikatudományi Szemle, 1992/1, p. 141-147.
PACZOLAY Péter, Prezidenciális vagy parlamentáris demokrácia – választhat-e Közép-Európa? In: Politikatudományi Szemle 1992/2. p. 160-167.
SARTORI, Givonanni, Összehasonlító alkotmánymérnökség. A kormányzati rendszerek struktúrái, ösztönzői, teljesítményei, Budapest, Akadémiai, 2003. ISBN 963-05-8029-2
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
FEHÉR Zoltán, A kormányzás háttérintézményei I. rész, In: Politikatudományi Szemle, 2002. (XI) 3-4, p. 35–67.
FEHÉR Zoltán, A kormányzás háttérintézményei. A Miniszterelnöki Hivatal 1990-2003. – II. rész, In: Politikatudományi Szemle, 2003. (XII). 1, p. 105-125.
HAGUE, Rod, HARROP, Martin, Comparative Government and Politics: An Introduction, Palgrave Macmillan, 2010.
ILONSZKI Gabriella, VÁNYI Éva, Miniszteri fluktuáció és intézményi változások Magyarországon 1990–2010. In: Politikatudományi Szemle 2011, XX/3., p. 7–36.
LAUTH, Hans Joachim (szerk.), Vergleichende Regierungslehre, Wiesbaden, VS Verlag, 2010. ISBN 3-531-13533-3
MÜLLER György, Kormányról kormányra a rendszerváltás utáni Magyarországon: Antalltól Gyurcsányig, Budapest, M. Közlöny és Lapkiadó, 2008. ISBN 978-963-9722-53-8
MÜLLER György, Magyar kormányzati viszonyok, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2011. ISBN 978-963-9950-59-7
PESTI Sándor, A kormányzati döntéshozatal mechanizmusai, In: Századvég 2000. ősz (18.), p. 69-92.
SCHARPF, Fritz, Games Real Actors Play. Actor-centered Institutionalism, Boulder, Westview Press, 1997. ISBN 0-8133-9968-8
SZENTE Zoltán, Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet, 1945–2005, Budapest, Osiris, 2006. ISBN 963-389-843-9
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
A tantárgy teljesítése során a hallgató elsősorban a rendszerszintű politikai diagnosztika és az összehasonlító módszertan készségét sajátítja el, amely képessé teszi őt az eltérő államberendezkedések (pl. elnöki, parlamentáris vagy hibrid rendszerek) működési logikájának és stabilitási kockázatainak szakszerű azonosítására. A kurzus során finomodik a stratégiai szcenárióalkotási kompetencia, amely elengedhetetlen a választási eredmények és a koalícióképzési kényszerek (pl. kisebbségi kormányzás, nagykoalíció) kormányzati hatásainak előrejelzéséhez a nemzetközi környezetben. A hallgatók elsajátítják az intézményi és informális hatalmi központok „sorok közötti” elemzését, fejlesztik a tömör, adatvezérelt országjelentések (country briefings) és összehasonlító helyzetértékelések íráskészségét, valamint olyan interkulturális politikai éberséget szereznek, amellyel képesek a különböző politikai kultúrák és alkotmányos fékek hatásmechanizmusait objektív módon kiértékelni és stratégiai tanácsadásba csatornázni.
