Tantárgy adatlapja
A BA-ban kötelezően oktatott tananyaghoz kapcsolódva a specializáció kiegészíti és elmélyíti a hallgatók ismereteit. A szerzők, művek és műfajok mellett szó esik a 19. századi Magyarország műveltségéről, intézményeiről, irodalmi életéről, író és társadalom kapcsolatáról, a felvilágosodás és a romantika eszmetörténeti kérdéseiről, történelmi hátteréről, az irodalom és művészetek összefüggéseiről, a magyar és világirodalom kapcsolatáról. E tanegységek felvétele azok hallgatók számára ajánlott, akik alaposabban el kívánnak mélyülni a korszak irodalomtudományi kérdéseiben, így segítséget nyújt az egyéni tájékozódás kielégítésén túl az OTDK-dolgozatok, a szakdolgozatok elkészítésében, a tudományos munkára történő előkészítésben.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
A szemináriumvezetők által meghatározott művek és szakirodalom.
Általánosságban használható:
A magyar irodalom történetei, II., 1800–1919, főszerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Gondolat, Bp., 2007. ISBN 9789636930080
Magyar irodalom, szerk. GINTLI Tibor, Akadémiai, Bp., 2011. ISBN 9789630589499
BÍRÓ Ferenc, A felvilágosodás korának magyar irodalma 3, Balassi, Bp. 1998. ISBN 9635062354
THIMÁR Attila, „A társaság állapotja.” Egy irodalmi intézménytörténeti adatbázis megtervezésének tanulságai = Irodalomtörténeti közlemények, 105. 2001. 1-2. 92-109.
A százéves Kisfaludy Társaság, szerk. Kéky Lajos, Franklin-Társ., Bp., 1936.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzáj
árul:
a) tudása
Tájékozott a magyar nyelv és irodalom legfontosabb jelenségeinek és azok tagolódásának, általánosan elfogadott jellemzőinek és adatainak, a magyar nyelvi és irodalmi hagyomány legfontosabb szövegeinek és alkotóinak körében.
Európai és kulturális kontextusukra való kitekintéssel ismeri a magyar nyelv és irodalom kommunikációs formáinak, szövegtípusainak, történeti folyamatainak és jelentős korszakainak fő sajátosságait.
Tájékozott a magyar nyelvű szövegek és kulturális jelenségek nyelvi és irodalmi értelmezésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén.
Jártasságot szerez a régi irodalmi szövegek különféle szempontú megközelítésében, elemzésében, a kutatási infrastruktúra használatában.
b) képességei
Képes értelmezni a magyar nyelv és irodalom jelenségeinek nyelvi, illetve irodalmi sajátosságait, valamint a magyar nyelvi és irodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát.
A nyelvtudomány és az irodalomtudomány jellemző kérdéseiről több stílusregiszterben, az adott műfaj szabályrendszerének megfelelően, közérthetően, választékos stílusban képes írni és beszélni.
Képes a magyar nyelv és irodalom műfajilag sokszínű szövegeit és az ezekhez kapcsolódó kulturális jelenségeket a nyelvtudomány, illetve az irodalomtudomány szempontjából értelmezni.
c) attitűdje
d) autonómiája és felelőssége
Felelősséget vállal szövegeiért, tudatában van azok nyelvtudományi, illetve irodalomtudományi kontextusukból következő lehetséges szakmai értékeléseinek és etikai következményeinek.
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel a nyelvtudomány és az irodalomtudomány területén dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.
