Tantárgy adatlapja
A hallgatók a terepen töltött idő során elsajátítják a régészet terepi tudnivalóit. A tanszéki ásatások vezetői bízzák meg a hallgatókat a terepen egy-egy munkafolyamattal. Megtanulják a feltárások módszerét: régészeti jelenségek megtalálását, azonosítását, feltárását, dokumentálását. A terepi munka során megismerik a régészeti jelenségeket, azok fizikai megjelenését és megtanulják, hogy az eltérő objektumok feltárásához melyik munkamódszer az alkalmas. A munkák során a klasszikus eszközök mellett megismerik a legmodernebb technológiákat, és a feltárás során használt leletfelderítő műzerek, valamint térinformatikai eszközök kezelését. Megtanulják, hogy milyen körülmények között melyik eszköz alkalmazása a célravezető.
A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Szerk.: Simonyi Erika, Tomka Gábor: „A cserép igazat mond, ha helyette nem mi akarunk beszélni”. Regionalitás a középkori és kora újkori kerámiában. Budapest 2016. ISBN 978 615 5209 53 6
Szerk.: Ritoók Ágnes, Simonyi Erika: „A halál árnyékának völgyében járok”: a középkori templom körüli temetők kutatása. Budapest 2005. ISBN 9637061118
Ajánlott irodalom:
Régészeti Kézikönyv. Szerkesztők: Gróf Péter, Horváth Ferenc, Kulcsár Valéria, F. Romhányi Beatrix, Tari Edit, T. Biró Katalin. Főszerkesztő: Müller Róbert. Kiadja a Magyar Régész Szövetség. Budapest 2011.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Jó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik a rég
észeti felderítés, ásatás és feldolgozás hagyományos és újabb módszertanáról.
Jó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik múzeumi és a tágabb örökségvédelmi munkáról.
Terepi gyakorlata fejlődik, a régészeti jelenségek felismerése és a feltárásukhoz alkalmazott módszerekben jártasságra tesz szert
b) képességei
Képes a kor követelményeinek megfelelő tudományos színvonalon önállóan vezetni régészeti felderítést és ásatást.
Képes önállóan, vagy egy kutatócsoport tagjaként a felderített, vagy feltárt régészeti jelenség és leletanyag tudományos feldolgozására.
Képes múzeumi gyűjtemények kezelésére, gyűjteményezésre, leltározásra, feldolgozásra, adatbázisok készítésére.
Képes a saját terep- és múzeumi munkából, illetve a szakirodalomból összegyűjtött információk birtokában új tudományos eredmények elérésére.
Önállóan és tudatosan alkalmazza a szakmai problémának megfelelő interdiszciplináris módszereket, képes együttműködni természettudósokkal, illetve ilyen specialistaként képes módszereit a régészet igényeinek és kérdésfeltevéseinek megfelelően alakítani.
A régészeti döntéshelyzetekben egyre nagyobb rutinra tesz szert.
Alkalmassá válik arra, hogy önállóan eldöntse, mely régészeti jelenségnél mely régészeti módszer alkalmazása a megfelelő.
c) attitűdje
Magas fokú motivációval és elkötelezettséggel rendelkezik az emberiség kulturális örökségének megóvása, és a következő korok számára való átadása iránt.
Magas fokú motivációval és elkötelezettséggel rendelkezik a régészeti szakma iránt.
Speciális szakmai érdeklődése elmélyült, megszilárdult.
d) autonómiája és felelőssége
Tudatosan reflektál saját történeti, kulturális beágyazottságára.
Felelős európaiként képviseli szakmai és szellemi identitását.
Munkája során kezdeményezi a nemzetközi szakmai közösségekkel, vitapartnerekkel való kooperációt.
Felelősen képviseli azon módszereket, amelyekkel szakterületén dolgozik, és elfogadja más tudományágak autonómiáját, módszertani sajátosságait.
Etikai és szakmai felelősséget vállal saját, és az általa vezetett csoport produktumaiért.
Képviseli saját tudományos felismeréseit, eredményeit.
